Schöpflin Aladár (szerk.): Magyar Színművészeti Lexikon 1. Aágh Endre - Faust (Budapest, 1929)
Cs - Császár katonái - Császár Margit - Császár Mária - Császár Mihály
Császár katonái vesni minden feladatban. Ez ad a drámának erőt és ez az igazi művészi siker, nem a »színészkedés«. A fejlődésben lévő magyar drámairodalom erős segítő társat talált benne és Herczeg, Bródy, Szécsi, Ferenczy F., Koroda, Prém és sok más magyar szerző az ő erejével jutott színpadi erőhöz és sikerhez. Császár Imre a magyar színészetnek a legendás korából a jelenbe vetített alakja. Mindenekelőtt származása, neveltsége, magával hozott kulturáltsága az, amely máris meghatározta színész munkájának ízét és jellegét. Nem az élet letörtjeként került a színpadra, ahol ezután a keserű drámában elégül ki lelke, hanem elhivatottságból, ennek a pályának készülve indul az életbe s így hivatásában az élet derűjét, az élet minden szépségét a maga természetes valójában hozta magával a színpadra is. Az életművészet nála igen szerencsésen társult külső alakjával, úgy, hogy korának a legdaliásabb színész-figuráját is benne találták meg, így szinte adva volt előtte a pálya, amelyet a bonvivant szerepkörben valóban teljes sikerrel futott be. Az emberi társadalom szinte örök gavallér-típusa a színpadon, ritka megtestesítőre talált benne. Hittel, bensőséges meggyőződéssel, átadó és lenyűgöző erővel tette valószínűvé játékát, hogy az írott szerep az ő alakjában életre kelt, hús- és vérfigurát nyert az, a külsőségeken kívül, abból a lélekből fakadt, amely Császár Imrét mint embert is jellemezte. Az ember mindig rejtelmes, jövő cselekedetei még önmaga előtt is titkok. Ezt a tulajdonságot átplántálni színpadi szerepre és bizalmat gerjeszteni olyan tényekkel szemben, amelyeket az előre megírt szerep szerint már mindenki tud, a természet adottságán kívül a legnagyobb színészi bravúr. Ez azt jelenti, hogy a színész lényében rejlő erők segítségével rokonszenvet tud ébreszteni a szerepének esetleges ferdeségével szemben, szinte felmentést kap a nézőtől, ha szerep szerint ellenszenves cselekedetet kell végrehajtania, menti a dráma hősét, kiérleli az író elgondolását és megalapozza a szerep emberi életével a sikert. Császár Imre is azok közé az alakító művészek közé tartozik, akiknek figurájánál kapott örök művészi életet Tarján főhadnagy a »Dolovai mábok« papirosából. Adhemart, a »Váljunk ekből, itt látjuk a mindennapi életünkben, s hányszor ujjongunk fel, mikor találkozunk De Payon-nal, a »Nők barátjá«-ból ? Miért, honnan ismerünk rá ezekre az alakokra? A színész felejthetetlen alakításából, abból az életrekeltésből, amely a színész sajátos művészete, amely Császár Imre nevét is maradandó alkotásokért őrzi meg. Szobrok ezek, amelyeket az író csak megálmodott, de amelyekbe életet a színész adott, élő emberek ezek, amelyeket szoborrá sevített a művész és minden anyagnál maradandóbban, az emlékezetesség anyagával adott neki örök életet. Ez volt Császár Imre művészete. Eszközlei, ha ugyanezek olyanok, amelyekkel más is sikert arathat, egyszerű művészi eszközök. Ilyen a lelkiismeretes tanulmánya a szerep jellemének, a biztos szereptudás, emberi mozgás, választékos megjelenés, végül őszinteség. Ha most a külsőségektől eltekintünk, az utolsót kivéve, valóban minden eszköze elsajátítható, de a színész őszintesége az a szerepben, ami az alchimisták szerint a bölcsek köve: az a titokzatos valami, ami az aranyat arannyá teszi. A színészinél, s így Császár Imrénél is: ez az egyéniség. Őszintén ezt csak ő maga adhatja. (Boross Mihály.) Császár katonái, dráma 5 felv. Irta: Földes Imre. Első előadása 1908. febr. 1-én volt a Magyar Színházban. Főszereplők: Karády István, Vágó Béla, Karády Zoltán, Garas Márton, Karády István, Boross Endre, Schneller Lajos, Z. Molnár László, Szilassy Ernő, Törzs Jenő, Joász Géza: Csortos Gyula, Szedlacsek: Papp Mihály. 100-ik előadása: 1910. jan. 8. Császár Margit, színésznő, sz. 1891. dec. 14-én Budapesten. Színpadra lépett 1913. júl. havában. Császár Mária, színésznő, sz. 1891. ápr. 21-én, Budapestem. Színpadra lépett 1911. okt. havában. Császár Mihály, főreáliskolai tanár, író, zeneszerző, sz. 1879. jan. 18-án, Pápán, 1906. óta a pozsonyi főreáliskolánál működött. Munkája: »Jakab bíró leánya«. Daljáték 3 felv. Bem. 1909. dec. 10-én, Pozsonyban. »A jatagan«, 1912. U. o. — 284 — Császár Mihály