Magyar Lexikon 5. Bunsen-Danhauser (Budapest, 1880)

C - Csontföld - Csontgümősödés - Csonthamu - Csonthártya - Csonhártyalob (periositis) - Csontideg - Csontizület - Csontkeményedés

Csontföld 550 inkább erős csontláb következménye, de sérülések folytán is szokott bekövetkezni. Alakja s fekvése szerint megkü­lömböz­­tetik a necrosis peripherica-t, centralist vagy totálist, a szerint a­mint az elhalt csontrész a felszínen vagy mélyen fek­szik, vagy egy helyen a csontot egész vastagságában elfoglalja. Ha egy darab csont elhalt, ez környékén lábot idéz elő, mely genyedést okoz. Ezzel egyide­jűleg nagyobb távolságban az elhalt csontrésztől több új csontképzés létesül, melyek egyike körülzárja az elhalt csont­részt (koporsó, capsula sequestralis). A csonthártya alatt levő geny utat keres külfelé, először áthatol a csonthártyán, azután a csontot fedő puha részeken; a koporsóban tehát mindig találhatók üre­gek (kloakák), melyek a puha részek­ben létező sipolyokkal összeköttetésben vannak s az elhalt csontrészhez vezet­nek. A folyamat csak akkor gyógyul­hat ki, ha az elhalt csontrész eltávolít­ható. Ha még nem képződött koporsó, a gyógyulás gyakran maga a természet által eszközöltetik, ellenkező esetben csak műtét által távolítható el a körfo­lyamat. Ehez szükséges a puha részek­nek egy vágás általi szétválasztása a koporsó felett s ez utóbbinak oly ter­jedelemben való eltávolítása a fűrész vagy véső segélyével, hogy az elhalt csontrész fogó segélyével kihúzható le­gyen. A műtét csak akkor hajtható végre, ha az elhalt csontrész a termé­szet által meglazíttatott. Ez utóbbinak eltávolítása után a seb önmagától behe­ged. Csontföld, villasavas mész, a­mint azt a csontok tartalmazzák, vagy rothadt és szétmállott, vagy porrá zúzott csontok­ból áll. Csontgü­mösödés , gümőcsomóknak ritkán előforduló lerakódása csontok­ban, általános gümősödésnél. A leg­több cs.-nek jelzett esetben csontláb s csontszinszú forog fen görvélyes egyé­neknél, kiknél a geng erjedésbe megy át. A gyógykezelés azonos a csontszin­­szuéval. Csonthamu, a mészszé égetett s porrá tört csontok maradéka: 1. hamu. A cs. '‘/„rész kálival a fehér izzásnál megolvad­ó opálszinü tömeget, cs.­üveg, szolgál­tat. Csontüvegnek neveztetik azon, ren­desen fehér üveg, mely 10—2O°/0 cs.­­val van összeolvasztva. Csonthártya, többé-kevésbé áttetsző, fehér, edénydús hártya, mely azon he­lyeken, melyeken a csont csupán felbőr által van fedve, vagy a melyeken szala­­gok, inak, stb. tapadnak ahoz, vastagabb, egyéb helyeken vékonyabb. Az első esetben bensőbben, az utóbbiban lazáb­ban függ össze a csonttal. A cs. 2 hár­tyából áll; a külső szilárd kötszövetből áll s ezen vannak az idegek s edények; a belső st­r­in álló, gömbölyded sejtek­ből áll s különösen ebből indul ki az uj csontképzés. Csonthártyaláb (periositis), két alakban fordul elő : 1) genyes cs., csak­nem mindig heveny; 2) elcsontosodó cs. mindig idült lefolyású. Az előbbi alak kiváltkép fiatal egyéneknél fordul elő külömböző, többnyire ismeretlen okokból. Heves lázzal s fájdalommal kezdődik, ezután csakhamar kemény daganat kép­ződik, mely a genyedésnek a csonthártya s csont közti elszaporodása által keletke­zik. A genyedés később áthatol a felbő­rön s a beteg láza elmúlik. A cs. idült elcsontosodó alakja csekélyebb lobingert tételez fel az előbbinél s többnyire szom­szédos loboktól ültettetik át. Ez alig bir egyéb kórjelenséggel, mint a csont­nak megvastagulásával az illetett he­lyen. A cs. gyógykezelése csak a lob­inger eltávolításában, a genyes alaknál a geny lehető gyors kiürítésében áll. Csontideg, (nervus accessorius), a hátgerincz felső részéből ered, a nagyobb hátsó főnyiláson a koponyaü­regbe hatol s innen a körülte levő ideggel folytatja útját s ezzel együtt kijutván a koponya­üregből, szétterül a vállap- és szegycsont- és a kulcscsontizomnál.­ll­ik agyvelőide­­gül soroltatik elő és felfedezője után n. acc. Nillisiinek is neveztetik. Csontizület, a csontoknak egymás­közt való egyesülése. Csontkeményedés (hyperostosis), a csontszövet sejtjeiben és csatornáiban való nagymérvű csontföldlerakódás, minélfogva a csont tömörebbé, keményebbé, sőt ele­­fántcsontszerűvé válik (eburneatio). A cs. vagy láb következménye, vagy pedig Csontkeményedés

Next