Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
I - Indián művészet - Indonéziai művészet - Indrikovics János - Inglés, Jorge - Ingomár Ferenc - Ingres, Jean Dominique
Indián művészet 493 XIX. században több helyen, megrendelés szerint, bármely típust szállítottak. INDIÁN MŰVÉSZET. Amerika indián törzseinek művészete, a középss délamerikai nagy kultúrákat kivéve, nem haladt túl az újabb kőkorszak művészetének nívóján. Igen sok törzs művészi tevékenysége kizárólag edények és ruhadarabok ornamentális díszítésére és ékszerek előállítására szorítkozik, de akadnak oly indián törzsek is, mint a közép-braziliai aruakok, akiknek művészete erősen naturalisztikus jellegű s agyagedényeikben lehetőleg híven igyekeznek a körülöttük élő állatokat, főképen teknősbékákat, denevéreket és halakat megmintázni. Vannak vidékek, ahol rejtélyes eredetű, óriási mythikus kőbálványokra bukkantak, egyébként a monumentális szobrászat ritka az indiánoknál. Igen fejlett az Unió délnyugati részében élő puebloindiánok teljesen geometrikus művészete, amely elsősorban agyagművességükben jut kifejezésre; különösen szépek a hopitörzsek nagy egyszerűséggel, de lendületesen és fölöttébb dekoratív szellemben kifestett agyagcsészéi. Nem kevésbbé magas színvonalú az északnyugati indiánok, a tlinkitek és indián totem- haidák halásznépének oszlopművészete, amely gazdag díszítésű szöveteken kívül oly pompás alkotásokat hozott létre, mint a fából faragott kölni Medvecsoport, vagy a kunyhók előtt álló nagy érdekességű totem-oszlopok; ez utóbbiakról előzőleg palamodellt szoktak készíteni. E törzsek művészete olykor meglepően realisztikus műveket alkotott. A Szoptató anya, a Törzsfőnök fafigurája (mindkettő Berlinben) s egy indián nő festett faszobra, amely Vancouver szigetéről származik s jelenleg a stuttgarti Linden-múzeumban van, kitűnő megfigyelőképességről tanúskodó s abszolút mértékkel mérve is értékes alkotások. — Irodalom: E. Fuhrmann, Trinkit u. Haida (Hagen u. Darmstadt, 1922). L. Adam, Nordwestamerikanische Indianerkunst (Berlin, é. n.). Kühn, Kunst d. Primitiven (München, 1928). Barát: INDONÉZIAI MŰVÉSZET. Ez összefoglaló elnevezés alatt a mai Burma, Sziám, Kambodzsa, Kokinkína, Annám és a Szurma szigetek (különösen Jáva és Szumátra) művészetét értjük. Az egész területre érvényes az a megállapítás, hogy az indiai művészet térfoglalása megelőzte a különböző nemzeti művészetek kialakulását. Az ind hatásnak mindenütt két különböző folyamatát különböztethetjük meg: egy korábbi hindut és egy későbbi buddhistát. Az indiai hatás irányadó maradt Hátsó-India és a szigetek művészetének fejlődésére később is, jóllehet egyes területeken erős nemzeti vonások fejlődtek ki. (L. burmai, csam, khmer, sziámi és jávai művészet.) INDRA (japánul Indara), kínai festő, ki a Yüan-korszakban működött. Nem lehet biztosan tudni, hogy született kínai, vagy naturalizált indiai pap volt-e. Tussal festett könnyen felvázolt kompozíciókat, melyek úgy hatnak, mint az összevont jegyekből álló kínai írás (tao-irds) és ezért jó példái a festés és szépírás rokonságának a távol Keleten. VIDRIKOVICS János, budai születésű szerb festő az 1840-es években Budán. 1841—14. táj- és csendéletképeket állított ki a Pesti Műegylet tárlatán. 1857. litografálta az óbudai hajógyár képét, mely Pesten Walzelnél jelent meg. INGLÉS, Jorge, spanyol festő a XV. század derekán. Főműve a Don Inigo López de Mendoza végrendeletében (1455) a buitragói hospitálnak adományozott szárnyasoltár, amelynek festményei a németalföldi művészet, nevezetesen Roger van der Weyden befolyására vallanak. INGOMAR Ferenc (Frankel Ignác), festő, * Buda 1838. + Budapest 1924 máj. Pesten, Bécsben, Antwerpenben tanult s előbb Párizsban, aztán Bécsben, végre Budapesten működött. Túlnyomórészt arcképeket festett a hatvanas évek akadémikus stílusában. INGRES, Jean Dominique, festő, * Montauban 1780, + Párizs 1867. Már tizenkét éves korában a toulousei akadémián tanult s 10 éves korában Dávidhoz került Párizsba. Hamar feltűnik rendkívüli tehetségével. Mohó érdeklődéssel fordul a görög vázaképek felé s mesterének szemére veti, hogy a klasszicizmust nem a görögöknél , Raffaelnél tanulmányozta. A fiatal I. legjava alkotásai finom formakultúrával, de amellett éles naturalizmussal rajzolt s festett portrék, amelyeknek kifejező ereje ritka emberábrázoló képességre vall. 1806. kerül Rómába s ott marad 1820-ig. Első híres kompozíciója, Odipus s a szfinx (1808) még Canova szellemét idézi. De Fürdő nője (1808), melynek továbbfejlesztése az Ingres