Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 4. Péter - Zype és függelék (Budapest, 1933)
R - Remete - Remig, szent - Reminiscere - Remotio oeconomica - Renan Ernő - Renaudin Paul - Renaudot Özséb - Rend (ordo)
Remete 81 rására, úgyhogy a rendtagok a szerzet keretein belül külön kis házakban laknak (kamalduliak, karthauziak stb.). Ch. F. Remete, 1. zágrábmegyei kisközség. Pálos kolostora már 1347-ben virágzott s érdemes hiteleshely volt. — 2. R., vagy Pálosit., máramarosi kisközség. Nagy Lajos király pálosokat telepített ide (1363), hogy a IV. László által betelepített moldvai szakadárok ne vihessék szakadárságba az itt lakó görög katolikus ruthéneket. I. Mátyás özvegye, Beatrix gazdag adományokkal látta el a monostort. — 3. Mária-R., 1. Mária-kegyhelyek. Rémig, szent, reimsi püspök (4371—532?), ő térítette és keresztelte meg Klodvig frank királyt (496). Ereklyéit a reimsi bencés apátságban őrzik. Ünnepe október 1-én. Reminiscere (a. m. Emlékezzél meg), a nagyböjt 2-ik vasárnapjának neve, melyet miséjének kezdő szavairól neveznek el így. Remotio oeconomica, az ú. n. elmozdíthatatlanplébánosok elmozdítása plébániájukról (erre az esetre előírt eljárás alapján), gondoskodva azonban tisztességes megélhetésükről más plébániára való áthelyezés vagy valamilyen hivatal adományozása vagy nyugdíj által. Ez az eljárás megindítható minden olyan esetben, mely a plébános működését, esetleg súlyos hibája nélkül is, ártalmassá vagy eredménytelenné teszi. Az Egyh. Tvk. szerint a B. okai lehetnek: 1. a plébános tudatlansága, állandó lelki vagy testi betegsége, 2. a népnek bár igazságtalan és nem általános, de a plébános működését gátoló gyűlölete, 3. a jóhírnév elvesztése, 4. nagy botrányt keltő, valószínű, titkos bűncselekmény, s a templom vagy javadalom rossz kezelése. Ny. Z. Renan Ernő, szentírásmagyarázó (1823 - 92). Pap akart lenni s belépett a St-Sulpice-be, de hitében meginogva, 1845-ben elhagyta a szemináriumot. A Bibliothéque Nationale hivatalnoka lett. Egy szíriai tanulmányútjának képzelettermékenyítő hatása alatt megírta hírhedt Vie de Jésus (Jézus élete) c. könyvét, mint a Histoire des origines du christianisme (1863—83) első részletét. A könyv tendenciája miatt a Collège de France katedrájától felfüggesztették, melyet csak a köztársaságban kapott újra vissza. Mint keleti nyelvész alkotta legjobb munkáit; ő is ezeket szerette legjobban. (Corpus inscriptionum semiticarum és Histoire générale et systéme compare des langues sémitiques.) Kételkedő lelkületét azonban leginkább az„ Jézus élete'* tükrözteti, mely kortársaira is a legnagyobb hatással volt. Benne R. valósággal rajong ugyan az ember Jézusért, de tagadja az ő istenségét; Krisztusban csak a kultusztalan s dogmátlan vallás megalapítóját akarja látni. A Jézus életében előforduló természetfelettiség szerinte nagyrészt csak a népies elbeszélésmód s a kezdődő Oimithosz számlájára írandó, de belejátszik a főszereplőnek, a „sötét óriásnak** hallgatólagos beleegyezése is, akiben, mikor a derűs galileai lelkülettel nem ért elég hatást, mindinkább a keserű prófétai, sőt forradalmi gondolat lett uralkodóvá; ez vitte halálba is. R. nem történetíró, sem nem komoly vallástörténész, hanem nagy képzeletű költő, aki saját örömére mithoszt csinál a történelemből. Krisztus életéről való felfogása ma már messze túlhaladott álláspont, de költői nyelvével, finomkodó szkepszisével igen sokat tett a Jézus istenségébe vetett hit lerombolására a félművelt tömegekben. Élete végén kálvinista lett. Bölcseleti iránya sajátos frivolságú, rideg pozitívizmus. — Lagrange: La Vie de Jésus d’aprés II., Paris 1923. H. R. Renaudin Paul, francia író (*1873). Bonyolult lelkiségű, ellentéteket kereső egyéniség. Részvét fordítja a szegény parasztok, a külvárosi nyomorgók felé (Silhouettes d’humbles, Les Champier), de a túlfeszült szenvedélyek is érdeklik. Legjobb műve: Le Maitre de Froidmont, melynek hősét a túlzott családi érzés gyilkosságba hajtja. Egyéb munkái: Mémoires d’un petit-homme; Ce qui demeure; L’Ile des Saints. V. N. Renaudot Özséb, francia hittudós és nyelvész (1646—1720). Rövid ideig oratoriánus volt. Egyháztörténeti kutatásai érdekében mély tudásra tett szert az arab, szír s kopt nyelvekben. Hatalmas keleti kéziratgyűjteményét St-Germains-des-Prés apátságból a párisi nemzeti könyvtárba szállították. Rend (ordo): 1. a bölcseletben: a dolgok sokaságának bizonyos szempontok szerint elhelyezett egysége. Így pl. a könyvtár rendje a könyvek sokaságának tartalom és nagyság szerint elhelyezett egysége. A B.nek három jegye van: 1. az elrendezendő sokaság; 2. az egység, amely a dolgok sokaságának szempontok szerinti elhelyezéséből ered ; 3. a szempont, amely szerint az egységesítés történik. A B. a szempont szerint egyszerű vagy bonyolult; a formai mozzanat szerint: célos vagy alárendelő és esztétikai vagy mellérendelő; a tartalmi, anyagi mozzanat szerint: logikai és reális; metafizikai és fizikai; fizikai és erkölcsi; természetes és természetfölötti. A világon uralkodó R. egyetemes, a dolgok lényegében gyökerező, bonyolult, állandó, célirányos, változatos és összhangzatos R., oka tehát sem a véletlen, sem maga az anyagvilág, sem az ember nem lehet, hanem csak az abszolút Értelem, ki egyúttal a dolgok létesítője is. — 2. A hittudományban beszélünk kegyelemtani szempontból természeti és a természetfölötti R.-ről, azonkívül a szentségek tanában az óegyházi rendről s annak különböző fokairól (1. Felszentelés), valamint a rendi vagy Kegyházi hatalomról; végül R.-eknek nevezzük aszerzetesrendeket is. L. még Szaktestület. K. G. Katolikus Lexikon. IV.6 Rend