Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
F - Falk János - Falka Sámuel - Falke, Otto von - Falkoner, művészcsalád - Faller, Louis Clément - Falusy Zsigmond - Fametszet
Falk 303 Fametszet télen, nyúlánk testeket, nimfákat, baccháns- és táncosnőket stb. modellál, legtöbbnyire heves mozgásban, a formakezelés abszolút, szinte túlvirtuózkodó biztonságával. Tulajdonképeni eleme a kisplasztika, kedvenc kísérleti anyaga az agyag. Kiváló műtét: A győztes kakas (Luxembourg múzeum), a Rómából hazaküldött bronza, amellyel hírnevét megalapította és a Tarcisius vértanú (eredeti modell a párizsi École des Beaux- Arts-ban, márvány a Luxembourg múzeumban), amelynek ritka szépsége a lelki tartalom, a vallásos extázis. F. emlékszobrai (Lamartine, Macon, Courbet admirális, Abbeville, Balzac, Párizs, Avenue de Friedland, Lafayette, Washington) kevésbbé sikerültek. Festményei közül figyelemre méltók: a Két törpe s a Legyező és gyilok (Luxembourg-múzeum). FALK János, építőmester Egerben, a XVIII. sz. derekán. Hazánk egyik legszebb barokk műemlékének, az egri minorita templomnak építését F. kezdte meg 1758-ban. FALKA Sámuel, magyar rézkarcoló és rézmetsző. • Fogaras 1766, Buda 1826. Teleki Sámuel gróf pártfogása révén Bécsbe került tanulmányai elvégzésére. 1798-ban visszajött hazájába és Budán, az Egyetemi Nyomdában működött. Arcképei közül a legsikerültebbbek: Teleki Sándor gróf. Suvarov, Cornides Dániel. FALKE, Otto von, német művészettörténetíró, * Bécs 1862., a kölni, majd a berlini iparművészeti múzeum igazgatója, 1920 óta a berlini múzeumok főigazgatója. Az iparművészet különféle ágaira kiterjeszkedő művei: Majolika (1896), Deutsche Schmelzarbeiten des Mittelalters (Fraubergerrel együtt, 1904), Geschichte des abendländischen Kunstgewerbes im Mittelalter (1907), Das rheinische Steinzeug (1908), Kunstgeschichte der Leidenweberei (1921) Deutsche Möbel (1922—24), Altberliner Fayencen (1923), FALKONER (Falconer), skót eredetű, Budán megtelepedett művész család. A XVII—XVIII. sz.-ban működött tagjai közül ismertebbek: F. György (1646—1741), Bécsben nevelkedett és valószínűleg Guido Gagnacci tanítványa volt. Házassága miatt nevelőszüleivel meghasonlott és 1703-ban már Budán találjuk. Fennmaradt munkája a budakeszi templom főoltárképe (Madonna), mely eredetileg egy erdei kápolna fogadalmi képéül szolgált, továbbá a vízivárosi plébániatemplom letétjében egy erősen megrongálódott Szt. Anna képe. Egyéb műveiről csak írásbeli feljegyzéseink vannak. Hét gyermeke közül F. Polycarpus (1706—1739), F. Henrik Jóssef (* 1708) és F. Anna Erzsébet nevű leánya (1714—1790) működtek mint festők. Csak utóbbitól maradtak emlékeink. 1734-ben belépvén a klarisszák rendjébe, rendjének templomát oltár- és freskóképekkel díszítette; a rend feloszlatása után azonban e művei szétszóródtak. A kolostor emlékkönyvének az ő kezétől származó akvarellképei az Országos Levéltárban. Magántulajdonban fennmaradt egy, a szerzetesi élet igénytelenségét szimbolizáló olajfestménye. — F. Xavér Ferenc, F. Polycarpus fia (1736—1792), nagyapjánál és egy Schultz nevű festőnél tanult, 1761 óta önálló mester. A hagyomány neki tulajdonítja a budapesti helyőrségi templom nagy mennyezetfreskóját (A kereszténység diadala a pogányság felett) és a budakeszi templom szentélyfreskóinak néhány alakját. Egyik olajfestményét (Madonna, 1773) a Szépm. Múz.-ban találjuk, egy Keresztrefeszítést, József mint álomfestő c. képét és saját, valamint feleségének képmását ugyancsak Budapesten (Novák-család). — F. József Ferenc, Xavér Ferenc fia (1765—1808), atyjánál tanult, 1797 körül festette a krisztinavárosi plébániatemplom szentélyének freskóit. Ugyancsak neki tulajdonítják e templom főoltárképét (Szt. József) is. Önarcképe a Magyar Történelmi Képcsarnokban van. Fleischer, FALLER, Louis Clément, elzászi festő, * Habsheim 1819, Párizs 1907. Delaroche és Delacrtoix tanítványa. A barbizoni festők modorában festette tájképeit és portréit, később pedig a neoimpresszionisták stílusát követte. Ismert képei: Domb a Chevreuse-völgyben és a Szalmakunyhók című képsorozata. — Irodalom: Girodie, Clement Faller, Strassburg, 1907. FALUS Elek, iparművész, * Orosháza 1884 dec. 31. Budapesten, Nagybányán és Szolnokon tanult s külföldi utakról hazatérve főkép könyvdíszítő munkáival keltett feltűnést. Egy ideig vezetője volt a kecskeméti iparművészeti telepnek. F. készítette IV. Károly király esküokmányát, mely az Orsz. Levéltárban van. Utóbb főleg belső architektúrával és díszlettervezéssel foglalkozott. FALUSY Zsigmond, győri születésű festő a XVIII. sz. második felében. Alighanem Bécsben tanult. Az 1780-as években Pesten főleg arcképeket festett. Egy női arcképe a Szépművészeti Múzeumban, Laczkovich István és János arcképei a M. Történelmi Képcsarnokban s ugyancsak egy Laczkovich képmása az Ernst Múzeumban vannak. FAMETSZET (Xylográfia), a legrégibb sokszorosító eljárások egyike A rajzot a művész tollal vagy írón