Magyar Lexikon 14. Planetoidok-Sopor (Budapest, 1883)

R - Reuter Harman Ferdinánd - Reuter Pál Gyula - Reuterdahl, Heinrich - Reutlingen - Reutte v. Reute - Rev. v. Revd - Rév - Rév - Revaccinatio - Révai - Révai Miklós

Reuter meghalt 1874 juli 12-én Eisenachban; alnémet művei által volt ismeretes. Reuter Herman Ferdinánd, egy­háztörténelmi iró, szül. Hildesh­eimban 1817 aug. 30-án; 1876 óta Göttingában a theologia tanára. Reuter Pál Gyu­la, a Rueter-féle táv­iró ügynökség alapítója Londonban , szül. Kasselben 1821-ben ; kezdetben könyvke­reskedő, majd hirlaptudósitó volt, távirdai összeköttetéseit Londonból a föld más ré­szeire is kiterjesztette; 1871 Koburg her­­czeg által báróságra emeltett. Reuterdahl, Heinrich, theologus; szül. 1795 sept. 10-én Malmöben; tanár és 1855 óta lundi püspök, 1856. Upsa­­ban érsek lett, hol 1870 jún 28-án meg­halt. a svéd egyház történelemnek legne­vezetesebb írója. Reutlingen, a würtembergi Schwarz­­wald kerület fővárosai az Echar folyó és a plochingen-rottweili vasút mellett, 15246 lak. Reutte v. Reute, mezőváros és já­rási főhely Tirolban a Lech mellett, 1811 lakossal. Rév, v. Revd, rövidítés e. h. reve­re­n­d­e. Rév, a. m. kikötő, 1. ott. Rév, falu Biharmegyében máskép és szokottabban Nagy-Rév (1. ott.) Revaccinatio, másodszori himlőoltás, 1. o­ltás alatt. Révai, ős magyar előkelő család, mely már a XIII. században 34 falut birt a Szerémségben fekvő Réva várral együtt; a család nemesi oklevele II. Lajos alatt 1521 kelt, midőn 3­0. fivér volt életben, u. m. János, István és Ferencz, kik kö­zül István újlaki várnagy, Ferencz pe­dig Báthory István nádor titkára volt; a családi czímer szerint égszinüi mezőn koronáról emelkedő farkas, egy száron nőtt három rózsát tart körmei között, s e rózsák kettejének piros szilié János és István vérrel szerzett érdemeit, a har­madiknak fehérsége pedig Ferencz nőtlen­ségét és polgári erényeit jelenti. Ezen Ferencz 1541-ben Turóczmegye főis­pánja volt; 1542-ben pedig nádori helyet­tesnek neveztetett ki, megh. 1553-ban­ az „Ismerettár“ azon nevezetes tényt jegyzi fel róla, hogy Luther Mártonnal, az úr­vacsorára vonatkozólag levelezésben ál­lott, melyre nézve azonban Zwingli ma­gyarázatához hajlott. Egyik nevezetes tagja volt e családnak R. Péter, 1608 Turóczmegye örökös főispánja. II. Má­tyás megkoronáztatása után Pál­fi István­nal együtt koronaőrré tétetett; de Bet­­len Gábor a polgárok egyetértésével el­foglalván Posony várát, hova a korona is, mint biztos helyre szállíttatott, elvette tőlük ez ereklyét, s csak a nikolsburgi békötés után adta vissza Révainak Ecse­­den, ki azt Trencsén várába vitte. Több munkát irt a szent koronáról. Révai Miklós, szül. 1750. febr. 24. Szt.­­Miklóson Torontálm­egyében, az egyházi pályára lépve kegyesrendi taggá lett; 1777. pedig belső hajlamát követve, s gr. Károlyi Antaltól nagylelkűleg segit­­tetve Bécsbe ment, a rajz és építészet tanulására; már 1773. elkezdett verselni, s római mérték szerint irt „Magyar ala­­gyainak“ első könyvét 1778. ki is adta Nagy-Károlyban, mely munkája nagy tet­széssel fogadtatván, a Nagy-Károlyban u. a. évben felállított akadémiában a rajz és építészet tanítójává neveztetett ki; 1780-ban a Mária Therézia felett mondott halottas beszéde által neve az egész ha­zában ismeretes lett; a következő évben azonban hivatalától megválván egyik nyo­morból a másikba esett, s II.­Károlyból Pozsonyba, majd Bécsbe és Gráczba vándo­­rolgatott. 1874. év elején ismét Pozsony­ban élt, s ott Paczkóval együtt irta a „Hirmondó“-t; ugyanekkor készített egy tervet a m. tudós társaság létre­hozása iránt, melyet azonban eredménytelenül nyújtott be József császárnak; 1785—86. Győrött, 1787—89 ben pedig Pozsonyban adta ki „Magyar költeményes gyűjtemény“ czim alatt, Faludi, Orczy, Barcsay és saját verseit; 1787. a győri gymnásiumban rajztanitónak neveztetett ki, 1788. pedig a hazakerült magyar koronának örömün­nepére irt, s a „Magyar Orpheus“ első darabjában kijött versei nagy figyelmet gerjesztettek; 1792. latin alagyáit, és a Mária Therézia felett mondott beszédét „Latina“ czim alatt kinyomatta; 1796. Bécsbe ment, s kivívta ellenségei daczára szerzetesi fogadalma alóli feloldoztatását, s onnan visszatérve, az esztergomi gym­násiumban a költészeti tanszéket nyerte el. 1799 ben Komáromba helyeztetett át, 310 Révai

Next