Magyar Lexikon 16. Vezére-Zsuzsok (Budapest, 1885)
Függelék - D - Dolmenok - Döpler Károly Emil - Dukai Takács Judith - Dulcigno - Dulong Péter Lajos - Dussek Ferenc
Dolmenok docks), amelyek közül az első az 1708-iki Liverpoolban. Attól különböző az üszódock, mely már nagyobb tökélyt mutat fel, amennyiben általa még a megrakott hajók is a vízből kiemelhetők és kijavíthatók. Még magasabb fokon állanak az ú. n. hydraulikus dock-ok, melyek hasonló czéljuknál fogva még sokkal megfelelőbbek. Dolmenok (bretonul ö kőasztal), műemlékek Francziaországnak az atlanti tenger melletti partján, a praehistoricus időkből; 3—4 egymásra rakott faragatlan kődarabból állanak, tetejökön kőlap van, körülbelől őskori sírhelyek. Döpler Károly Emil, festő, szül. 1824. márcz. 8. Varsóban; 1832. Németországba ment, hol négy évig mint könyvkereskedő működött, majd azonban Drezda és Münchenben a művészetre adta magát. 1849-ben Északamerikába ment, 1855. visszatért Münchenbe, hol Piloty tanítványa lett. 1864. az ottani nemzeti múzeum számára készített freskóképpel feltűnést okozott. 1860. az udvari színház jelmezfestője lett, később a képzőművészeti akadémián tanár. 1868. Berlinben két nagy festményei: „Lesbenállás“ és „A sadowai özvegy“ a kiállításon nagy sikert aratott. 1876. Wagner Rikhárd a bayreuthi Niebelung előadásokra szükségelt jelmezek elkészítésével bízta meg őt. Később pedig német közmondásoknak egész sorozata jelent meg tele képekkel. Dukai Takács Judith, 1. Takács Judith alatt. Dalcigno (törökül: Olgun), tengeri város Skutari török tartományban, az Adriai-tenger mellett, a Bojana folyó torkolatán felül, kath. püspöki székhelylyel, jelentékeny épületfa- és olaj-kereskedéssel, továbbá kikötővel és 7000 lak. Dalong Péter Lajos, természettudós, szül. 1785. febr. 12. Rouenban. Saját erejéből küzdötte fel magát arra a fokra, melyről a politechnikumba lépett. Oly hévvel tanult, hogy a második évfolyam végével beteg lett a sok dologtól s tanulmányait félbe kellett szakítania. Felgyógyulása után az orvosi pályára szánta magát, az lévén czélja, hogy mentül előbb kenyérkeresethez jusson. De nagylelkűsége miatt még szegényebbé tette az orvosi praxis, mert Páris legszegényebb negyedében lakván, betegei majdnem kivétel nélkül szegények voltak, kik közt igen sokszor ő maga osztotta ki az orvosságot is ingyen. Felhagyott az orvosi praxissal, visszatért hazájába. Itt eleintén botanikával foglalkozott, de csaki hamar a chemiára adta magát. A Collège de France-ba mint praeparator lépett be , s már mint ilyen kitüntette magát, a kezdő chemikusból csakhamar ügyes analizátor lett. Kísérleteinek jelentékeny részét Petit-vel szövetkezve hajtotta végre. A két fizikus első munkája a testek kiterjedésére vonatkozott; különösen a folyadékok kiterjedésének meghatározására egészen új módon jártak el, a hydrostatika ama tételéből indulva ki, hogy közlekedő edényekben a különböző sűrűségű folyadékok egyensúlyban vannak, ha magasságaik fordított viszonyban vannak sűrűségeikkel. Meghatározásaik egészén szabatosak, csakhogy a kihűlés sebességénél nem vették tekintetbe a testek alakját, mely pedig nem csekély tényező. D. és Petit mutatták ki először, hogy a szilárd testek fajheve nem állandó, azaz hogy a hőmennyiségek, melyek ugyanazon testet 0°-ról l°-ra, 49°—lOO’-ra stb. , hevítik, egymástól különböznek. D. és Petit az egyszerű testek fajheveit vizsgálván, arra az eredményre jöttek, hogy egyszerű testek fajkeveinek és atomsulyainak szorozmánya, vagyis az atomhó állandó mennyiség, mely törvény nagyon sok fontos következtetésnek lett kútfeje. Nagybecsű megfigyelései kiterjedtek továbbá a vízgőz feszítő erejére s a gázokban való sugártörésre stb. Petit halála után D. egy időre felhagyott a fizikával s Berzelius svéd chemikussal szövetkezve, ismét chemiával foglalkozott. Ketten határozták meg szabatosan a víz chemiai összetételét, mely szerintük 8 sulyrész oxigén és 1 sulyrész hydrogénből van összetéve stb. Petit halála után D. a politechnikai iskolán a fizika tanárává lett, s 1830. Arago indítványára ugyanazon intézetnek igazgatója lön s e tisztet haláláig viselte. Az akadémiának 1823-tól tagja volt. Meghalt az egész kőre vonatkozó vizsgálatai közben 1838. jul. 19. D., ki a tudományt annyi kincsesei gazdagította, szegénységben halt meg. Dussek Ferenci, koránakegyik leghíresebb zongoraművésze szül. 173* 28 M. Lexikon XVI. 433 Duasek