Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona (Budapest, 1930)
P - Paulik Elemér dr. - Paulovits Viktor - Paunz Sándor dr. - Paupié Sándor
vékenységet. 1923-ban tervezte és vezette a Községi Temetkezési Intézet budai telepének építkezését, 1925-ben a csepeli Kulturház-pályázatra beadott terve elismerést, 1927-ben székesfővárosi bérház tervpályázaton díjat és dicsérő elismerést nyert. 1925-ben az Ilka utcában épített családi villát, majd 1926-ban a Budapesti Korcsolyázó Egylet megbízásából elkészítette Budapest első műjégpályáját, 1927-ben az Angol-Magyar Bank Bécsi-úti bérházcsoportját (Hikisch Rezső műépítésszel együtt) és a Belvárosi Takarékpénztár Raktár utcai kislakásos bérházát, újabban a Kartács-utcában bérpalotát, a Szent Domonkos-rend Thököly-úti Kulturház átépítését és a Glóriafilmszínházat, a Magyar Fémlemez Ipar gyárépítkezését, stb. Legújabb alkotása a Mester-utcai hétemeletes bérpalotája, amelynél a mai világnézetet képviselő, modern nyerstégla architektúrát alkalmazta. Paulik Elemér dr., szülész, nőgyógyász. Debrecenben született, 1899-ben. Középiskoláit és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte és a budapesti Pázmány Péter tudományegyetemen 1925-ben orvosdoktori diplomát nyert. A világháború alatt két évig részint mint csapattiszt, részben mint orvos, katonai szolgálatot teljesített. Tanulmányainak befejezése óta a budapesti m. kir. bábaképző intézetben működik, előbb mint gyakornok, ez idő szerint mint tanársegéd. Hazai szaklapokban számos tudományos értekezése és cikke jelent meg. Tagja a kir. Orvos Egyesületnek, az Orsz. Orvos Szövetségnek és számos kari és tudományos egyesületnek. Paulovits Viktor, a Székesfővárosi Vízművek vezérigazgatója. Budapesten született 1872-ben. Középiskolai és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, a kir. József Műegyetemen gépészmérnöki oklevelet nyert és mint fiatal mérnök a MÁV. szolgálatába lépett, majd 1894-ben a főváros szolgálatába került, ahol először a csatornázási ügyosztályban működött, majd 1895. január 1-én a Káposztásmegyeri Vízmű építési kirendeltséghez osztották be, ahol két évig dolgozott és az építéssel kapcsolatos gépészmérnöki teendőket látta el. 1897-től kezdve egész 1924. júliusáig üzemmérnöki teendőket végzett, amikoris a székesfőváros törvényhatósága megbízta a Vízművek vezetésével. A fővárosi Vízművek nagyemlékű megalkotója és vezetője Kajlinger Mihály halála óta ő vezeti közmegelégedésre ezt a fontos üzemet. Kizárólag hivatásának él, sem politikai, sem társadalmi egyesületnek nem tagja. Anyanyelvén kívül német, francia és angol nyelveket beszéli; tanulmányútjai során egész Európát beutazta. Painz Sándor dr., operatőr, nőorvos, a Szeretetkórház és a Charité-Polikliniika főorvosa. Született 1877-ben, Pécsett. Középiskoláit a pécsi Cisztercita főgimnáziumban, egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyete яШШШьmen végezte, ahol 1900- ban oklevelet nyert. Taffigt tnulmányainak befejezése után előbb Tauffer professzor, majd Dollinger tanár mellett működött, ahol műtői oklevelet is szerzett. 1904-től 1914-ig Hiltl tanár magánasszisztense volt, mely minőségében a Szent Istvánkórház nőgyógyászati teendőit végezte. A háború egész tartama alatt katonai szolgálatot teljesített; először a nyitrai honvédgyalogezred kötelékében, majd a Majewsky-féle sebészcsoportban működött. Később az I. hadsereg lembergi központi kórházának sebészeti osztályát vezette, mely működését a hadseregparancsnokság külön dicsérő elismeréssel jutalmazta. 1917-től a háború befejeztéig a budapesti XVI. és XVII. helyőrségi kórház sebészeti osztályának vezető főorvosa volt. Ugyancsak 1917 óta a Charité-Poliklinika főorvosa és 1919-től a Szeretetkórház nőgyógyászati osztályának is vezető főorvosa. Hadikitüntetései: Ferenc József-rend, koronás arany érdemkereszt a vitézségi érem szalagján, stb. Számos tudományos dolgozata jelent meg külföldi és hazai szaklapokban, különösen a nőgyógyászat és sebészet határterületeiről, amelyek nem egy, e szakmába vágó kérdést vittek sikeresen előbbre. Tagja az összes orvosi és számos más tudományos egyesületnek. Paupié Sándor, műszaki tanácsos. Született Kapuvárott, 1852-ben. Régi francia főnemes család sarja, a francia forradalom idején költöztek ki Franciaországból. Középiskolai tanulmányait Győrött, felsőbb iskoláit Németországban, részben a frankenbergi technikán, részben a müncheni műegyetemen végezte. Hazatérése után, 1875-ben a Ganz-féle vagongyárban nyert alkalmazást és az új Uchatius-ágyuk talpainak és lövegszállító járműveinek részletrajzait készítette el. Utóbb vasúti szolgálatba lépett és a Magyar Nyugati