Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
C - Cristus, Petrus - Crivelli, Carlo - Crome, John - Cromlech - Cronaca, Simone - Croos, Anthonie Jansz van - Cross, Henri Edmond
Cristus dúlnak elő. Mindezen edényeken a domború, felrakott dísz az uralkodó, ezeket, úgy mint a rajnaiaknál, famodelllekben formázzák és úgy erősítik azokat a kész edényformára. Az edények lábán domború vagy festett feliratok vannak, melyek a tulajdonosra vagy az ábrázolásra vonatkoznak. A keletkezés évszáma többnyire fel van tüntetve. A felrakott díszítmények alakosak vagy ornamentálisak. A 12 apostol, a hét választófejedelem, a planéták allegóriái vagy vadászjelenetek vonulnak körbe az edény falán díszítményes övek között. Elől a húsvéti bárány, vagy a megrendelő címere van alkalmazva. A rendszerint igen éles domborművek zománcszínekkel vannak festve, nem ritkán az alap is kékkel van kitöltve és az egészet aranyozás élénkíti. A C. virágkora a XVII. sz. A legkiválóbb C.-i mester Georg West. A XVIII. sz.-ban a gyártás hanyatlásnak indult és Schmidt fazekassal, ki a készítés titkát sírba vitte, teljesen megszűnik. Újabban a gyártást ismét megkezdették. CRISTUS, Petrus, 1. Christus, CRIVELLI, Carlo, velencei festő, * Velence 1440 körül, a Marche provinciában 1494 körül. Első kiképzését a muranói iskolában (talán Negropontetól) nyerte. Élete nagy részét távol Velencétől, a Marcheben, sőt Umbriában töltötte, hol a templomokat oltárképekké látta el. 1490-től egy aragóniai herceg adományozásából a lovagi címet viseli. Művészetére a padovai iskola (Mantegna) volt döntő befolyású. Szereti a kemény, zománcos hatású temperát, a gazdag aranyozást, melyet sokszor plasztikusan rak föl (koronák, dicsfények, vázák), a mintázott brokátszöveteket, díszes tónusokat és egyéb architektonikus díszítéseket, nemkülönben a gyümölcs- és virágfüzéreket, dekoratív csendéletmotívumokat, amelyeket minden részletező naturalizmusuk mellett is egy bizonyos, festészetére mindig jellemző, drágakőszerű keménységgel stilizál meg. Némely képe intim festői bájával, meseszerű varázsával kap meg, mások karcsú alakjainak ornamentális mozgásritmusával túlzott negédesség benyomását teszik. Legkorábbi oltárképe (1468) Massa Fermában, jelentékenyebb a Trónoló Madonna (1473, Ascoli, dóm). Legszebb képei a Brerában: Trónoló Madonna négy szent férfival (1482, gazdag aranyozott plasztikus dísszel), Mária megkoronázása (1493) és a hozzá tartozó Pietà utolsó jelzett képei, továbbá a Trónoló Madonna a kis Jézuskával, kezében gyertyával (1490 után). Sok képe van Angolországban, ahol a XIX. sz. második felében az angol gyűjtők kedvence volt. Képei Londonban a National Gallery-ben: Angyali üdvözlet (1492, egyik legjellemzőbb képe). Trónoló Madonna két szent férfival és számos oltárrészlet. Berlinben: Mária 7 szenttel (1480 után), Magdolna, Szt. Jeromos, Szt. Bernát (valamennyi 1475 körül). Budapest Szépműv. Múz.: Trónoló Madonna a gyermekkel (1476—82 között). — Öccse Vittore C. (1468—1501 között működött) bátyja nyomdokait követte és vele együtt dolgozott. Egy képe nálunk a Szépműv. Múzeumban (Pálffy-gyűjt.): Madonna a gyermekkel. — Irodalom: Rushforth (London, 1900); P. Fiat, Les premiers Vénitiens (Párizs, 1899); F. Drey (München, 1927). _ Fónagy. CROME, John, ,,Old Crome“ néven is ismert angol tájképfestő, * Norwich 1786., n. o. 1821. Wilson és Gainsborough után a konvencionális tájképfestőkkel szemben a természethez fordul, bár a hollandi tájképfestőkből (Hobbema, Ruysdael) kiindulva. Alapítója a „Norwich-School“-nak (1805), az első modern vidéki angol festőiskolának. 1814. Párizsban járt, különben Norwichban élt. Több képe a londoni National Gallery-ben (Kőbánya, Tölgyfa esti világításban stb.). Eleinte rézkarcokat is készített. — Irodalom: A. S. Theobald (London, 1906); L. Binyon (London, 1906); Baker (u. o. é. n.). CROMLECH, szabályosan, körbe vagy félkörbe elhelyezett őskori kőemlékek (menhir, 1. o.). Leginkább Bretagne-ban fordulnak elő, ahol ez emlékek gyakran igen nagy számmal sorakoznak (alignement): a Carnac melletti Menechen 1169 ily kő 11 sorban van elrendezve. CRONACA (ejtsd: krónaka), Simone, tulajdonképen Pollaiuolo, olasz építész (1457—1508), a korai renaissance mestere. Egyházi főműve a firenzei S. Francesco al Monte, amely egyszerű, nemes formákban épült s nyitott fedélszéke teszi érdekessé. Dolgozott a Pál Strozzin is; az ő nevéhez fűződik a palota előkelő hatású udvara s tökéletes arányú, klasszikus főpárkánya, amelyet általában az olasz renaissance legszebb főpárkányának tartanak. A S. Spirito sekrestyéjének építésében is része volt. Barát, CROOS, Anthonie Jansz van, hollandi festő (1606—62), Jan van Goyen tanítványa. Hágában élt. A hágai múzeumban a város nagy látképe, a budapesti Szépműv. Múzeumban tájkép halászokkal (1651). CROSS, Henri Edmond Delacroix (1856—1910), modern francia festő, Bonvin tanítványa. Az impresszionisták csoportjához tartozott és kezdetben Monet, később pedig a pointillisták, Seurat és Signac hatása alatt dolgozott. Ennek a korszaknak eredményeit 1910. a párizsi Bernheim mutatta be 214 Cross