Magyar Lexikon 5. Bunsen-Danhauser (Budapest, 1880)
C - Coxa, coxitis - Coxe, William - Coxwell, Henry Tracey - Coypel, Noël - Coypel, Antoine - Coypel, Noël Nicolas - Coysevox, Antoine - Cölln György Frigyes Vilmos Ferd. - Cölln Dániel György Konrád
Coxa oxfordi Trinity Collegebe és 1860-ban a Cheeten Collegeben kapott állást. Számos essay-je és értekezése jelent meg, többi közt „Poems, legendary and historical“, és „Tales of Thebes and Argos“. Coxa (lat.), a csípő, coxitis, csipőizület-gyahulás (f. ott). Coxe (ejtsd: Kokksz), William, angol utazási iró s történész, szül. 1747. márcz. 7-én Londonban; 1771-ben lelkész lett, több európai utazásban vett részt, 1805- ben főesperes lett Wiltshireben; megh. 1828. júl. 8-án Benertonban, megvakulva. Művei: „Sketches on the natural, civil and political state of Switzerland“ (Lond. 1779); „Account of the Russian discoveries between Asia and America“ (Lond. 1780, pótköt. 1787); „Memoirs of Sir Robert Walpole“ (Lond. 1798, 3 köt, 2. kiad. 1815, 2 köt); „History of the house of Austria“ (1807, 3 köt.), stb. Coxwell,Henry Tracey,léghajós, szül. Wouldhamban 1819 márcz. 26-án, katonai szolgálatba lépett, de atyja halála után Londonba ment és mint fogorvos telepedett le. Már fiatal korában élénk érdeklődéssel viseltetett a léghajózás iránt és több léghajózásban vett részt, míg végre maga is léghajót indított útnak. 1844-ben kizárólag a léghajózásra adta magát, 1845-ben az „Aerostatic Magazinéit alapíta. Azóta vagy 700-szor szállott léghajóra és számos tapasztalatokat merített, melyeket iratokban és felolvasások útján tett közzé. 1862-ben Glaisher-rel együtt hét miles-nyi magaságot ért el és csak nagy erélylyel mente meg saját és társai életét. Coypel (ejtsd: Koupl), Noel, franczia történeti festő, szül. 1628. decz. 25-én Párisban, 1664-ben tanára, 1672-ben igazgatója lett a római akadémiának. Három évi tartózkodás után Rómában, hol 5 képet festett az ókori történetből s megnyerte Bernini barátságát, visszatért Párisba s 1695-ben a párisi akadémia igazgatója lett. Meghalt 1707. decz. 24- én Párisban. C. Poussint, Lebrunt s Rafaelt utánozta; többek közt a rokkantak palotáját freszkókkal díszítette. Coypel (ejtsd: Koupl), Antoine, történeti festő, az előbbinek fia, szül. 1661 ápr. 11-én Párisban, Rómában és Velenczében tanult s a király első festője volt. 1709-ben a versaillesi kápolna kupoláját festette, 1714-ben az akadémia által igazgatóvá választatott s meghalt 1722. jan. 7-én. A Louvreban őrzött művei : Athalia, Zsuzsána, Eszter Achasverus előtt, Rebekka s Eleázár. Coypel (ejtsd: Koupl), Noel Nicolas, festő és karózművész, a párisi akadémia tagja s tanára, szül. 1692-ben Párisban kifestette a Szt. Szűz kápolnáját a St. Sauveur-templomban, megh. 1734. decz. 14-én. Coysevox (ejtsd: Koázvó), Antoine, híres szobrász, szül. 1640 szept. 29-én Lyonban, hosszabb időn át Párisban működött. Zabernben Fürstenberg bibornok palotáját festményekkel diszité, 1676-ban a párisi festészeti és szobrászati akadémia tagja lett, 1716-ban annak kanczellárja. Megh. 1720 okt. 10-én Párisban. Leghíresebb művei: a st.-eustachi Colbert-mauzoleum, Lebrun festő emléke, a Tuileriákban levő több szobor stb. C. korának egyik legkitűnőbb szobrásza volt. Főműve Mazarin síremléke, melyben korának iránya a legnagyszerűbben van kifejezve. Cölln György Frigyes Vilmos Ford., német publiczista, szül. 1766-ban Örlinghausenben Lippe fejedelemségben; 1805-ben a főszámvevőkamara ülnöke s a „Preussischer Staatsanzeiger“ szerkesztője lett Berlinben. Mivel számos iratában megtámadta a porosz közigazgatás gyöngéit, 1808-ban Glatz várába vitetett, de innen 1810-ben elmenekült Ausztriába; később visszatért Poroszországba s meghalt 1820. jan. 13-án. Művei, többnyire névtelenül, „Schlesien, wie es ist“ (Berlin 1806. 3 köt.); „Vertraute Briefe über die inneren Verhältnisse am preussischen Hofe seit dem Tode FridrichsH.“ (Amsterd, s Köln 1807-9, 3 köt); „Freimüthige Blätter für Deutsche“ (Lipcse, 1815-20), stb. Cölln Dániel György Konrád, az előbbinek öcscse, kiváló theológus, szül. 1788. decz. 21-én Örlinghausenben; 1811- ben a theológia magántanára lett Marburgban, 1818-ban annak tanára Boroszlóban, hol 1833. febr. 17-én meghalt. Művei: „Über theol. Lehrfreiheit auf den evang. Universitäten“ (Boroszló 1830); „Biblische Theologie“ (Lipcse 1836). 448 Celle