A magyar nyelv értelmező szótára 6. Sz-Ty (Budapest, 1962)
Sz - szabályos - szabályozás - szabályozó - szabályrendelet - szabálysértés - szabályszerű - szabálytalan
szabályoz szabályoz ts ige -tam, -ott, -son 1. (hiv) -(Személyeknek v. közösségeknek egymáshoz, ill. a társadalomhoz való viszonyát) bizonyos szabályokkal (1) rendezi. ~ták a két ország közötti kapcsolatokat. Ez a rendelet ~za a szolgálati viszonyt. 2. (hiv) -amely társadalmi, gazdasági V. politikai jelenséget, folyamatot, ill. összetevőit) bizonyos elvek szerint folyamatosan meghatároz(za), előír(ja), rendez(i).zza az árakat, az áruforgalmat, a tagfelvételt, a termelés v. a termés mennyiségét és minőségét. 3. ^Folyóvizet, ill. medrét) mezőgazdasági, árvízvédelmi, közlekedési stb. céloknak megfelelően megszabott vonalba terel(i). Széchenyi magyar mérnökök segítségével ita a Tiszát és az Al-Dunát. □ S hogy a víz elbírjon bárminő nagy bárkát, Előbb szabályozni kell a folyók árkát. SÁR. 4. (Gépet, műszert) bizonyos célnak megfelelően igazít, beállít. ~za az órát, a varrógépet. Ik: be~. meg~. szabályozható; szabályozott ; szabályoztat. szabályozás fnt, (-ok), -a Ák. a szabályoz igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit szabályoznak, szabályossá tesznek, szabályokkal rendeznek. Az árak és bérek, a folyó, a forgalom, a gép, a jogviszony, az óra, a termelés és elosztás ~ra. □ A bontómegyei főispán megbukott. Nagy visszaéléseket fedeztek fel az ottani folyamszabályozásnál, s a főispán volt a szabályozás kormánybiztosa. MI K. '6 t fog ~. folyam ~. születésvíz~. szabályozási ; szabályozású. szabályozó mn és mn I. mn Olyan, aki, ami szabályoz (1—4) vmit. A gépet ~ munkás; a forgalmat ~ rendelet; a folyó medrét ~ vállalat. || a. Szabályozáshoz haszn., szükséges (eszköz). ~ készülék, szelep. .. mnt, -ja 1. (ritk) Az a természetes v. jogi személy, aki szabályoz (2—3) vmit. A folyam ~ja; az áruforgalom ~ja; az országúti közlekedés ~ja. [A szolgabíró] a vizek szabályozója, utak s hidak építtetője. EÖT. 2. (Műsz) Gép, műszer szabályozására való szerkezet, készülék. Beállítja a ~1. szabályrendelet fn (Közig) Önkormányzati testületnek jogszabályt adó, alkotó, tartalmazó szabályzata, rendelete. Közlekedési, lakásbérleti ~, a ~ értelmében jár el; ~et ad ki; hatályba lépteti, hatályon kívül helyezi a ~et. □ A korridor bal oldalán a ruhatár van, hová háznagyi szabályrendelet szerint csak a képviselők akaszthatják felöltőiket és kalapjukat. Mt K. szabályrendeleti, szabálysértés fn (jogi, új) Jogszabályban (törvényben, törvényerejű rendeletben, miniszteri, tanácsi rendeletben stb.) meghatározott, a társadalomra káros V. veszélyes magatartás, amely a társadalmi együttélés szabályainak megsértésében nyilvánul meg . (régebben :) kihágás. Jövedéki, közlekedési, tűzrendészeti ~. r*ert pénzbírsággal sújtották. szabálysértési. szabályszerű [ё] mn és (ritk) mn. mn -era [e] v.leg [e],bb 1. amely szabálynak (1), előírásnak v. a kívánalmaknak megfelelő. ~ eljárás; ~era jár el. A beadványt ~ere tölti ki. □ Hibátlan, szabályszerű, majdnem mély bókot ejtvén, patheticus hangon szólt ... Кем. A sótartót . . . akkor is megváltoztatta helyzetében, ha az a legszabályszerűbben volt elhelyezve. Krúdy Magdaléna... szabályszerűen befejezte a mondatát, mint mindent bizonyára, amibe belefogott. Mó. || a. (ssk. rég) (1945 előtt osztályzatként) kettes érdemjeggyel minősített (magaviselet). Kevésbé ~: (1945 előtt osztályzatként) hármas érdemjeggyel minősített, súlyosan kifogásolható (magaviselet). □ Kornél... a múlt félévben is kettőből bukott, . . . magaviselete kevésbé szabályszerű. Ко. 2. (biz) Valósággal annak minősíthető, amit a jelzett szó v. az ige jelent; valódi, valóságos. ~ hadsereget szervez. Ez ~ összeesküvés. Egy ~ pofont ken le. ~era összeverekedtek. 3. Meghatározott, egyenlő időközökben történő , szabályos. ~ ismétlődés. ~en ismétlődik, visszatér. □ Boldog, ki mint az óraszerkezet Szabályszerűen jár le minden órát. Rév. II. int. -je [e] (Isk. rég) Szabályszerű (I. la) osztályzat magaviseletből. Kevésbé ~. k. sz. osztályzat. ~t kapott. Kevésbé ~je volt. szabályszerűség; szabályszerűtlen, szabálytalan mnul,abb 1. Az előírás(ok)tól, szabály(ok)tól eltérő, vele v. velük ellenkező; nem szabályos. ~ eljárás; ~ dobás, lépés, rúgás; — hajtás ; ~ ragozás; ~ ritmus; ~ul jár el; ~ul közlekedik; ~ul töltötte ki az űrlapot. □ A város kertgazdaság-vételénél a polgármester szabálytalanul járt el. Mó. II a. A megszokott rendet, törvényszerűséget nem követő, nem egyenletesen végbemenő (mozgás). □ Voltam egy kicsit természetbúvár is, aki... elhatoltam ... a csillagköd-képletekig, amiket a távcső szabálytalanul keringő fénytömegekre bont fel. JÓK. 2. (Mért) Nem szabályos (alakzat, idom). ~ sokszög, test. || a. Nem rendben elhelyezkedő, rendezetlen. ~ utcasorok. 3. Aránytalan, rendellenes. ~arcvonások, épület, fej. □ Adrienne kisasszonyon semmi se volt szép . . . Széles csontos homlok . . . előre 19 szabálytalan