Magyar Lexikon 12. Magyar tengermellék-Nogáll (Budapest, 1883)
M - Magyar testőrség
—• 2 — Magyar testőrség t.-nek átalában egészséges, csak a hegyekben fordul elő a Skriljevo nevű helyi nemi betegség, mely állítólag keletről importáltatott, főleg a torokban székel és az orrt pusztítja el. Nők gyakrabban megkapják mint férfiak. Terményekben a magyar tengermellék igen szegény. Egyes ültetvényeken kívül kapásnövények (krumpli, káposzta, répa, kukoricza és seprűczirok) vannak. A szőlőművelés jelentékeny ugyan, de a bor közönséges fajú; fák közül a füge, mandula és olajfa honosak. Az állattenyésztés még a helyi szükségletet is alig fedözi, vadak már bővebben vannak, legértékesebb pedig a tenger állatvilága, mely különösen tinnhalat,tengeri rák (nephrops norvegicus) szardella, továbbá delfinek és cápákat szolgáltat. Mint ártalmas állat említendő a vipera. Az ásványország különösen mész- és márványt szolgáltat, melyet leginkább a városban dolgoznak fel a kőfaragók; a vidéki lakosoknak legfőbb jelentőségű életmódja a halászat. A kereskedelem különösen Fiuméban nagyfontosságú, forgalma a tengeren legélénkebb, de most már vannak a száraz felé is kedvező útjai u. m. a Lujza-országút, az alföld fiumei és a fiumeszt.-péteri vasút. Lakossága túlnyomólag olasz, de laknak falvakban horvátok, a városban pedig magyarok és németek is. Műveltségi tekintetben Fiume a kor színvonalán áll, míg a falvakban a szegénység és a rendezetlen községi élet a kezdetlegesség fokán tartja most is a lakosokat. A m. t. területén van egy szabadváros és kikötő, 3 önálló és 19 kapcsolt község. Székhely Fiume (u. ott). Magyar testőrség volt azon udvari intézmény,melyet Mária Terézia 1760. szervezett, állítólag a magyar nemes ifjúság műveltségének előmozdítására, de valósággal annak teljes germanizálása czéljából alapított. A tiszti kar következő tagokból állott: egy gárdakapitányból, egy főhadnagy és egy hadnagyból (mind a három a hadseregnek tábornoki rangsorozatából), két első őrmesterből a hadseregben őrnagyok), 4 másodőrmesterből (kapitányok) továbbá volt még egy káplán, egy hadbíró, egy számvevő, egy hadsegéd (adjutáns) és egy testőrségi tiszti orvos. Végül még a közemberek járultak ide, kiknek egytől-egyig magyar nemeseknek és a hadsereg tiszti karából valóknak kellett lenniök: ezekkel együtt az összes állomány 62 ember volt. A testőrségnek ugynn házi személyzetéhez tartoztak még egy külön házi orvos, a mennyiségtan és rajz tanára, a német nyelv és ügyviteli levelezés tanítója, végül külön tanárok és tanítók a franczia nyelv, táncr és vívás részére. Ezen testőrség 1809-ben a franczia háborúk kitörésekor föloszlott és tagjai tiszti teendőket vállaltak az insurrectió csapatai között, 1810-ben újra megalkottatott, még pedig az előbbi intenzióknak megfelelőleg mint katonaképzőintézet, azon nemes ifjak részére, kik arra alkalmasaknak találtatnak, de kora ifjúságuktól fogva még nem részesültek a kellő tanulmányokban. A szolgálati időt 5 évre állapították meg; a növendékek közül azonban minden 10 évben hadnagyi ranggal szokás egyeseket a lovassághoz és gyalogsághoz áthelyezni. A ki azonban 5 év múlva ki akart lépni, megtehette és megtartotta altiszti rangját. A testőrség tagjainak meg volt azon czéljuk, hogy az insurrectió alkalmával abba tisztekül besoroztassanak és igy az mindjárt eleinte kellő mennyiségű képzett katonatiszt vezérlete alatt álljon. A tiszteknek, altiszteknek és közembereknek tehát magyar nemeseknek kellett lenniök, még pedig olyanoknak, kik már legalább egy évet töltöttek a hadseregben és kiknek magaviselete kifogástalan. Minden újonnan belépő tartozott beléptekor a testőrségi alap részére egyszer minden- skorra 300 frtot kifizetni. Az ajánlás joga a megyéké maradt, melyeknek mindenike számíthatott egy-egy földijének fölvételére, mely körülmény adandó alkalmakkor igen alkalmas volt morális pressiók gyakorlására. Az oktatás tárgyai a következők voltak: szolgálati rendtartás és szabályzat (úgy a gyalogság, mint a lovasság részére), német és franczia nyelvtan, szám és mértan, tereprajzolás, erődítéstan, taktika és általános földrajz, amint történelem, testgyakorlat, lovaglás és vívás. Az öltözék piros színű díszmagyar, tigrisbőr kaczagánynyal és panyókára vetett mentével, azonkívül nagy kucsma kócsagtollal, a lovak kivétel nélkül ugyan „almaszürkék“ voltak. Történetét illetőleg a magyar testőrség po- Magyar testőrség