Révay József - Kőhalmi Béla (szerk.): Hungária irodalmi lexikon (Budapest, 1947)

T - Tóth Ede - Tóth Endre - Tóth Kálmán - Tóth László - Tóth László - Tóth Wanda - Tóth Lőrinc - Touchard, Albert - Toulet, Jean-Paul - Tovote, Heinz - Toynbee, Paget - Tozzi, Federigo - Tömörkény István

Tömörkény Magyar ritkaságok, Magyar anekdotakincs I—VI. Fran­ciából és olaszból néhány re­mekművet (Maupassant, De Amicis stb.) fordított minta­szerűen. Tóth Ede 1844—1876. Ván­dor színész, Falu rossza c. nép­színművével tűnt fel. Sikerrel játszották A tolonc, A kintor­nás család, Az oltár előtt c. színműveit is. A korábbi nép­­színműírókkal szemben né­mileg reálisabb ábrázolásra törekszik. Összegyűjtött mun­kái halála után jel. meg. Tóth Endre 1824—1885. Ver­ses kötetei: Harangvirágok, Zengő bokor. Népszerű volt Angyal Bandi c. verses be­tyártörténete. Az egykor ked­velt költőt később teljesen elfeledték. Tóth Kálmán 1831—1881. Új­ságíró, élclapszerkesztő, költő. Részt vett a szabadságharcban. Bolond Miska c. élclapjának Kipfelhauser figurája, az oszt­rák „beamter“ sikerült kigú­nyolása rendkívül népszerű volt. A lírában Petőfit követte. Fütyül a szél, Temetőben lát­talak meg c. költeményei nép­dalokká lettek. Hazafias köl­teményei közül sokáig nép­szerű szavalati darab volt az Előre! és Kik voltak a hon­védek? Komoly sikerük volt víg­játékainak: A király háza­sodik, Nők az alkotmányban. Kevésbbé sikerültek történelmi drámái: Az utolsó Zách, Dobó Katica, Tóth László, ungvárnémeti, 1788—1820. A deákos költői irány képviselője, de nem latin, hanem görög példák után dolgozott, görög verse­ket is írt. Előbb papnak ké­szült, aztán orvos lett. Ké­sőbb segédszerkesztő Kultsár Hazai Tudósítások c. lapjá­nál. Kazinczynak barátja volt Művei: Ungvárnémeti Tóth László versei. Ungvárnémeti Tóth László görög versei ma­gyar tolmácslattal. Érteke­zést írt Pindaros költészeté­ről. Tóth László 1899­. Jogász, majd fiatalon a Nemzeti Új­ság szerkesztője. Kiváló köz­író és novellista. Verskötete: Versek. Májusfa c. verses színművét a Nemzeti Színház játszotta. Tóth Wanda 1892—. Költőnő. A régi Nyugat­ban tűnt fel verseivel. Verses kötete: A csodálatos köntös (1910). Tóth Lőrinc 1814—1903. Kú­riai tanácselnök, jogi szakíró, költő, drámaíró és novellista. Legjobb műve: Méhek, epi­­grammagyűjtemény. Útleírá­sai, novellái, akadémiai dicsé­retet nyert történelmi drámái (Átok, Vatha, Hunyadi László) műkedvelő munkák. Tonehard (tusár), Albert 1876—. Fr. író, esszéista. Elő­zőleg tengerész és ilyen minő­ségben beutazza a fél világot. Orosz eredetiből való műfor­dításai és átdolgozásai figye­lemreméltók. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését is színre alkalmazta. Politikai és szo­ciológiai tanulmány-sorozata­­tokon kívül néhány regényt is írt (La mort du loup). Tontet (taré), Jean-Paul 1867 —1920. Fr. költő. Gyermekko­rát az Ile Maurice-on, Spa­nyolországban és Londonban töltötte. A Le Divan c. folyó­iratba írt. Egyetlen verses­kötete van: Les Contrerimes. De regényeiben és elbeszélé­seiben is költő marad. Első regénye: Monsieur de Paur, homme public, La Roche­foucauld és Stendhal hatását mutatja, de fantáziájával, sa­játságos stílusával, könnyed­ségével, eredeti művet terem­tett. Elbeszélései később eni­­grammákkal és a baszk vidék, vagy a trónusok leírásával bő­vültek. Főbb művei: Comme une Fantaisie, Mon amié Na­ne, Les Tendres Ménages, Les Contes de Béhanzigue, Le Mariage de Don Quichotte, La jeune fille verte. Toyote, Heinz, 1864—. Ném. naturalista regényíró, Mau­passant modorában írta több­nyire erotikus és szexuális tárgyú regényeit: Im Liebes­­rausch, Heimliche Liebe, Um Eveline, Zu B’fehl, Der Erbe, Mutter, Sonnemanns, Hilde Wangerow, Fräulein Grise­­bach; az utóbbiak már pato­­lógikus színezetűek. Francia hatásra vallanak novellái is: Heisses Blut, Die rote Later­ne, Nimm mich hin, Fallobst, Ich, stb. Drámát is írt. Toynbee, Paget 1855—1932. Ang. filológus, neves Dante­­kutató. Művei: Dante in Eng­lish Art, Oxford Dante. Tozzi, Federigo 1883—1920. 01. regényíró és költő. Mint költő kezdte pályáját, D'An­nunzio nyomában haladva. Később a regénynek szenteli munkásságát. Regényeiben er­kölcsi és lélektani problémák­kal foglalkozik, Dosztojevsz­kij pesszimizmusával és a nagy orosz író tollára méltó tragikus belső szenvedéllyel. Ezek között kiválók: Con gli occhi chiusi, Il podere (Ko­lozsvári Grandpierre Emil). Legsikerültebb műve Tre cro­ci (Kolozsvári Grandpierre Emil). Utolsó regénye Gli egoisti. Tömörkény István, családi ne­vén Steingassner István. 1866—1917. írói nevéül egy szegedkörnyéki puszta nevét választotta, később ez lett pol­gári neve is. Hírlapíró, majd a szegedi városi könyvtár és múzeum igazgatója. A szegedi népélet egyik legkitűnőbb is­merője, a magyar tájiroda­lom egyetlen magasrendű képviselője. Laza és megszer­­kesztetlen történetei, anekdo­­taszerűen formált rajzai mély beleéléssel tárják fel a sze­gedvidéki parasztság lelkét: a magyar jellegábrázolás mara­dandó becsű adalékai. A ko­rabeli tárcanovella műfaji bi­zonytalanságai között a ma­gyar etnikum és észjárás alap­vonásait örökítette meg. Bar­langlakók c. egyfelvonásosa keserű társadalmi szemléleté­vel, erősvonású jellemzésével

Next