Egyetemes Magyar Encyclopaedia 13. Só-Zwingli (Budapest,1876)

S - Széchy család - Szécsen család, temerini gróf - Szeged

97 SZÉCHY CSALÁD, SZEGED. 98 kalocsai érsekséget is nyerte. Érseki székhelyére a hosszú török uralom által okozott pusztulása miatt nem költözhetett, de sokat tett annak és a megyének javára. Nem kevés­bé tünt ki haza­­fisága mint vallásos buzgalma által. Birván a fejedelem és a nemzet bizalmát, természetes köz­benjáró gyanánt kínálkozott azon válságos idők­ben, midőn II. Rákóczy Ferencz felkelése az or­szágot újra a polgárháború színhelyévé tette. Li­­pót király 1704. elején kérte fel őt, tenne kísér­letet a felkelők kibékítésére. Az érsek késznek nyilatkozott eljárni e fontos megbízásban, de előbb nyíltan föltárta azon okokat, melyek a fel­kelést előidézték, s hogy csak amazok megszün­tetése által lehet ezt is lecsillapítani. 1704. jan. végén volt első találkozása R. F. bizalmas taná­csosaival ; utóbb ismételve jött össze magával a fejedelemmel is. Azonban lelkes igyekezetei nem vezettek eredményre. És ő nem élte meg a béke visszaállítását. Meghalt 1710. máj. 22-én. Saját kívánsága folytán a vandorfi pálosok templomá­ban temettetett el, de 1811-ben tetemei a nagy­­czenki családi sírboltba helyeztettek át. (Pados János: Széchenyi Pál kalocsai érsek életrajza. Pest, 1862.) Széchy család. Ezen kihalt régi neveze­tes család a Gömörmegyében megtelepedett Ba­logh nemzetiségnek egyik ága. Első ismert törzse Ivánka, ki IV. Béla korában élt. Ennek két unokája Péter és Dénes által a család két ágra szakadt. Péter 1333. körül nógrádi főispán volt és Vasmegyében a felső-lindvai uradalmat bírta. Fia Miklós, Szepes, Sáros és Nógrád megyék fő­ispánja, Lajos király nápolyi hadjárataiban vi­tézsége által kitüntette magát; jutalmul Szöré­nyi bánná, 1355-ben Horváti-, Tót- és Dalmátor­­szág bánjává, 1356-ban országbíróvá neveztetett. 1385-ben a nádori méltóságot nyerte el. Több királyi jószágadományban is részesült. Hason­nevű fia 1409-ben tárnokmester volt, és Garai Miklós nádor egyik leányát bírta nőül. Ennek volt fia Dénes előbb nyitrai, majd egri püspök, mint ilyen 1439. óta bíbornok. 1440-ben az esz­tergomi érsekséget nyerte el. Erzsébet pártján állott Ulászlóval szemben, és amannak csecsemő fiát, V. Lászlót, néhány hónappal utóbb pedig I. Ulászlóhoz csatlakozva, ezt is megkoronázta. Az esztergomi főegyházat újra építette, és 1453-ban ünnepélyesen felszentelte. 1455-ben Rómába ment, hol a pápa választásban részt vett. Y-dik László halála után Hunyady Mátyás megválasz­tása mellett buzgón működött, s 1464-ben a Fridrik császártól visszaszerzett szent koronát a hős király fejére tette. Kevéssel utóbb, még ugyan­azon évben meghalt. Míg a család ezen ága Sz. Istvánban (1533.) kihalt, a másik Dénestől le­származó gömörmegyei ág 1685-ig virágzott. Ehez tartozott Tamás göm­öri főispán, felső-ma­gyarországi főkapitány, ki 1618-ban múlt ki. Fia György terjedelmes ősi birtokait tetemes szerze­mények által gyarapította. Megszerző Lipcse vá­rát Zólyomban s a murányi uradalmat. 1619-ben Magyar Encyclopaedia, XIII. Bethlenhez csatlakozott. De utóbb visszatért II. Ferdinánd hűségére. Kir. tanácsos és főkama­­rásmester volt. 1625-ben saját szolgái ölték meg. Ennek Drugeth Máriától kilencz gyermeke szü­letett, kik között legnevezetesebb Mária. 1627- ben iktári Bethlen Istvánnal, ennek halála után pedig rosalyi Kun Istvánnal lépett házasságra. De az utóbbitól elvált és Wesselényi Ferencz nádornak lett nejévé. A hazafias szellemű nő élénk érdeklődéssel viseltetett az országos ügyek iránt, és a nádornak halála után (1667.) részt vett a Zrinyi-Frangepán-féle összeesküvésben. Murányvára, hol Sz. Mária tartózkodott, gyak­ran volt fontos tanácskozmányoknak színhelye. Az összeesküvés felfedeztetése után, Károly lo­­tharingi ág ostrom alá vette Murányt. De Mária soká bátor ellenállást fejtett ki. Végre a herczeg ígéretei, a császár biztositó levele és elhunyt fér­je titkárának Bessenyei Nagy Ferencznek, a­kit a hig megynyert volt — biztatásai rávették, hogy a várat föladja. Azonban Mária Bécsbe vi­tetett, és itt soká őrizet alatt tartatott. Végre szabadon bocsáttatván, 1680-ban végezte életét. A család utolsó férfisarja Péter volt. Vasmegye főispánja és Kőszeg örökös ura, ki 1684-ben halt meg, egy leányt, Katalint, hagyva hátra, ki Ná­­dasdy Ferencznek lett neje. (L. Nagy Iván, M. Cs. XIV. 528—535. 11.) Szécsen család, temerini gróf, Horvátor­szágból ered. Csak újabb időkben emelkedett ki a homályból. Ezt Sz. Sándornak köszöni, ki 1740. született, a horvátországi helytartóságnál kezdette meg hivatali pályáját, utóbb áthelyez­tetett a magyar helytartótanácshoz, melynek 1787-ben már másodalelnöke volt. Titkos taná­csossá lett, és Bács megyében a temerini uradal­mat királyi adományul nyerte. 1811-ben pedig grófi rangra emeltetett. Meghalt 1813-ban. Utó­dai közül leginkább kitűnt Sz. Antal, ki 1848. előtt a magyar udvari cancelleriánál tanácsos és a conservativ párt egyik legtehetségesebb tagja volt. 1860-ban titkos tanácsossá neveztetett. Szeged, nagy és népes szab. kir. város Csongrád vármegyében, a Tisza jobb partján, ott, hol a Maros ömlik belé;­a magyar király­ságnak Budapest után legnépesebb városa 70 ezer lakossal. — Van főgymnáziuma, főreálta­nodája, iparkamrája stb. — Nevét állítólag haj­dani szeglet alakjáról vette. Keletkeztének ideje bizonytalan, tulajdonképen csak II. Endre idejé­ben kezdett öregbedni. Istvánffy mint nagy, né­pes és árokkal körül vett városról szól róla, mely­ben három ezernél több halász lakik. —­IV. Béla király a tatárjárás után több faluval ajándé­kozta meg Szeged lakosait. Mátyás király, mi­kor a szegedi gyűlés alkalmával a templom főol­tárát ékesség nélkül látó, drága­ gyöngyös királyi palástját ajándékozta oda az oltár feldíszítésére. A város szabadalmait az utóbbi királyok is meg­erősítették, III. Károly pedig még öregbítette is azokat.­­ Szomorú napokat élt a város a tatár­járás, a fekete sereg pusztítása idején. Dózsa

Next