Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 2. Ellenállás - Kazula (Budapest, 1931)
I - Istóczy Győző - István főherceg - István, magyar királyok
Istóczy 388 mészetszerű megnyilatkozása, kifelé való megvallása és egyben erősítője. Minthogy testünk és lelkünk egyaránt Istentől való, nemcsak lélekben, hanem testben, külsőleg is kötelesek vagyunk Istent tisztelni, s mivel társas lények vagyunk, nemcsak egyenként, hanem közösen, összesen is kötelesek vagyunk Istent megvallani. Nincs tehát igaza Kantnak, mikor a külső I.-et károsnak tartja. Az az ellenvetés sem áll meg, hogy Isten nem szorul az ember tiszteletére; igaz, Isten nem szorul rá, de rászorul az ember s az I. gyakorlása hozzátartozik az erkölcsi világrendhez. Amidőn Krisztus a „lélekben s igazságban" való imádást követeli (Jn. 4, 23), ezzel nem a külső I. ellen beszél, amelyet maga is gyakorolt imáival, a szertartási törvény (pl. a húsvéti vacsora) előírásainak pontos betartásával, hanem a zsidók és szamariaiak kultuszának végét hirdeti. Mt. 6, 5-ben sem kárhoztatja a nyilvános I.-et, csak a vele való hivalkodást; sürgeti a belső és külső I. közti arányosságot. B. B. Istóczy Győző, író és politikus. 1842—1915. Mint országgyűlési képviselő, elsőnek hívta fel a közfigyelmet a zsidóság túlkapásaira a magyar politikai és gazdasági életben s rámutatott a veszélyre, amely e túlkapásokból a nemzetre származik. Ezért a zsidók részéről mérhetetlen gyűlölet és üldözés érte. István főherceg, Magyarország utolsó nádora, 1817—67. Az 1838-i pesti nagy árvíz alkalmával sokat tett a nyomor enyhítésére. 1843-ban Csehország polgári kormányzója, 1847-ben Magyarország helytartója lett, majd atyja halála után nádorrá választották. 1848-ban Batthyány Lajost ő bízta meg a kabinetalakítással. A szabadságharcot előkészítő események rohanásában mindjobban elveszítette tájékozódó képességét. Szeptemberben az országgyűlés kérésére elfogadta a Jellacsics ellen küldendő magyar haderő vezetését, de Bécsből nyert utasításra csakhamar elhagyta az országot, lemondott a nádori méltóságról és kegyvesztetten Schaumburgba vonult. 1858- ban kibékült ugyan Ferenc Józseffel, de a közélet terén többé nem szerepelt. B. Gy. István, magyar királyok: I. (sz.) István, I. István szentek. — II. /., Kálmán király és Buzilla normann hercegnő fia (1116—31). 15 éves korában lépett a trónra. Mivel neveltetéséről nem gondoskodtak kellőképpen, szenvedélyes, féktelen és erőszakos ifjúvá fejlődött. Csaknem egész életét harcban töltötte (a velenceiekkel, csehekkel, osztrákokkal, oroszokkal és görögökkel), céltalan háborúi miatt meghasonlott alattvalóival is. Életének egyetlen kiemelkedő fénypontja, hogy atyja bosszújának ártatlan áldozatát, vak Béla herceget udvarába fogadta és utódjává jelölte ki. Halála előtt magába tért s utolsó napjait egészen az áhitat gyakorlatainak szentelte. Szerzetesruhában halt meg és úgy is temettette el magát Nagyváradon. III. /., II. Géza király és Fruzsina orosz hercegnő fia (1162—72). Szintén 15 esztendős korában kezdett uralkodni, de trónkövetelő nagybátyjai, István és László hercegek elől csakhamar kénytelen volt Pozsonyba húzódni. Nagybátyjai bukása, illetve halála után ismét átvette az uralkodást. Mivel a testvérháborúk következtében minden vagyonából kifogyott, az egyházi javakból akarta magát kárpótolni és híveit jutalmazni. Emiatt összeütközésbe került legfőbb hívével, Iukács esztergomi érsekkel. A szentéletű főpap, bár vérző szívvel, kiközösítette ifjú királyát. A fenyíték használt. I. Esztergomba sietett, őszintén kibékült az érsekkel, lemondott a főpapok áthelyezésének és letételének igényéről s megígérte, hogy az egyházi vagyont ezentúl bántani nem fogja. Lukács nagy örömmel feloldozta őt a kiközösítés alól. I. azonban már egy év múlva meghalt. IV. 1., II. Béla király és Ilona szerb hercegnő fia (1163). Bátyjával, II. Gézával szemben trónkövetelőnek lépett fel s Magyarország legkonokabb ellenségének, Manuel görög császárnak udvarába menekült. László bátyja halála után anemzet a görög fegyverek s még inkább a görög arany hatása alatt csakugyan elfogadta őt királyául. Minthogy Lukács érsek, a törvényes III I. híve semmiáron sem akarta őt királlyá koronázni, kivételesen a kalocsai érsekkel koronáztatta meg magát. De görögbarát politikája miatt már félév múlva elűzték őt. Ekkor előbb Barbarossa Frigyes, majd Mánuel segítségével próbálta visszaszerezni elveszített trónját, de sikertelenül. 1165-ben Zimony ostroma közben, állítólag mérgezés következtében, váratlanul elhalt. V.., IV. Béla király és Laskaris Mária görög hercegnő fia (1270—72). Atyja már 6 éves korában ifjabb királlyá koronáztatta őt; később Tótország és Erdély hercegévé, majd a meghódított Stájerország kormányzójává tette. Stájerország elvesztése után ismét Erdély kormányzását bízta reá. I. azonban nem érte be ennyivel; valóságos királyságra vágyott s ezért ismételten meghasonlott, sőt fegyveresen is összetűzött atyjával. Isaszegnél aratott nagy győzelmével elérte célját: kierőszakolta az ország két részre osztását (1265). Mint király, nagyon szívén viselte az Egyház érdekét és javára számos alapítványt tett. Így atyja ellen elkövetett bűneinek kiengeszteléséül az esztergomi városi adó két részét a káptalannak adományozta. Halálos betegen a Nyulak szigetére vitette magát, hol szentéletű húga, Bold. Margit kevéssel előbb fejezte be életét. B. Gy. István (Stephanus), pápák. 1. I.., szent, vértanú, uraik. 254—57. A Gens Júliából István