Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 2. Ellenállás - Kazula (Budapest, 1931)
K - Katafalk, l. Temetés, Tumba - Katagaeum - Katakomba
Katakomba 511 rubt homályt. — Sybel: Christi, Antiké I., 1906. Calvi: Bibliogr. delle Catacombe ed. Chiese di Roma, Roma 1908. A. E. A K.-k dogmatikai és hitvédelmi jelentősége rendkívül nagy: számtalan esetben megerősítik a mai katolikus hitrendszer megegyezését az őskeresztények hitével. Ennek az egyezésnek legfőbb tanúi a K.-kban talált ősifeliratok, továbbá az első századok keresztény K.-inak kezdetleges művészeti hagyatékai. A keresztények ugyanis gyakran díszítették halottaik sírjait primitív festészettel és szobrászattal, melynek tárgyát szerették a vallási eszmekörrel összhangzásba juttatni. A K.-i ábrázolásoknak szinte végtelen mennyisége bőséges anyagot nyújt az őskeresztények vallási felfogásainak tanulmányozására. A legrégibb K.-i sírok díszítése ugyan még nem árul el kifejezett vallási irányzatot; rendesen csak pompeji stílusban tartott rajzok: virágok, madarak, gyümölcsök, mezei jelenetek, sőt mythologiai alakok (Psyche, repülő géniuszok), a kő-síremlékeken pedig egyszerű hullámvonalak díszítik ezeket a sírokat (így a Domitilla-katakombában az I. században s a II. század első felében). Azonban e merőben dekoratív elemek mellett hamar feltűnnek a keresztény vonatkozások is és egyre világosabbak, beszédesebbek lesznek. Ilyenek: Dániel az oroszlánok barlangjában, a Jó Pásztor képe, a Lucina-kripta egyik fülkéjében a II. század első felében már Jézus megkereszteltetése is megjelenik. Ugyanazon időben a Priscilla-K. egyik lloculusa mellett Szűz Mária képe tűnik fel, karján a kisded Jézus, előtte Izaiás, aki a messiási csillagra mutat. Szűz Mária képe a Priscilla-katakombában többször előfordul; egyik ábrázolása, melyet ma már nagyon megrongált a salétromlerakódás, ülve ábrázolja, fátyolosan (II. század), előtte fiatal férfi áll s jobbját felemeli; e jelben az angyali üdvözletét ismerik fel az archeológusok. Igen gyakran ábrázolják a K.-k Szűz Máriát Jézussal karján a napkeleti bölcsek jelenetében; így már egy II. századbeli, azóta nagyrészt megrongált falfestményen a Priscilla-katakombában, majd egy III. századbelin a Domitilla-katakombában s aztán egyre sűrűbben a legkülönbözőbb K.-kban. A napkeleti bölcsek frigiai öltözetben, lebegő chlamysban (köntös), egyszer 2-es, másszor 3-as vagy 4-es számban. Az Horante-alakú, kiterjesztett karokkal imádkozó nőkben is sokan a sz. Szüzet sejtették, mások az Egyházat, bár ma inkább az a vélemény alakult ki, hogy az orante általában az imádkozó hívőt (az itt eltemetett halott lelkét) jelenti, de többnyire minden portrészerűségre való törekvés nélkül. Ugyancsak a Priscilla K.-ban más falfestmények: Mózes a kősziklából vizet fakaszt, a három ifjú a tüzes kemencében, Jónás története, Lázár feltámasztása, Praetextatus K.-jában a vérfolyásos asszony meggyógyulása, talán a tövissel koronázás jelképei. A Priscilla K. egyik legrégibb cubiculumában csodálatosan szép festmények között az egyiken kétségtelenül I Zsuzsanna történetét ismerték fel s ugyanitt megjelenik már az orante is. A III. századtól kezdve a K.-k művészete mind határozottabban keresztény lesz; a jelképek sűrűn, sokszor bonyolultan lépnek fel. Ennek a kornak és iránynak klasszikus példái a Kalixtkatakombának ú. n. szentségi kápolnái, melyekben egy-egy előkelőbb kereszténynek hozzátartozói aszentségek által megtisztult lélek üdvösségének reményét juttatták megkapó módon kifejezésre. Gyakori ábrázolás itt a Mózes vízfakasztása (a keresztség szimbóluma; egy helyen a Mózes által fakasztott vízből egy halász halat fog ki s ugyanazon vízben egy gyermeket keresztelnek!); az inaszakadt, aki gyógyultan az ágyát cipeli, nyilván a keresztség vagy a bűnbocsánat által meggyógyult lelket jelképezi. Nagyon szellemes és sokatmondó képekben jelenik meg az Oltáriszentség szimbolizmusa. Egyik falon háromlábú asztalon egy hal (llichthys) és kenyerek láthatók; az asztal fölé egy ember terjeszti ki kezét, mintha konszekrálna; vele szemben női alak áll orante-tartásban: az Egyház vagy a hívő, aki a pap áldozati cselekményében részesülni óhajt. Tovább a titokzatos lakoma, melyet a feltámadt Krisztus készít a 7 tanítványnak a Genezáreti-tónál; a tanítványok előtt az asztalon halak, mellettük kosarakban kenyerek, ami egyúttal a kenyérszaporítás csodájára emlékeztet (az asztalnál ülő 7 alak jelentheti egyszerűen a hívők sokaságát is, mert a 7-es szám gyakran egyszerűen „sokaságot" jelent). Az eucharisztikus lakoma a 7 alakkal ezekben a Kalixt-katakombai szentségi kápolnákban egymásután 4-szer fordul elő. Egy harmadik freskó Ábrahám kenyér-áldozatát idézi elénk. A képek sorozatának egy-egy kápolnában könnyen lehetett a magyarázata ez: Aki megkeresztelkedik (Mózes vízfakasztása) és aki eszi az én testemet és issza az én véremet (eucharisztikus lakoma), az, ha meghal is (Jónást a tengerbe vetik), újra élni fog (a cápa Jónást kiveti) és boldog lesz (Jónás a borostyánlugasban) és én feltámasztom őt az utolsó napon (Lázár feltámasztása). A Lucina-kripta egyik szobájában (II. század első fele) egyik ábrázoláson 2 halat látunk egy kosár mellett, melyben boros edény(!) és 5 kenyér van stb. A sz. Priscilla-katakombában a híres „fractio panis“-ábrázolást találták: 7 ember ül az asztalnál, melyen kétfogantyús kehely áll abban a stílben, ahogy a II. században az eucharisztikus edényeket készítették; az asztal közepén egy pap (Krisztus?) megtöri a megszentelt kenyeret. Más lakoma-jelenetek valószínűleg az örök, menynyei lakomát ábrázolják, így az Ostrianumi Katakomba