Magyar Lexikon 3. Bankok-Bianchi (Budapest, 1879)
B - Bankok
Bankok. I. Átalában. A b.-k — legyenek azok akár részvénytársaságok, akár egyesek vagy társulatok, akár végre az állam kezében — rendszerint és átalában véve a vállalkozók számára való haszon elérésére czélzó oly kereskedelmi intézetek, melyek főleg az által, hogy elegendő hitel nélkül tehetetlenségre kárhoztatott iparosoknak, közkereseti társulatoknak vagy államoknak dologbeli biztosíték, vagy legalább is biztos személyi hitelképesség alapján és az esetleges közpénzviszonyoknak megfelelő megtérítés mellett, a szükségelt pénzösszegeket rendelkezésére adják, nagyobb mérvű és átalános pénz- és hitelforgalom közvetítésére törekednek. Az e czélra szükségelt anyagi eszközökre a bankok részint a vállalkozók saját vagyona (u. m. részvénytőke, társulati tagok betételei, magánbankárok vagyona, testületek vagy az állam részéről történt befizetések), vagy az által tesznek szert, hogy a bankintézeten kívül álló magánszemélyek részéről oly összegeket, melyek elszigeteltségükben hasznavehetlenül hevernének, mérsékelt kamat és pontos visszafizetés biztosítása mellett a közös intézetbe vonván, azokat a forgalom számára megnyerik és közgazdászatilag értékesítik; némely, külön kategóriába tartozó intézetek, az úgynevezett jegybankok, pénzbeli szükségletük nagy részét nemkamatozó bankjegyek kiadása által szerzik meg. A bankok működése kizárólag a következő főüzletágakban és pedig: leszámító-, lombard- és letéteményi üzletben nyilatkozik, továbbá a pénzváltásban és nemes ércctel való kereskedésben, valamint nagyobb kölcsönök közvetítésében, váltókémlében és tőzsdepapírokkal való üzérkedésben. A bankok bizonyos nemei csakis némely külön üzleti ágakra rendelnék. Ide tartoznak a jelzálog-, építkezési bankok stb., melyek külön állást foglalnak el. E helyt különösen megemlítendő, miszerint korunkban, mégpedig legújabban, bankalapítás tekintetében leirhatlan viszszaélések történtek. E jelenség fő oka abban rejlik, hogy ily intézetek nem a közszükséglet érdekében, hanem a részvényeknek mentül nagyobb fejpénzzel (ázsióval) való eladása reményében hozattak létre, mely alkalommal a szédelgésnek tág tere nyílt. Az így beállott töméntelen veszteségek folytán a közönség több rétegében maga a bankintézmény len gyanúsítva, minthogy a számos esetben tapasztalt zsarolásokat csakis az intézmény kifolyásának lárták. Az említett szédelgések, csalások és veszteségek nem szorítkoztak a bankintézményre, sőt kihatottak a közgazdaság valamennyi ágaira, de a kizsákmányolásra leghálább talajt a bankok szolgáltattak. De bármenynyire elítélendők is e kórságos kinövések, ferdeség volna azok alapján az egész intézmény felett pálczát törni, mert a jelen czikkünkben fölhozandó számos adatból és tényből minden elfogulatlanul ítélő arra a meggyőződésre kell hogy jusson, miszerint a polgárosult népek közgazdászati életének összes ágai épen csak a bankintézmény segélyével juthattak fejlődésük jelen fokára és hogy azok további fejlődése ily intézetek nélkül merőben lehetetlen. A bankok ugyanis a pénzeszközök közvetítői, melyek nélkül ipar és kereskedelem nem gondolható; nélkülük vasutak és más eféle nagyobbszabású költséges vállalatok nem jöhetnek létre és hogy válságos időkben a kormányok is mennyire szorulnak, reájuk, azt korunkban ezerszer tapasztaltuk. Bármi különfélék is a bankok üzletei és az azok hatáskörében előforduló vi- 31. Lexikon, III. 1