Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 3. Kazy - Péter (Budapest, 1932)
L - Laikus iskolák - Laikus testvérek - Lainez (Laynez) Jakab - Lajcsák Ferenc - Lajos, Granadai - Lajos, uralkodók
Lajos Szelíd és engedékeny természeténél fogva nem tudta az egységes frank birodalmat fenntartani s azért püspökei tanácsára már 817-ben fiai: Lothár, Lajos és Pipin közt osztotta fel azt, azonban ezzel áldatlan családi viszálynak nyitott utat. Megerősítette elődeinek az Egyh. javára tett adományait s üdvös intézkedéseket tett az egyházi fegyelem megszilárdítására. Több kolostor és számos iskola alapítása is az ő nevéhez fűződik. A skandináv népek megtérítésére Ebbo reimsi érseket, majd Uj-Corveyből sz. Hanzgárt küldte ki s e misszió támogatására a hamburgi egyháznak nagy adományokat adott. Mint uralkodó azonban nem tudta a belső bajokat megfékezni s az általános elégedetlenség végül is felkelésre vezetett, mely L.-t lemondásra kényszerítette. Az aacheni nagy birodalmi zsinat (836) rendezte a zilált állapotokat. G. II. L., frank király, nyugat-római császár (850—75), I. Lothár fia volt s Itáliát kormányozta. II. Sergius pápa longobard királlyá, IV. Leó pedig császárrá koronázta (850). Uralkodása a szaracénokkal való küzdelemben telt el. Egy ideig maga is az arabok fogságába került. 7. III. L., frank király, nyugat-római császár (901—5). 900-ban a longobardok segítségül hívták a betörő magyarok ellen s királyukká koronázták. 901-ben IV. Benedek pápa a császári koronát is fejére tette, de I. Berengár megvakíttatta, mire I. Burgundiába vonult vissza (+928). 8. VI. (Kövér). francia király (1108— 37). Kemény küzdelmet vívott engedetlen hűbéreseivel. II. Incének védelmére kelt Leone Péter ellenpápa ellenében, főleg Iz. Bernát és Suger apát tanácsára. 9. VII. L., francia király (1137—80), VI. L. fia, 1. Franciaország. 10. Vill. (Oroszlán) L., francia király, (1223—6), II. Fülöp fia volt. Az angolok hívására 1216-ban ellenkirályként lépett fel Földnélküli Jánossal szemben s Londont elfoglalta, önkényuralma miatt III. Ince kiközösítette, mire L. visszavonult. Az talleiak ellen sikeres kereszteshadjáratot vezetett (1226). 11. IX. L., francia király, szent (1226— 70). *1215. Anyjának, kasztíliai sz. Blankának nevelése alatt fejlődött s a középkor egyik legdicsőbb uralkodója lett, a lovagi erények, bátorság, igazságosság és életszentség mintaképe. Az Egyház ügyeiért való buzgólkodás, lángoló hazaszeretet s nemzete hagyományaihoz való ragaszkodás jellemezte. Hitbuzgóságáról tanúskodnak Ikeresztesti adjáratai (1248—54, 1270), a délfranciaországi fanatikus eretnekek ellen mutatott szigorú (kereszteshad, az 1229-i toulousei zsinat linkvizíciós rendelete azalliak ellen). A gallikán egyház ősi jogait szentesítő szabadságlevelet (Pragmatica sanctio) később alaptalanul tulajdonították neki, valójában a XV. század végén keletkezett hamisítvány. A hatalmaskodó hűbéreseket megtörte s III. Henrik angol királytól visszaszerezte az elfoglalt francia tartományokat. A jogrendet a központi királyi hatalom növelésével, üdvös törvényhozással s gyors igazságszolgáltatással (a római jog mellett a szokásjogot is feljegyeztette) megszilárdította, az istenítéleteket és a párbajt eltörölte (1260). Rendezte a pénzügyet s az ipartörvényeket (Établissements de 8. Louis), tudósok s főleg a kolduló rendek felkarolásával nagyot lendített a népnevelésen s a művészeteken (párisi Ste Chapelle). II. Frigyes s a pápa közt kiegyezést igyekezett létrehozni. Kereszteshadjárata alkalmával pestis ragadta el Tuniszban. VIII. Bonifác avatta szentté (1297). Ünnepe augusztus 25. 12. X. L., francia király (1314—16), Szép I Fülöp fia. Első feleségét, Burgundi Máriát házasságtörés miatt kivégeztette s Klementina magyar hercegnőt vette el. A jobbágyok helyzetén enyhített. Az V. Kelemen pápát követő hosszú trónüresedést igyekezett megszüntetni. 13. XI—XVIII. L., francia királyok, 1. Franciaország. 14. L. Fülöp, francia király (1830—48). A forradalmi Orléans-i Fülöp fia volt. Atyjával együtt a jakobinusokhoz csatlakozott. Hadvezért érdemeiért Dumouriez trónra akarta emelni, ezért menekülnie kellett. Amerikába költözött, majd visszatérve Napóleon ellen fondorkodott. A szabadelvűek segítették trónra az 1830-iki júliusi forradalomban. Az Egyházzal szemben közömbös vagy inkább ellenséges volt. Kétes egyéneket ültetett a püspöki székekbe. Sz. Genovéva templomát ismét pantheonná változtatta. Később türelmesebb lett, mire a szerzetesrendek felvirágoztak s a katolikus sajtó szépen terjedt. Az 1848-i forradalom elől Angliába kellett menekülnie (+1850). 15. Bonaparte L. Napoleon, 1. III. Napoleon. A. E. 16. I. (Nagy) L., magyar király, Károly Róbert király fia, 1342—82. *1326. 16-ik évében volt, mikor atyja halála után (1342) trónra került. Uralkodását Iz. László sírjához tett zarándoklattal kezdte. Mint király atyja művét folytatta. Külső politikája az elveszett melléktartományok visszaszerzésére, az Anjou-hatalom kiterjesztésére és az ország nagyhatalmi állásának kiépítésére irányult. A forrongó Boszniát lecsendesítette és azáltal, hogy István bán leányát, Erzsébetet feleségül vette, teljesen érdekköréhez csatolta; Havasalföld vajdáját hódolatra bírta. Hogy Velencével, mely atyja idejében Dalmáciát hatalmába kerítette, leszámoljon, 3 hadjáratot vezetett a köztársaság ellen. Első hadjárata, melyet Zára felszabadításáért viselt, árulás következtében kudarcot vallott, a második és harma- 154 Lajos