Gutenberg Nagy Lexikon, 8. kötet. Combes - Depó (Budapest, 1932)
C - Csokor, Franz Theodor - Csokta-muszkoki - Csokva - Csolnok
391 CSOKOR — CSOLNOK392 Atyjának korai halála után nyughatatlan természete miatt tanulmányai megszakadtak. 22 éves korában, mielőtt a teológiát elvégezhette volna, távoznia kellett szülővárosából. Rövid ideig jogot hallgatott a sárospataki főiskolán, majd csakhamar vándorútra kelt. Pozsonyban a Diétái Magyar Múzsa címmel költői hetilapot adott ki . Komáromban mint vándorköltő jelent meg, ott megszerette Vajda Juliannát, egy jómódú kereskedő leányát, akit a Lilladalokban énekelt meg. Nem kapván őt meg feleségül, tovább vándorolt. Csurgón tanári állást vállalt egy évre a ref. gimnáziumban s amellett víg életet folytatott a somogyi birtokosok kúriáin. Ebben a víg életben írta meg Dorottya c. komikus eposzát. Ötévi távollét után, 1800 tavaszán betegen tért haza édesanyjához Debrecenbe. Halálos betegen is nagy szorgalommal dolgozott költeményein. Utolsó szereplése egy verses halotti búcsúztató volt Rhédey grófné temetésén, mely A lélek halhatatlanságáról írt hatalmas bölcseleti költeménnyé nőtt. Nemsokára ezután meghalt. Csokonai, bár az epika és dráma terén is dolgozott, mint lírikus volt a legkiválóbb. Érzelmeit bájjal, gondolatait könnyedséggel tudta kifejezni. Verselése telve volt zeneiséggel, rímelése nagyon gondos. A szerelem volt lírai költészetének egyik főmotívuma, úgy mint előtte Balassánál s utána Petőfinél. A bordalban is csak Petőfi múlta őt felül. Dalainak bájos, ódáinak emelkedett, elégiáinak érzelmes hangja, általában nemes hevülete valóban a szívhez szól. Legszebb költeményei az ódák közül: A magánossághoz, A tihanyi echohoz. A Lilla-dalok közül : A reményhez és A rózsabimbóhoz címűek. Bordalai közül a Aliért ne innánk, népies dalai közül a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz és a Szegény Zsuzsi a táborozáskor címűek a legismertebbek. Csokonai írta az első magyar komikus époszt a Dorottyát is. Tárgyát már másodcíme megjelöli : A dámák diadala a farsangon. Egy házsártos öreg leány, Dorottya, farsang idején harcra hívja a leányokat a házasodni nem akaró somogyi ifjak ellen. A harc megindul, de a férfiak csellel legyőzik a vén leányokat. Az eposz egészen a komoly hősköltemények menetét követi, még a csodás elem is megvan benne. Komikuma abban rejlik, hogy a nők fellázadva a férfiak ellen és a női természettel ellentétben álló hadi vállalkozást kezdvén, nevetségessé válnak. Az époszt, amellett, hogy nyelve gyökeresen magyar és verselése igen szép, a mese érdekessége és a jellemrajzolás ereje világirodalmi viszonylatban is a legjelesebb komikus eposzok egyikévé avatja. Csokonai a vígjátékírásban is megpróbálta erejét. Három vígjátéka maradt reánk. A magyar társadalmi életnek Kisfaludy Károlynál és drámaíró utódainál később sűrűn jelentkező tipikus alakjai, a magyar cigány, a falusi zsidó, a külföldieskedő úr, stb. ezekben jelennek meg először a magyar vígjátékirodalomban. Darabjai közül a legsikerültebbet, a Karnyóné s a két szeleburdiak címűt elő is adták. Volt humora és érzéke a komikum iránt, de a színszerűség és drámaiság, a jó dráma kellékei, nem voltak birtokában. Irodalom: Haraszti Gyula: Cs. V. M. (1880) ; Dóczi Lajos: Cs. (Magy. Kvtár) ; Ferenczi Zoltán: Cs. (1907) ; Barcsa János: A Cs.-ra vonatkozó irodalom (Irod.-tört. Közrem., 1908) ; Harmos Sándor: Cs. lírája (U. o., 1913) ; Kéky Lajos: Cs. (Bpesti Szemle, 1923), gyulai J. Csokor Franz Theodor, osztrák német író, szül. 1885 szept. 6-án Bécsben. Lírikus meg drámaíró ; főbb művei : Die Gewalten (1912) ; Die Sünde wider den Geist (1915) ; Dolch u. Wunde (1918) ; Gesetz (1921) ; Ballade von der Stadt (1924); koszó J. Csokta-muszkoki, vagy csokta-muszkogi, az északamerikai indiánok egyik nagy nyelvcsaládja a Savannah, Missziszippi, Tennessee és a mexikói öböl között. Az egyes törzsek kultúra tekintetében meglehetősen különböznek egymástól. Egyik törzse, a csokta, a Missziszippi mellékén és az indián rezervációban él. Számuk 17.800. Földmíveléssel és iparral foglalkoznak s ma már az európai kultúra sok vívmányát átvették. Saját alkotmányuk és több iskolájuk van. Régebben koponyatorzításukról voltak híresek, ezért a franciák laposfejű indiánoknak nevezték őket. Nyelvük grammatikáját Byington (1870), szótárukat Wright (1880) írta meg. Kartucz l. Csokva, kisközség Borsod, Gömör és Kishont e. egyesített vm. ózdi j.-ában, (1920) 578 lak. U. p. és u. t. Sáta. Csolnok, nagyközség Komárom és Esztergom e. egyesített vm. esztergomi j.-ában, (1920)