Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 4. Péter - Zype és függelék (Budapest, 1933)
T - Tökéletes - Tökéletesség - Tökéletlenség (erkölcsi szempontból) - Tölgyes zsinat - Tömeg
Tökéletes 375 a T. könnyen teremt méltánytalan uralmi viszonyokat és a T.-tulajdonost arra csábítja, hogy rideg üzleti szempontok alapján aknázza ki azt, félretéve minden erkölcsi szempontot. A T.-re alapított gazdasági szervezetet kapitalizmusnak, a T. korlátlan szabadversenyi jogát liberális kapitalizmusnak nevezzük. Nem a T. maga, hanem a vele űzött visszaélések, a liberális kapitalizmus következményei okozzák a maitársadalmi kérdést. L. Egyház és tőke, Kamat. H. F. Tökéletes, 1. a metafizikában az a tény, melyben hiány nincsen. Viszonylag T. az a valóság, amely birtokában van mindannak, ami neki mivolta szerint kijár. Abszolút T. az, ami minden elgondolható értéket végtelen fokban egyesít magában. 2. A társadalomtudományban T. az a társaság, melynek teljesen önálló célja s ennek megvalósítására minden más közösségtől független eszközei vannak. Ilyen az Egyház s az állam. A. G. Tökéletesség, általában a képességeknek magasfokú kifejlesztését, különösen pedig a legmagasabb erkölcsi fokozatot jelöli. Abszolút T. csak Istenben van s az ember csakis viszonylagos T.-re juthat el. Mivel azonban az ember egész mivolta minden igazságnak s jónak leírására van beállítva, azért az igazi T.-et az abszolút Jóval, Istennel való eleven kapcsolata által érheti el. A kereszténység alaptanítása szerint a T. az összes teremtett lények fölé emel s a tökéletes ember egyet jelent az Isten előtt kedves, szent emberrel; ebben a kereszténység teljes harmóniában van az antik bölcselők s misztikusok tanításával. A modern etnikában az emberi T.-et erkölcsi céllá tették ugyan, de emellett a T. lényege fölött vagy teljesen elsiklottak (Bickert), vagy merőben testhezálló, önző felfogásba ágyazták bele (Übermensch). Mivel az öszszes testi-lelki erőknek egyöntetű kiművelése lehetetlen, azért a T.-nek tulajdonképen ama középponti erőt kell áthatnia, amely az egész lelki életet vezérli s összhangba hozza. Ez okból irányítja a keresztény aszkétika a T. vágyát főleg az akaratra s a T. lényegét a legmagasabb akaraterényben, az Isten iránt való szeretetben látja. Ez hozza a teremtményt legközelebb az Istenhez és ez készteti őt az erkölcsi kötelességek teljesítésére, jelesül afelebaráti szeretetre. Ennyiben a T. nem csupán tanács, hanem általános keresztény kötelesség (Mt. 5, 48), melynek eleget teszünk, ha állapotbeli kötelességeinket híven teljesítjük. A magasabb lelki élet a T.-re való állandóbb és szigorúbb ráirányzódást jelent; ennek kiváló módja s eszköze a szerzetesség, melyet épp ezért a „T. állapotának** neveznek s amely a T.-re való törekvést a szabályok és főleg afogadalmak által külön élethivatássá teszi. — Müller: Aszkétika, Budapest 1932. T. J. Tökéletlenség (erkölcsi szempontból), az a hiba, vagy mulasztás, amely nem ütközik ugyan bele parancsba vagy tilalomba, de nagyobb jónak elfojtója, megakadályozója. Mint ilyen nem képezi a gyónás szükséges vagy elegendő tárgyát, de ellenkezik a tökéletességre való törekvéssel. Tölgyes zsinat (Mapur, synodus „ad quercum"), a Chalcedon közelében levő Apus (tölgy) nevű mezei lakban, 403 augusztusban tartott zsinat. Az Eudoxia császárné által Konstantinápolyba hívott Theophilus alexandriai patriarcha 25 egyiptomi püspökével s megvesztegetett udvaroncokkal ezen ítélte el Aranyszájú sz. Jánost felségsértés és kicsapongó élet címén. Miután a T. előtt megjelenni vonakodó szent főpapot méltóságától megfosztották, Arkadius császár számkivetésre ítélte. — Thierry Amadé: Aranyszájú sz. János és Eudoxia császárné, Budapest 1887. A.E. Tömeg, a fizikában azonos jelentésű az anyaggal, amennyiben az erő okozta gyorsulás viszonyszámával kifejezhető. Jellemzője a tehetetlenség és a T. megmaradása: zárt rendszerben a T.-ek mennyisége állandó. Ez a H. Landolt által kísérletileg bebizonyított tétel is igazolja, hogy Isten nem semmisít meg semmit (annihiláció). — Társadalmilag a T. esetlegesen összeverődött embercsoport. A történelembölcselet s a társadalomlélektan egyik vitatott tétele, váljon a T.-eknek, vagy az egyéneknek van-e döntő befolyása a történelem irányítására. A kettő kölcsönhatása adja meg a helyes választ: az eszmék s indítások egyesekben születnek meg, de a T.-ektől kapják az elterjedést s a lendítő erőt s ismét az egyének állnak az egyes történelmi mozgalmak élére s viszik azokat diadalra. — A T.-lélektan azoknak a lelki jelenségeknek törvényszerűségeit keresi, amelyeket valamely sajátos embercsoportnál (T.-nél) tapasztalunk. A T. nem olyan egyénekből áll, akik állandóan kölcsönhatással vannak egymásra, hanem csak, akik az adott helyzetben állanak valamely közös hatás alatt s ezért viselkedésükben bizonyos egység nyilvánul meg (pl. egy népgyűlés hallgatósága, a tüntetők). A T.-lélektan abból a tapasztalásból indul ki, hogy egy ilyen tömegnek lelki jelenségei nem vezethetők vissza maradék nélkül az azt alkotó egyének lelki sajátságaira. A T. szellemi s erkölcsi színvonala jóval alatta áll a T.-alkotó egyének átlagos színvonalánál. A T. felelőtlenül, meggondolatlanul cselekszik, erősen befolyásolható, türelmetlen, vad és igazságtalan. Különösen jellemző megnyilvánulása a T.-nek a pánik, a T.-rémület, amely veszedelem esetén tör ki, de néha minden alapos ok nélkül is jelentkezik. A T.-nek nagy szerepe van politikai, társadalmi mozgalmaknál, főképen a forradalmi természetűeknél. Ismerete fontos a lelkipásztori tudományban és gyakorlat- Tömeg