Magyar Lexikon 2. Asuncion-Banko (Budapest, 1879)
B - Bachmuth - Bachot - Bachur - Baciccio - Bacillus - Back György - Backer Jakab - Backer Adorján - Backer János Mátyás
Bachmuth létének előhírnökeiül a „Scholia vetusta in Lycophronis Alexandrum“ (Rostock, 1848) és „Joannis Tretzae opusculum etc.“ (Rostock, 1851) jelentek meg tőle. 1832 óta a rostocki egyetemen a klaszszikai irodalom tanára és a rostocki gimnázium és reáltanoda igazgatója lévén, 1843. nyarán meglátogatta a stockholmi és upsalai könyvtárakat, hogy az előbb létesített gyűjteményeket kiegészítse. 1848- ban másodszor utazott Párisba, és 1865- ben leköszönt állásáról. Egyéb művei közül említendők: „Scholia in Homeri Ikadem“ (Lipcse, 1835—38) és „Zur Handschriftenkunde (3 füzet, Rostock, 1850— 1861). Bachmuth, kerületi város Jekaterinoslav orosz kormányzóságban, a hasonnevű folyócskának az éjszaki Doneczbe ömlésénél, kocsi-, dohány- s szappangyártással és 18.000 lakossal. A város keletkezését (a 17. század második felében) a B. folyónál levő sóforrások fölfedezésének köszöni, minek folytán 1763- ban itt védelmi, a tatárok rablótámadásai elleni favárat építettek. B. előbb sóforrásairól és sófőzőiről volt híres, melyekből (a 17. század közepén) évenkint körülbelül 600,000 pad sót nyertek; e források és főzök üzeme azonban 1782- ben megszakadt. A várostól mintegy 4 kilom.-nyíre gipszbányák vannak, melyek kitűnő anyagot szolgáltatnak. Bachot (francz., ejtsd: baso), sajka, csónak; bachoteur (ejtsd: basotőr), sajkavezető. Bacmr (héb.), ifjú; az újabb zsidóknál bocher, oly ifjú, ki a talmud tanulmányozására adja magát, tehát tanuló, ellentétben a dardekival, ki még csak iskolás fiú. A b.-nak rendesen csak egy tanítója van, Baciccio (ejtsd: Bacsicscso), Giovanni Battista, olasz festő, szül. 1639-ben Hennában, meghalt 1709-ben. Rómában tanult, hol VII. Sándor figyelmét magára vonta, a római templomokban számos képet festett s nagy mesternek bizonyult a színezésben. Bacillus (lat.), a lictorok botja, továbbá vessző vagy henger, melyre könyv van tekerve (1. könyv). Back György, ismeretes sarkvidéki utazó, 1796. nov. 6-án Stockportban született és már 1808 ban angol tengerészeti szolgálatba lépett. Részt vett Franklin és Richardson expediczióiban Amerika éjszaki partjaira, mely alkalommal rettenthetlensége által tűnt ki. 1821-ben hadnagygyá, 1825 ben parancsnokká lett és 1832-ben azon ajánlatot tette a brit kormánynak, hogy fölkeresi az elveszettnek tartott Ross kapitányt. 1833. febr. 17-én elhagyta Londont és Norwayhouseból, a Hudsonöböl-társulat egyik állomásától, jún. 28-án indult éjszaki útjára. Ez útjában 1834-ben felfedezte a hatalmas Nagy-hal folyót, melynek folyását — jóllehet Ross visszatéréséről értesült — a jeges tengerig követte. Angliába visszatérve, 1835-ben postahajókapitányi rangot nyert és a „Terror“ nevű hajóval új fölfedezési utazásra küldetett, mely azonban nem sikerült, amennyiben 1836. szeptembertől 1837. júliusig jégtáblák közé zárva csak csudálatos módon menekült meg a biztos haláltól. Úti rajzait a „Narrative of the Arctic land expedition to the mouth of the Great Fish of Back River, and along the shores of the Arctic Ocean“ (London, 1836) és „Narrative of the expedition in H. M. S. Terror“ (London, 1838) czimű művek tartalmazzák. A londoni és párisi földrajzi társaságok érdemeit az arany éremmel jutalmazták, az angol kormány pedig 1839-ben lovaggá nevezte ki. Ezóta B. nincs többé tényleges szolgálatban, mindazonáltal 1857. márcz. 19-én korrang szerint ellenadmirállá, 1863. szept. 24-én altengernagygyá és 1867-ben tengernagygyá léptettetett elő. Backer Jakab, festő, szül. 1609-ben Starlingenben, meghalt 1651-ben Amsterdamban, Rembrandt tanítványa; arczképei erős színezésűek, de nagyon közönséges kifejezésűek. Az amsterdami tanácsházban még ma is megvan két vadászképe, 17 és 21 alakkal. Backer Adorján, arczkép- és történeti képfestő, szül. Amsterdamban 1643- ban, meghalt ugyanott 1686-ban; főműve: „Az utolsó ítélet“ az amsterdami városházban. Backer János Mátyás, Harlemből, 1533-ban egyike volt a kétszer keresztelek vezetőinek Münsterben, a város védelmére kelt a püspök ellen, s 1534-ben 422 . Backer