Egyetemes Magyar Encyclopaedia 13. Só-Zwingli (Budapest,1876)
S - Széchy család - Szécsen család, temerini gróf - Szeged
97 SZÉCHY CSALÁD, SZEGED. 98 kalocsai érsekséget is nyerte. Érseki székhelyére a hosszú török uralom által okozott pusztulása miatt nem költözhetett, de sokat tett annak és a megyének javára. Nem kevésbé tünt ki hazafisága mint vallásos buzgalma által. Birván a fejedelem és a nemzet bizalmát, természetes közbenjáró gyanánt kínálkozott azon válságos időkben, midőn II. Rákóczy Ferencz felkelése az országot újra a polgárháború színhelyévé tette. Lipót király 1704. elején kérte fel őt, tenne kísérletet a felkelők kibékítésére. Az érsek késznek nyilatkozott eljárni e fontos megbízásban, de előbb nyíltan föltárta azon okokat, melyek a felkelést előidézték, s hogy csak amazok megszüntetése által lehet ezt is lecsillapítani. 1704. jan. végén volt első találkozása R. F. bizalmas tanácsosaival ; utóbb ismételve jött össze magával a fejedelemmel is. Azonban lelkes igyekezetei nem vezettek eredményre. És ő nem élte meg a béke visszaállítását. Meghalt 1710. máj. 22-én. Saját kívánsága folytán a vandorfi pálosok templomában temettetett el, de 1811-ben tetemei a nagyczenki családi sírboltba helyeztettek át. (Pados János: Széchenyi Pál kalocsai érsek életrajza. Pest, 1862.) Széchy család. Ezen kihalt régi nevezetes család a Gömörmegyében megtelepedett Balogh nemzetiségnek egyik ága. Első ismert törzse Ivánka, ki IV. Béla korában élt. Ennek két unokája Péter és Dénes által a család két ágra szakadt. Péter 1333. körül nógrádi főispán volt és Vasmegyében a felső-lindvai uradalmat bírta. Fia Miklós, Szepes, Sáros és Nógrád megyék főispánja, Lajos király nápolyi hadjárataiban vitézsége által kitüntette magát; jutalmul Szörényi bánná, 1355-ben Horváti-, Tót- és Dalmátország bánjává, 1356-ban országbíróvá neveztetett. 1385-ben a nádori méltóságot nyerte el. Több királyi jószágadományban is részesült. Hasonnevű fia 1409-ben tárnokmester volt, és Garai Miklós nádor egyik leányát bírta nőül. Ennek volt fia Dénes előbb nyitrai, majd egri püspök, mint ilyen 1439. óta bíbornok. 1440-ben az esztergomi érsekséget nyerte el. Erzsébet pártján állott Ulászlóval szemben, és amannak csecsemő fiát, V. Lászlót, néhány hónappal utóbb pedig I. Ulászlóhoz csatlakozva, ezt is megkoronázta. Az esztergomi főegyházat újra építette, és 1453-ban ünnepélyesen felszentelte. 1455-ben Rómába ment, hol a pápa választásban részt vett. Y-dik László halála után Hunyady Mátyás megválasztása mellett buzgón működött, s 1464-ben a Fridrik császártól visszaszerzett szent koronát a hős király fejére tette. Kevéssel utóbb, még ugyanazon évben meghalt. Míg a család ezen ága Sz. Istvánban (1533.) kihalt, a másik Dénestől leszármazó gömörmegyei ág 1685-ig virágzott. Ehez tartozott Tamás gömöri főispán, felső-magyarországi főkapitány, ki 1618-ban múlt ki. Fia György terjedelmes ősi birtokait tetemes szerzemények által gyarapította. Megszerző Lipcse várát Zólyomban s a murányi uradalmat. 1619-ben Magyar Encyclopaedia, XIII. Bethlenhez csatlakozott. De utóbb visszatért II. Ferdinánd hűségére. Kir. tanácsos és főkamarásmester volt. 1625-ben saját szolgái ölték meg. Ennek Drugeth Máriától kilencz gyermeke született, kik között legnevezetesebb Mária. 1627- ben iktári Bethlen Istvánnal, ennek halála után pedig rosalyi Kun Istvánnal lépett házasságra. De az utóbbitól elvált és Wesselényi Ferencz nádornak lett nejévé. A hazafias szellemű nő élénk érdeklődéssel viseltetett az országos ügyek iránt, és a nádornak halála után (1667.) részt vett a Zrinyi-Frangepán-féle összeesküvésben. Murányvára, hol Sz. Mária tartózkodott, gyakran volt fontos tanácskozmányoknak színhelye. Az összeesküvés felfedeztetése után, Károly lotharingi ág ostrom alá vette Murányt. De Mária soká bátor ellenállást fejtett ki. Végre a herczeg ígéretei, a császár biztositó levele és elhunyt férje titkárának Bessenyei Nagy Ferencznek, akit a hig megynyert volt — biztatásai rávették, hogy a várat föladja. Azonban Mária Bécsbe vitetett, és itt soká őrizet alatt tartatott. Végre szabadon bocsáttatván, 1680-ban végezte életét. A család utolsó férfisarja Péter volt. Vasmegye főispánja és Kőszeg örökös ura, ki 1684-ben halt meg, egy leányt, Katalint, hagyva hátra, ki Nádasdy Ferencznek lett neje. (L. Nagy Iván, M. Cs. XIV. 528—535. 11.) Szécsen család, temerini gróf, Horvátországból ered. Csak újabb időkben emelkedett ki a homályból. Ezt Sz. Sándornak köszöni, ki 1740. született, a horvátországi helytartóságnál kezdette meg hivatali pályáját, utóbb áthelyeztetett a magyar helytartótanácshoz, melynek 1787-ben már másodalelnöke volt. Titkos tanácsossá lett, és Bács megyében a temerini uradalmat királyi adományul nyerte. 1811-ben pedig grófi rangra emeltetett. Meghalt 1813-ban. Utódai közül leginkább kitűnt Sz. Antal, ki 1848. előtt a magyar udvari cancelleriánál tanácsos és a conservativ párt egyik legtehetségesebb tagja volt. 1860-ban titkos tanácsossá neveztetett. Szeged, nagy és népes szab. kir. város Csongrád vármegyében, a Tisza jobb partján, ott, hol a Maros ömlik belé;a magyar királyságnak Budapest után legnépesebb városa 70 ezer lakossal. — Van főgymnáziuma, főreáltanodája, iparkamrája stb. — Nevét állítólag hajdani szeglet alakjáról vette. Keletkeztének ideje bizonytalan, tulajdonképen csak II. Endre idejében kezdett öregbedni. Istvánffy mint nagy, népes és árokkal körül vett városról szól róla, melyben három ezernél több halász lakik. —IV. Béla király a tatárjárás után több faluval ajándékozta meg Szeged lakosait. Mátyás király, mikor a szegedi gyűlés alkalmával a templom főoltárát ékesség nélkül látó, drága gyöngyös királyi palástját ajándékozta oda az oltár feldíszítésére. A város szabadalmait az utóbbi királyok is megerősítették, III. Károly pedig még öregbítette is azokat. Szomorú napokat élt a város a tatárjárás, a fekete sereg pusztítása idején. Dózsa