Magyar Lexikon 13. Nogat-Planetarium (Budapest, 1883)
O - Ö - Ököljog - Ökölviadal - Ökör
Ököljog tette kiváló ökölvívóknak. Ellenben a pankrationt a hőskor nem ismerte és az csakis a későbbi kornak athletikájában jelenik meg. A rómaiaknál az ökölviadal nem részesült oly kiváló ápolásban, mindazonáltal ott is megvolt. Újabb időben csakis az angoloknál van az, elterjedve boxirozás vagy boxozás néven. Ez az angoloknál mint népszokás él a nemzetnek legkülömbözőbb rétegeiben, de részben személyes védelemképen, részben mint testgyakorlás. A múlt szd. közepe óta az öklözés mindinkább fölküzdötte magát az uralkodó polctra, vannak emberek, kik csakis azzal foglalkoznak és azoknak részére azután külön színházak, sőt iskolák állitják föl, melyekben az „ő. nemes és férfias mulatságát“ gyakorolhatják, nem ritkán nyilvános küzdelmeket rendeznek, melyek pályadiíjakkal vannak összekötve. Ezen dijjakért versenyezni a legmagasabb rangnak sem mulasztják el és a legjobb öklözőnek czíme („Champion of England“) büszkeségére válik még a herczegeknek is. A nyilvános küzdelmeknél jelentékeny öszszegű fogadások történnek egyik vagy másik öklözőnek győzelmét illetőleg. Történetét egy külön munka tartja fönn, t. i. a Bell-féle „Sporting Chronicle“. V. ö. Pierce Egan „Roxiana or Scetches of ancient and modern Pugilism“ (London 1824. 4. köt). Ököljog (jus manuarium), fegyveres kézzel eszközölt önsegély; oly rendkívüli és a közügyekre mindenkor káros állapot, mely csak azon népeknél fordul elő, melyek rendezett jogviszonyokkal és öntudatos erős kormánynyal nem bírnak,ámbár ez majdnem minden népnél létezett, mégis kiválólag ama vistás állapotot értik rajta, mely a középkorban, főleg pedig a Hohenstaufok uralmát követő rablólovagkorszakban uralkodott Németországon és kivált az apróbb államok gyöngesége és egy központi vezérhatalom hiánya folytán tartotta fönn magát. Jogi tekintetben hozzájárult az is, hogy az ős-germán jogállapotoknál egyes boszszúálló cselekmények nemcsak megengedve hanem törvény által szentesítve voltak, így például a „Fehde“, mely nem volt más előre megjelentett vérbosszúnál, csak korlátoztatott, de alapjában mint intézményt meg sem próbálták megszüntetni. Ama különböző intézkedések, melyeket a német császárok igénybe vettek és melyek „Landfrieden“ név alatt ismeretesek, csak bizonyos időre szüntették meg az ö.-ot és inkább fegyverszünethez hasonlítanak, mint valóságos változáshoz. Végre is I. Miksának sikerült 1495-ben a wormsi birodalmi gyűlésen a rendeket arra bírni, hogy ne legyenek saját bíráik és az igazságot ne keressék fegyveres kézzel, mihez képest beállott az örökös béke (ewiger Landfriede) mely az istenbékéhez kapcsolkozva véget vetett az ő. gyászos korszakának. Ezen örökös béke minden fegyveres föllépésre 2000 márka aranyból álló bírságot szabott, és ezt roppant szigorral végre is hajtották a Grumbach-féle pörben (1. Grumbach alatt), így az ö., mely külömben a lovagintézményt kiséri, végre valahára letűnt. V. ö. Májer „Geschichte des Faustrechtes in Deutschland“ (Berlin 1799). Ökölviadal, máskép öklözés (1. ezt). Ökör (bos), emlősállat az üresszarvúak (cavicornia) családjából és a kérődzők alcsaládjából, melynek fajai és fajtái nehézkes állatok, kifelé ívesen hajlott vagy tekeredett szarvakkal, széles, többnyire szőrtelen orral, rövid nyakkal és bojtos szörpamacscsal végződő farkkal, Ausztrálián és Délamerikán kívül minden világrészben képviselve van. Maga az ö. négy főfajra oszlik, melyeknek egyike a szorosan vett ö. vagyis szarvasmarha (bős), másika a bivaly (1. ott), a pézsmaökör, (1. mosuszökör) és a röfögő ökör Yak vagy fak (poephagus grumiens 1. fak alatt). A tulajdonképeni c.fajokhoz tartozik a zebu (bos indicus), mely nagyon rövid és laposra nyomott szarvak által tűnik ki, továbbá különösen egy a maron lévő vagy kétrendbeli a hátnak elülső részén lévő púpról ismerhető fel innen ered egy másik elnevezése: púpos ökör. Bengáliából ered, de egész Ázsiában, sőt Afrikában is elterjedt. A zebunak ismét több alfaja van, melyek közül a brahminoké nagy, hosszú testtel és rövid lábakkal bir, púpja hatalmas zsírtömeg, szarvai jelentéktelenek, füleinél rövidebbek. Rövidszőrű, többnyire világossárga, vagy világos vörös, néha fehéren és sötéten tarkázott. Ehhez hasonló az 290 Ukör