Magyar Lexikon 14. Planetoidok-Sopor (Budapest, 1883)
R - Reuter Harman Ferdinánd - Reuter Pál Gyula - Reuterdahl, Heinrich - Reutlingen - Reutte v. Reute - Rev. v. Revd - Rév - Rév - Revaccinatio - Révai - Révai Miklós
Reuter meghalt 1874 juli 12-én Eisenachban; alnémet művei által volt ismeretes. Reuter Herman Ferdinánd, egyháztörténelmi iró, szül. Hildesheimban 1817 aug. 30-án; 1876 óta Göttingában a theologia tanára. Reuter Pál Gyula, a Rueter-féle táviró ügynökség alapítója Londonban , szül. Kasselben 1821-ben ; kezdetben könyvkereskedő, majd hirlaptudósitó volt, távirdai összeköttetéseit Londonból a föld más részeire is kiterjesztette; 1871 Koburg herczeg által báróságra emeltett. Reuterdahl, Heinrich, theologus; szül. 1795 sept. 10-én Malmöben; tanár és 1855 óta lundi püspök, 1856. Upsaban érsek lett, hol 1870 jún 28-án meghalt. a svéd egyház történelemnek legnevezetesebb írója. Reutlingen, a würtembergi Schwarzwald kerület fővárosai az Echar folyó és a plochingen-rottweili vasút mellett, 15246 lak. Reutte v. Reute, mezőváros és járási főhely Tirolban a Lech mellett, 1811 lakossal. Rév, v. Revd, rövidítés e. h. reverende. Rév, a. m. kikötő, 1. ott. Rév, falu Biharmegyében máskép és szokottabban Nagy-Rév (1. ott.) Revaccinatio, másodszori himlőoltás, 1. oltás alatt. Révai, ős magyar előkelő család, mely már a XIII. században 34 falut birt a Szerémségben fekvő Réva várral együtt; a család nemesi oklevele II. Lajos alatt 1521 kelt, midőn 30. fivér volt életben, u. m. János, István és Ferencz, kik közül István újlaki várnagy, Ferencz pedig Báthory István nádor titkára volt; a családi czímer szerint égszinüi mezőn koronáról emelkedő farkas, egy száron nőtt három rózsát tart körmei között, s e rózsák kettejének piros szilié János és István vérrel szerzett érdemeit, a harmadiknak fehérsége pedig Ferencz nőtlenségét és polgári erényeit jelenti. Ezen Ferencz 1541-ben Turóczmegye főispánja volt; 1542-ben pedig nádori helyettesnek neveztetett ki, megh. 1553-ban az „Ismerettár“ azon nevezetes tényt jegyzi fel róla, hogy Luther Mártonnal, az úrvacsorára vonatkozólag levelezésben állott, melyre nézve azonban Zwingli magyarázatához hajlott. Egyik nevezetes tagja volt e családnak R. Péter, 1608 Turóczmegye örökös főispánja. II. Mátyás megkoronáztatása után Pálfi Istvánnal együtt koronaőrré tétetett; de Betlen Gábor a polgárok egyetértésével elfoglalván Posony várát, hova a korona is, mint biztos helyre szállíttatott, elvette tőlük ez ereklyét, s csak a nikolsburgi békötés után adta vissza Révainak Ecseden, ki azt Trencsén várába vitte. Több munkát irt a szent koronáról. Révai Miklós, szül. 1750. febr. 24. Szt.Miklóson Torontálmegyében, az egyházi pályára lépve kegyesrendi taggá lett; 1777. pedig belső hajlamát követve, s gr. Károlyi Antaltól nagylelkűleg segittetve Bécsbe ment, a rajz és építészet tanulására; már 1773. elkezdett verselni, s római mérték szerint irt „Magyar alagyainak“ első könyvét 1778. ki is adta Nagy-Károlyban, mely munkája nagy tetszéssel fogadtatván, a Nagy-Károlyban u. a. évben felállított akadémiában a rajz és építészet tanítójává neveztetett ki; 1780-ban a Mária Therézia felett mondott halottas beszéde által neve az egész hazában ismeretes lett; a következő évben azonban hivatalától megválván egyik nyomorból a másikba esett, s II.Károlyból Pozsonyba, majd Bécsbe és Gráczba vándorolgatott. 1874. év elején ismét Pozsonyban élt, s ott Paczkóval együtt irta a „Hirmondó“-t; ugyanekkor készített egy tervet a m. tudós társaság létrehozása iránt, melyet azonban eredménytelenül nyújtott be József császárnak; 1785—86. Győrött, 1787—89 ben pedig Pozsonyban adta ki „Magyar költeményes gyűjtemény“ czim alatt, Faludi, Orczy, Barcsay és saját verseit; 1787. a győri gymnásiumban rajztanitónak neveztetett ki, 1788. pedig a hazakerült magyar koronának örömünnepére irt, s a „Magyar Orpheus“ első darabjában kijött versei nagy figyelmet gerjesztettek; 1792. latin alagyáit, és a Mária Therézia felett mondott beszédét „Latina“ czim alatt kinyomatta; 1796. Bécsbe ment, s kivívta ellenségei daczára szerzetesi fogadalma alóli feloldoztatását, s onnan visszatérve, az esztergomi gymnásiumban a költészeti tanszéket nyerte el. 1799 ben Komáromba helyeztetett át, 310 Révai