Magyar Lexikon 5. Bunsen-Danhauser (Budapest, 1880)

C - Czikó - Czikó - Czikud (Mező-) - Czilchert Róbert - Czillei Ulrik

Czikó mennyiségtani kifejezéseknek, melyeknek segélyével képesek vagyunk körnveket, az ezekhez tartozó egyenes vonalak, s megfordítva ez utóbbiakat az elsők ál­tal meghatározni. Czikó, falu Szilágymegyének szilágy­csehi járásában, 466 magyar s oláh la­kossal. Czikó, falu Tolnamegyének völgységi­­ járásában, 1415 német lakossal. Czikud (Mező-), falu Torda-Aranyos-­­ megyének mezőségi járásában, 1784 oláh­­ lakossal s nagy határral, melyben az át­futó patak tóvá szélesedik. Czilbhert Róbert, gazdasági iró, szül. 1809. márcz. 9-én Beszterczebányán Zó­­lyommegyében. Orvostudorrá 1832-ben felavattatván, ez alkalommal értekezését „de morbis metallurgorum“ irta meg és azonnal munkatársa lett a Pesten meg­jelent „Orvosi tár“ szaklapnak. Orvosi működése mellett dolgozott a Vörös­marty és Bajza „Athenaeum“-ába, majd a Kossuth „Pesti Hírlap“-jába. A negy­venes évek elején gazdává lévén, egész munkássága e­szak felé fordult. Klauzál Imre barátjával alapította a „Rohonczi Közlemények“ czímű szaklapot, mely a rohonczi gazdaképző intézet megszűné­sével szintén megszűnt. Később a Ko­­rizmics László „Gazdasági Lapok“-jába dolgozott. A juhtenyésztés fejlesztése kö­rül buzgolkodik leginkább. 1859-ben megjelent „Állattenyésztési eszmék“ czi­mű műve az orsz. m. gazd. egyesület által pályadijat nyert. Ezenkívül több állattenyésztési műve van, mely részint magyar, részint külföldi folyóiratokban jelent meg, jelesül: a belga gyapjúmosó gyárakról és a londoni világkiállításon képviselt állattenyésztésről szóló érteke­zései. A franczia Académie Nationale és több külföldi társaság választotta tag­jává. Czillei Ulrik, czillei gróf és tótor­szági bán, Cz. Borbála, Zsigmond ki­rály neje testvérének, Frigyesnek a fia. Zsigmond halála után Albert királynál úgy behízelegte magát, hogy ez csehor­szági helytartójává nevezte ki, de csak­hamar el is mozdította, mert Cz. király­ság után vágyódott. 1439-ban Albert ha­lála után Erzsébet királynénak rosz ta­nácsadója volt. Először maga is bele-­ nyugodott Ulászló királylyá választatá­sába, majd Erzsébet fiát szülvén, ennek királylyá koronáztatását tanácsolta és a csecsemő helyett ő mondta el a királyi esküt. Ott volt Erzsébettel Bécsben, mi­kor az Ulászló-pártiak ostromolták, Roz­­gonyi Simon egri érsek el is fogatta és Ulászlóhoz küldte, ki kezesség és abbeli fogadása mellett, hogy ellene nem dol­gozik, szabadon bocsáttatta. Cz. ismét ellene tört és 1441-ben Ulászló hadát megverte, úgy hogy Ulászló kínálta meg békével. Később elbizakodván tekinté­lyében, a zágrábi püspökség és a trániai perjelség jószágaiban garázdálkodott, míg Hunyadi János 1446-ban a Dráván át­kelvén meg nem alázta. 1451-ban látszó­lagos barátság fejlődött a Hunyadi és Cz. ház közt, a Cz. lány el is jegyezte­tett Mátyásnak, de a barátság azonnal felbomlott, amint Cz. az ifjú László ki­rályt gondviselése alá nyerte. Mindenkép el akarta rontani V. Lászlót, kit azon­ban vele született jósága visszatartott sok résztól, bár gyöngesége gyakran nem kerülteté el vele a bajt. Hunyadi Jánost és néhány előkelő magyar főurat a legsötétebb színben festette László előtt, hogy elidegenítse őket az ifjú királytól. Az ausztriaiakat is gyanússá igyekezett tenni, de ezek nem voltak oly türelme­sek, mint a magyarok s felfogadták, hogy Cz.-t megbuktatják. Mikor tehát 1453-ban László Ulrikkal a pozsonyi or­szággyűlésről Bécsbe ment s a királylyal az országházába be akart menni, Cz.-t a rendek kirekesztették. A király elejétől végig meghallgatta a gonoszságokat, mi­ket Cz. művelt, mi annyira hatott rá, hogy elűzte maga mellől. Gyöngesége azonban megbocsátott neki és két év múlva ismét visszavette maga mellé. Fő­törekvése volt, hogy a ritka erényű, hős Hunyadi Jánost és családját kiirtsa, de Hunyadi János életében mit sem árthatott a nagytekintélyű nemes férfiúnak. 1456- iki halála után azonban fiait Lászlót és Mátyást fogta üldözőbe s Brankovics Györgyhöz irt levelében azt ígérte, hogy nemsokára két labdát (a két Hunyadi fe­jét értette) küld neki ajándékba. Abban az évben a napon, mikor Hunyadi Nán­dorfehérvárnál a törököt megverte, V.­­ László a győzelem helyére indult és 585 Czillei

Next