Szendrei János - Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek lexikona 1. Abádi - Günther (Budapest, 1915)

B - Bestebner Antal - Besteller András - Beszel György - Beszédes János László

Bestebner—Beszédes veszett akadémiákon végezte. Jelenleg a raj­zot tanítja a zágrábi kir. női kézimunka is­kolában. Strossmayer k öle dar za god. 1909. 196. 1. Bestebner Antal, szobrász Zágrábban. Az 1896. évi millenniumi kiállítás horvát épí­tőipari csoportjában a következő műveit ál­lította ki: a zágrábi horvát nemzeti színház mintája, a zágrábi »Narodne Novine« (Nem­zeti Újság) épületének mintája, szobrász munkák a borkóstoló csarnokon, szobrászati munkák az iparcsarnokon, plasztikus meny­­nyezet, két díszítő szobor, »Croatia« mell­szobra és egy arczkép mellszobor relief me­­daillonban. Horvát- és Szlavonország a Magyarország ezeréves fennállásának megünneplésére Budapesten 1896. év­ben rendezett országos kiállításon. Zágráb, 1896. 134­­1. Besteller András, ötvös. A XVI. század második felében Bártfán élt, hol egy ideig városi centumvir volt. Meghalt 1589-ben. Mihalik József: Régi bártfai ötvösök. Arch. Ért. 1896. 423. l. Reszel György, 1. Perstel Gy. Beszédes János László, szobrász, szül. 1874 aug. 18-án Feleden (Gömör megye). B. Kálmán (1. o.) festő unokaöccse. Iskoláit Bu­dapesten végezte. A művészethez való hajla­ma már kora gyermekéveiben kezdett ébre­dezni, de szülei alig leküzdhető akadályokat gördítettek eléje, olyannyira, hogy miután szándékáról lemondani hajlandó nem volt, a szülői házat el kellett hagynia és így már tizenhét éves korában az életfenntartás nehéz­ségeivel kellett megküzdenie. Művészeti tanul­mányait Budapesten Vasady és Mátrai ve­zetése alatt kezdte, azután Konstantinápoly­­ba ment, s ott élő unokabátyjánál hét hó­napig dolgozott. Visszatérve Bécsben, Mün­chenben, majd Párisban Charpentiernél csak nagy nélkülözések árán folytathatta tanul­mányait. Párisi tanulása idejében azonban már nem bírta tovább a nélkülözéseket, s csaknem megtört az emberfeletti küzdelmek súlya alatt. A franczia fővárosban semmiféle megélhetést nem találván, egy időre megvált pályájától s beállt a franczia katonai tér­képező intézet gyarmatügyi szolgálatába, hol mint tereprajzoló működött az occupáló ex­­peditiónál. Ilyen minőségben járta be két év alatt Észak-Afrikát, Sziámot, Tonking és Kambodzsa vidékeit. Onnan visszakerülve Brüsszelben, majd Münchenben Eberlinnél tanult s azután Bécsben Tilgner és Friedl szobrászoknál dolgozott s az utóbbitól főleg a genre irányban nyert bíztatást. A külföld­ről 1896-ban jött haza, hogy katonai kötele­zettségének eleget tegyen. 1899-ben szabadul­ván katonáéktól, a Hortobágyra ment, hogy kizárólag a magyar nép tanulmányozásával foglalkozzék, s azután végleg Budapesten te­lepedett le. Itt készültek az Útban, Magvető, »Tessék választani«, Harangszóra, Számadó juhász, Tavasz s egyéb nagyszámú genre jellegű dolgai, melyek jobbára külföldön ta­láltak vevőre. Művei közül Ambrus gazda, a Kukoricza füzér s Borátén cz, szobrocs­káit a földmívelésügyi minisztérium vásárolta meg. Mellszobrai közül említésre méltó For­ró Oszkárné képmása. 1910-ben állami bronz­érmet nyert Bécsben. A Műcsarnok tárlatain a következő műveit állította ki. 1906. évi tavaszi kiáll.: Kunsági ember, tanulmány, gipsz-mellszobor. 1908. tavaszi kiáll.: A rorátén. 1908— 9. téli nemzetk. kiáll.: »Igyék kend!«, ércz-szobormű. — A vidéki, gipsz-szobormű. — Számadó, gipsz-szobormű. — Rabszolga, ércz-szobormű. 1909. tavaszi kiáll.: Az áldomás, ércz-szo­bormű. — A gulyásbojtár, ércz-szobormű. 1909— 10. téli kiáll.: A ponyvavető, szobor­mű. — Iluska, szobormű. — Hymnus, szobor­mű. — Zsellér ember, szobormű. — Tihany, szobormű. — Halász Aladár dr. képmása, mellszobor. 1910. tavaszi kiáll.: A farizeus, ércz-szobor­mű. — Ráchel siralma, szobormű. — Kún Árpád zeneművész. A merengés. Szobormű. 1910— 11. téli kiáll.: Pásztorember, terra­­cotta-szobormű. — Palotai asszony, bronz­szobormű. — Hazafelé, bronz-szobormű. — Rozmaring, bronz-szobormű. — A vén cse­léd, terracotta-szobormű. — A gulya bírája, bronz-szobormű. — Tűz van Szambulban (éjjeli­őr, bekdji), bronz-szobormű. — Favo­rita, bronz-szobormű. — A hamál, bronz­szobormű. 1911. tavaszi kiáll.: Tűnődés, szobormű. — Édes­apám gulyája, szobormű. — Allah-hoz, szobormű. 1911— 12. jubiláris téli kiáll.: Könyörületes eunuch, szobormű. — Számadó csikós, szo­bormű. — Ahova az úr akarja, szobormű. — Vasárnap délután, szobormű. — Az új hazá­ban, szobormű. — Népművészet, szobormű. — »Nincs itthon senki!«, szobormű. — Ma­gyar vendéglátás, szobormű. 1912. tavaszi kiáll.: Petőfi, gipsz-szobormű. — A földmíves, bronz-szobormű. — Az új ruha, bronz-szobormű. — A műbarát, bronz­szobormű. — Tárogató, bronz-szobormű. 1912— 13. téli kiáll.: Magyar Don Juan, bronz-szobormű. —Várakozás, gipsz-szobor­mű. — Osztrigás leány, szobormű. — Bánffy­­hunyadi leány, gipsz-szobor. — Jézus szíve, gipsz-szobor. — More majorum, gipsz-szo­bormű. 1913. tavaszi kiáll.: Baka nem lóra termett, gipsz-szobormű és egy kisebb bronz-szobor. 1913— 14. téli kiáll.: Bevonulás előtt, szobor­mű. — Kerülő, szobormű. 1914. tavaszi kiáll.: Miklós gyerek, gipsz­szobormű. — Ebéd Hortobágyon, gipsz-szo­bormű. — Sanctavirgo, gipsz-szobormű.

Next