Magyar Lexikon 10. Julianus-Könyvnyomtatás (Budapest, 1882)
K - Kisfaludy Sándor
Kisfaludy halmi társulatok terveit. Hozzájárulván ekkor az 1790—91-ki országgyűlés és az alkotmánynak újból való átalakulása, K. egész lélekkel a fiatal erők csoportjához csatlakozott, a kik az irodalomnak akartak élni, és minthogy akkor az írói pálya a viszonyoknál fogva szoros összefüggésben volt a testőrség eszméjével és intézményével, a fiatal Kisfaludy is ebbe óhajtott belépni. De atyja, ki az egészet csak ifjúkori szalmatűznek nézte és átalában nem nagy rokonszenvet viseltetett a „literatori“ pálya iránt, főleg ama szándékkal, hogy öt barátai köréből kiragadta, hazavitte és törvénygyakorlatra fogta. Az ifjú eleinte mindkét teendőjét végezte: nappal atyja mellett a törvényeket tanulmányozta, éjjel a magyar írók lopva élvezett műveiben gyönyörködött. Ugyanekkor tett egy pár drámai kísérletet is, melyek már czimekkel (Ulysszes és Penelope, Seneca halála) elárulják a klasszikus befolyást. Utoljára is tapasztalván az apa, hogy fia katonáskodó hajlamának ellenére mit sem tehet sikerrel, engedett akaratának és beadta őt az ép akkor Erdélyben fekvő Sándor-Leopold ezredbe, ahol alig egy év múlva hadnagygyá lépvén elő, sikerült neki régi óhajtása szerint a magyar testőrségbe jutnia, ahová Zala megye ajánlotta. Bécsben a franczia és olasz nyelvnek szorgalmas tanulmányozására adta magát, sőt Tassót prózában fordította. A testőrségben nemsokára némi összekocczanása támadván, őt és több társát 1794. a Milanóban állomásozó ezredhez visszaküldötték, mely ugyanakkor az ellenséggel állott szemben. Bécsben az akkor ott öszszecsoportosodott magyar írókkal megismerkedett, kik fejlődésére nagy befolyással voltak. Milano capitulátiója után Kisfaludyt elfogták a francziák és mint foglyot a Provenceba küldötték, hol Avignonban a Vaucluse regényes völgyeiben, hol hajdan Petrarca énekelt, maga is költővé lett. Itt kezdette írni azt a művet, mely később országos hírnevét volt megállapítandó, a „Kesergő szerelem“ czimü gyönyörű költeményfüzért. Előbb Klagenfurtba fordult, hol a fogságból való kiszabadulása után kórházi felügyelő volt, de már 1799. ismét szemben állott a francziákkal és részt vett a rajnai hadtest véres ütközeteiben, melyek után 1800. hazatért és szerelme tárgyát, Szegedi Rózát, kivel az egész hadjárat alatt levelezésben állott, nőül vévén boldog családi életet élt, mely a Himfy második részében a „Boldog szerelemben“ van megörökítve. Buzdittatva az utóbbi nagyszerű sikere által, 1807. kiadta regéit, melyekben hazájának Zalamegyének váromladékait, a Csobáncz, Tátika, Rezi és Somlyó környékén a népajkán élő mondák költői feldolgozásával tette emlékezetessé és ezúttal mint már Himfyjében is a magyar nemesség költőjévé lett. 1809. a magyar felkelés idejében ismét kilépett házi csendjéből, s a felkelő seregnél mint őrnagy és nádori segédtiszt szolgált, ennek feloszlása után pedig folytatta költői munkásságát, melynek további gyümölcsei voltak: „Hunyady János“ (hist. dráma, Buda 1816), „Eredeti M. Játékszin“ (2 köt. Buda 1825—26), „Gyula Szerelme“ (10 énekben, Buda 1825) és nehány kisebb rege az „Auróra“-ban (1822—24). Rendes, utóbb tiszteleti tagja volt az akadémiának, melynek szervezésében a nádor által meghivatván 1828 részt vett volt. Megh. 1844. okt. 28. án. K. S. mint már említettük a magyar nemesség költője, annak tradícziói élnek műveiben és azokhoz szorosan ragaszkodik. Mutatkozik ez különösen színműveiben, melyek közül különösen kettőt (a „Dárday-ház“ és „A lelkes magyar leány“) egyenesen „magyar nemesházi rajzolatoknak“ nevez. Ebbéli hazafias iránya azután oly általános elismerésre talált, mely akkor, midőn a magyar írót még országszerte némileg „komédiásának tekintették, egyenesen páratlannak tekinthető. Természetesen hozzájárult ehhez független anyagi helyzete és a külföldi és ókori klasszikusokra emlékeztető, azokra sokszorosan támaszkodó műveltsége. K. elsősorban az olasz költészetet követte, melynek mintaképei közül főkép Petrarca volt reája hatással. Érdekes volt ama küzdelem, melyet K. S. az úgynevezett keszthelyi kör (Takács József, Kisfaludy Sándor, Ruszék, Horváth Endre) élén a Kazinczy és barátai által kissé túlságosan művelt nyelvújítás ellen folytatott és melynek legeredetibb, de egyszersmind legsértőbb kifejezése volt a hirhedett mondolat. 360 Kisfaludy