Magyar Lexikon 13. Nogat-Planetarium (Budapest, 1883)
O - Ö - Öblítés - Öblöny, díszedény - Öblös-ágyú - Öblös-cserép
ö. Ö., kis alakban ö, a magyar ábéczének huszonharmadik betűje (az önhangzók sorában a nyolczadik), mely majd az o-val, majd pedig a közép -?-vel szokott váltakozni; első esetben az értelem is szenved némi változást, pl. göndör-kondor, döbben-dobban, önt-ont; a második eset pedig egyes tájakon fordul elő, pl. veres-vörös, ember-ember stb. Öblítés, általában valamely testnek vízben való megrázogatása, megforgatása, hogy a piszok róla lemenjen, különösen pedig azon eljárás, midőn a kilúgozott vagy kimosott ruhát tiszta vagy kékkővel vegyített vízben megrázogatják és kifacsarják, hogy a szappanszagot elveszítse. A vegytanban jelenti azon eljárást, midőn valamely testet friss hideg vízzel megmosunk, hogy abból a savakat vagy aljakat eltávolítsuk. Öblöny vagy díszedény, néha (ritkábban) váza is, olyan égetett agyagból való edény, a minő Közép- és Alsó-Olaszországban, Görögországban és a görög szigeteken nagy mennyiségben fordult elő és a régészeti leletek alkalmával került napfényre. Minthogy eleinte csaknem kizárólag Etrúriában fordultak elő (Volci, Tarquinii, Caere) etrúriai edényeknek nevezték el, később midőn apúliai és campaniai, sőt Siciliában felásott sírok is csak, oly nagy mennyiségben szolgáltattak önöket, az általános föltevés görög eredetet tulajdonított nekik, de legújabban már közös eredetre vezetik vissza ez edényeket, a mennyiben az athéni Kerameikosnak ö.-ei semmiben sem külömböznek az Agrigentum és Volci sírjaiban találtaktól. Az ö.-öknek három nagy csoportját lehet megkülömböztetni; ezek közül az első barna rajzokkal bír halványsárga alapon, a másodiknak alapja vörös, a rajta lévő alakok pedig feketék, a harmadik csoportnál megfordítva áll a dolog: itt az alap fekete, s a rajta lévő rajzok pirosak. Az ön ök nagyobbrészt föliratokkal is el vannak látva, melyek a műtörténetnek fontos forrását képezik, amennyiben az öblényfestők nevét, sőt nem ritkán még az edényt készítő mester nevét is tartalmazzák. Egyes önök rendkívüli finomság és valóságos költői eszmemélység által tűnnek ki, ami főleg a görög művészeknek műveit jellemzi. A rajtuk ábrázolt jelenetek gazdag tárházát képezik úgy a nyilvános, mint a magánélet ismeretének, miért, is a jelenkor műrégészei kiváló figyelemben részesítik. Léteznek, részben igen ügyes, hamisítások is, de azokat könnyen föl lehet ismerni egyrészt súlyos voltuknál, másrészt alakjuknál fogva. Az alakoknak összefoglaló áttekintését legjobban egy olasz szakmunka nyújtja: „Storia degli antichi vasi fittili Arezini“ (Arezzo 1851) az egésznek archaeologiai jelentőségét pedig Kramer világítja meg következő művében: „Ueber den Stil und die Bedeutung der bemalten griechischen Thongefässe“ (Berlin 1837). Kiváló figyelmet érdemel a bécsi gyűjtemény is, melyben néhány szép magyarországi lelet találtatik. Öblös-ágyú, Paixhans franczia tábornok által föltalált löveg, máskép bombaágyú (1. ott). Öblös-cserép vagy gerinczcserép, Az övp.I kezdődő külföldi városokat és személyneveket, melyek itt elő nem fordulnak l, oe, a c-vel kezdődő családneveket ez alatt.