Magyar Lexikon 2. Asuncion-Banko (Budapest, 1879)

B - Bachmuth - Bachot - Bachur - Baciccio - Bacillus - Back György - Backer Jakab - Backer Adorján - Backer János Mátyás

Bachmuth létének előhírnökeiül a „Scholia vetusta in Lycophronis Alexandrum“ (Rostock, 1848) és „Joannis Tretzae opusculum etc.“ (Rostock, 1851) jelentek meg tőle. 1832 óta a rostocki egyetemen a klasz­­szikai irodalom tanára és a rostocki gim­názium és reáltanoda igazgatója lévén, 1843. nyarán meglátogatta a stockholmi és upsalai könyvtárakat, hogy az előbb létesített gy­űjteményeket kiegészítse. 1848- ban másodszor utazott Párisba, és 1865- ben leköszönt állásáról. Egyéb művei kö­zül említendők: „Scholia in Homeri Ik­a­­dem“ (Lipcse, 1835—38) és „Zur Hand­schriftenkunde (3 füzet, Rostock, 1850— 1861). Bachmuth, kerületi város Jekaterinos­­lav orosz kormányzóságban, a hason­nevű folyócskának az éjszaki Doneczbe ömlésénél, kocsi-, dohány- s szappan­gyártással és 18.000 lakossal. A város keletkezését (a 17. század második felé­ben) a B. folyónál levő sóforrások fölfe­dezésének köszöni, minek folytán 1763- ban itt védelmi, a tatárok rablótámadá­sai elleni favárat építettek. B. előbb só­forrásairól és sófőzőiről volt híres, me­lyekből (a 17. század közepén) évenkint körülbelül 600,000 pad sót nyertek; e források és főzök üzeme azonban 1782- ben megszakadt. A várostól mintegy 4 kilom.-nyíre gipszbányák vannak, melyek kitűnő anyagot szolgáltatnak. Bachot (francz., ejtsd: baso), sajka, csó­nak; bachoteur (ejtsd: basotőr), sajka­vezető. Bac­mr (héb.), ifjú; az újabb zsidók­nál bocher, oly ifjú, ki a talmud tanul­mányozására adja magát, tehát tanuló, ellentétben a dardekival, ki még csak iskolás fiú. A b.-nak rendesen csak egy tanítója van, Baciccio (ejtsd: Bacsicscso), Giovanni Battista, olasz festő, szül. 1639-ben He­nnában, meghalt 1709-ben. Rómában ta­nult, hol VII. Sándor figyelmét magára vonta, a római templomokban számos ké­pet festett s nagy mesternek bizonyult a színezésben. Bacillus (lat.), a lictorok botja, to­vábbá vessző vagy henger, melyre könyv van tekerve (1. könyv). Back György, ismeretes sarkvidéki utazó, 1796. nov. 6-án Stockportban született és már 1808 ban angol tenge­részeti szolgálatba lépett. Részt vett Franklin és Richardson expediczióiban Amerika éjszaki partjaira, mely alka­lommal rettenthetlensége által tű­nt ki. 1821-ben hadnagygyá, 1825 ben parancs­nokká lett és 1832-ben azon ajánlatot tette a brit kormánynak, hogy fölkeresi az elveszettnek tartott Ross kapitányt. 1833. febr. 17-én elhagyta Londont és Norwayhouseból, a Hudsonöböl-társulat egyik állomásától, jún. 28-án indult éj­szaki útjára. Ez útjában 1834-ben felfe­­dezte a hatalmas Nagy-hal folyót, melynek folyását — jóllehet Ross visszatéréséről értesült — a jeges tengerig követte. Angliába visszatérve, 1835-ben postahajó­­kapitányi rangot nyert és a „Terror“ nevű hajóval új fölfedezési utazásra küldetett, mely azonban nem sikerült, a­mennyiben 1836. szeptembertől 1837. júliusig jég­táblák közé zárva csak csudálatos módon menekült meg a biztos haláltól. Úti raj­zait a „Narrative of the Arctic land ex­pedition to the mouth of the Great Fish of Back River, and along the shores of the Arctic Ocean“ (London, 1836) és „Narrative of the expedition in H. M. S. Terror“ (London, 1838) czimű­ művek tartalmazzák. A londoni és párisi föld­rajzi társaságok érdemeit az arany érem­mel jutalmazták, az angol kormány pe­dig 1839-ben lovaggá nevezte ki. Ezóta B. nincs többé tényleges szolgálatban, mindazonáltal 1857. márcz. 19-én kor­rang szerint ellenadmirállá, 1863. szept. 24-én altengernagygyá és 1867-ben ten­­gernagygyá léptettetett elő. Backer Jakab, festő, szül. 1609-ben Starlingenben, meghalt 1651-ben Amster­damban, Rembrandt tanítványa; arczké­­pei erős színezésűek, de nagyon közön­séges kifejezésűek. Az amsterdami ta­nácsházban még ma is megvan két va­dászképe, 17 és 21 alakkal. Backer Adorján, arczkép- és törté­neti képfestő, szül. Amsterdamban 1643- ban, meghalt ugyanott 1686-ban; főműve­: „Az utolsó ítélet“ az amsterdami város­házban. Backer János Mátyás, Harlemből,­­ 1533-ban egyike volt a kétszer kereszte­­­­lek vezetőinek Münsterben, a város vé­delmére kelt a püspök ellen, s 1534-ben 4­22 . Backer

Next