Gutenberg Nagy Lexikon, 8. kötet. Combes - Depó (Budapest, 1932)

C - Csokor, Franz Theodor - Csokta-muszkoki - Csokva - Csolnok

391 CSOKOR — CSOLNOK392 Atyjának korai halála után nyughatatlan ter­mészete miatt tanulmányai megszakadtak. 22 éves korában, mielőtt a teológiát elvégez­hette volna, távoznia kellett szülővárosából. Rövid ideig jogot hall­gatott a sárospataki főiskolán, majd csak­hamar vándorútra kelt. Pozsonyban a Diétái Magyar Múzsa címmel költői hetila­pot adott ki . Ko­máromban mint ván­dorköltő jelent meg, ott megszerette Vajda Juliannát, egy jó­módú kereskedő leá­nyát, akit a Lilla­dalokban énekelt meg. Nem kapván őt meg fele­ségül, tovább vándorolt. Csurgón tanári ál­lást vállalt egy évre a ref. gimnáziumban s amellett víg életet folytatott a somogyi birto­kosok kúriáin. Ebben a víg életben írta meg Dorottya c. komikus eposzát. Ötévi távollét után, 1800 tavaszán betegen tért haza édes­anyjához Debrecenbe. Halálos betegen is nagy szorgalommal dolgozott költeményein. Utolsó szereplése egy verses halotti búcsúztató volt Rhédey grófné temetésén, mely A lélek hal­hatatlanságáról írt hatalmas bölcseleti köl­teménnyé nőtt. Nemsokára ezután meghalt. Csokonai, bár az epika és dráma terén is dol­gozott, mint lírikus volt a legkiválóbb. Érzel­meit bájjal, gondolatait könnyedséggel tudta kifejezni. Verselése telve volt zeneiséggel, rímelése nagyon gondos. A szerelem volt lírai költészetének egyik főmotívuma, úgy mint előtte Balassánál s utána Petőfinél. A bordal­ban is csak Petőfi múlta őt felül. Dalainak bájos, ódáinak emelkedett, elégiáinak érzelmes hangja, általában nemes hevülete valóban a szívhez szól. Legszebb költeményei az ódák közül: A magánossághoz, A tihanyi echohoz. A Lilla-dalok közül : A reményhez és A rózsa­bimbóhoz címűek. Bordalai közül a Aliért ne innánk, népies dalai közül a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz és a Szegény Zsuzsi a tábo­rozáskor címűek a legismertebbek.­­ Csokonai írta az első magyar komikus époszt a Dorottyát is. Tárgyát már másodcíme megjelöli : A dámák diadala a farsangon. Egy házsártos öreg leány, Dorottya, farsang idején harcra hívja a leá­nyokat a házasodni nem akaró somogyi ifjak ellen. A harc megindul, de a férfiak csellel legyőzik a vén leányokat. Az eposz egészen a komoly hősköltemények menetét követi, még a csodás elem is megvan benne. Komikuma abban rejlik, hogy a nők fellázadva a férfiak ellen és a női természettel ellentétben álló hadi vállalkozást kezdvén, nevetségessé válnak. Az époszt, amellett, hogy nyelve gyökeresen magyar és verselése igen szép, a mese érdekes­sége és a jellemrajzolás ereje világirodalmi viszonylatban is a legjelesebb komikus eposzok egyikévé avatja. Csokonai a vígjátékírásban is megpróbálta erejét. Három vígjátéka maradt reánk. A magyar társadalmi életnek Kis­faludy Károlynál és drámaíró utódainál később sűrűn jelentkező tipikus alakjai, a magyar cigány, a falusi zsidó, a külföldieskedő úr, stb. ezekben jelennek meg először a magyar vígjátékirodalom­­ban. Darabjai közül a legsike­rültebbet, a Karnyóné s a két szeleburdiak címűt elő is adták. Volt humora és érzéke a komikum iránt, de a színszerűség és drámaiság, a jó dráma kellékei, nem voltak birtokában. Irodalom: Har­aszti Gyula: Cs. V. M. (1880) ; Dóczi Lajos: Cs. (Magy. Kvtár) ; Ferenczi Zoltán: Cs. (1907) ; Barcsa János: A Cs.-ra vonatkozó irodalom (Irod.-tört. Közrem., 1908) ; Harmos Sán­dor: Cs. lírája (U. o., 1913) ; Kéky Lajos: Cs. (Bpesti Szemle, 1923), gyulai J. Csokor Franz Theodor, osztrák német író, szül. 1885 szept. 6-án Bécsben. Lírikus meg drámaíró ; főbb művei : Die Gewalten (1912) ; Die Sünde wider den Geist (1915) ; Dolch u. Wunde (1918) ; Gesetz (1921) ; Ballade von der Stadt (1924); koszó J. Csokta-muszkoki, vagy csokta-muszkogi, az északamerikai indiánok egyik nagy nyelv­családja a Savannah, Missziszippi, Tennessee és a mexikói öböl között. Az egyes törzsek kul­túra tekintetében meglehetősen különböznek egymástól. Egyik törzse, a csokta, a Missziszippi mellékén és az indián rezervációban él. Szá­muk 17.800. Földmíveléssel és iparral foglalkoz­nak s ma már az európai kultúra sok vívmányát átvették. Saját alkotmányuk és több iskolájuk van. Régebben koponyatorzításukról voltak híresek, ezért a franciák laposfejű indiánok­nak nevezték őket. Nyelvük grammatikáját Byington (1870), szótárukat Wright (1880) írta meg. Kartucz l. Csokva, kisközség Borsod, Gömör és Kishont e. egyesített vm. ózdi j.-ában, (1920) 578 lak. U. p. és u. t. Sáta. Csolnok, nagyközség Komárom és Esztergom e. egyesített vm. esztergomi j.-ában, (1920)

Next