Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
F - Farkas Zoltán, szobrász - Farkas Zoltán, író - Farkasfalvi Imre - Farkasházy Jenő - Farkasházy Miklós - Farkass József - Farnese-bika - Farnese-Herakles - Fatemplom - Fattore - Fattori, Giovanni - Fauteuil - Fauves - Favretto, Giacomo - Fay, J. B.
Farkasfalvi 307 F. 9. Zoltán, szobrász, • Cinkota 1900 márc. 27. A bpesti képzőmű főiskolán Radnai Bélánál, Stróbl Alajosnál és Kisfaludi Stróbl Zsigmondnál tanult. Azután Bécsben, Olaszországban és Párizsban képezte magát. 1926. a budapesti képzőműv. főiskola segédtanára lett. 1925. a Lipótvárosi Kaszinó díját, 1926. a Barta Károly-féle szobrászati díját, stb. nyerte. Férfifej című bronzszobra 1925. került a Szépművészeti Múzeumba; az Akadémia utcai Bem-emléktábla és a régi Zeneakadémia (Andrássy-út) Liszt-emléktáblájának portréfejeit mintázta. Bonfiinius mellszobra (1934) a királyi várban. F. 10. Zoltán, író, * 1880, másirányú, kiterjedt írói működése mellett mint művészeti író tette nevét leginkább nevezetessé. Kritikai és essay-írói munkásságát napilapok és folyóiratok hasábjain fejtette ki, a Nyugat képzőművészeti rovatvezetője, a „Magyarság“ c. napilap képzőművészeti kritikusa. E lexikon munkatársa: FARKASFALVI Imre, festő. • Budapest 1874 máj. 18. A bpesti mintarajziskolában 1901. rajztanári oklevelet szerzett; jelenleg a IV. ker. közs. reáliskolában működik. A Műcsarnokban 1906 óta főleg arc- és tájképekkel szerepelt. FARKASHÁZY Jenő, művészeti író, * Székesfehérvár 1863, + Herend 1926 máj. 4. Párizsban tanult, önállóan megjelent művei: Palissy élete és művei (Budapest, 1885); a Della Robbia család (u. o. 1896). 1897. megvásárolta a herendi porcellángyárat, amelynek vele új korszaka kezdődik (1. Herendi porcellán). F. 2. Miklós, festő és grafikus, * 1895. Budapesten. Vesztróczy mellett tanult s később hosszabb ideig tartózkodott Münchenben. Eleinte szines dekoratív tussrajzokkal és pasztéliekkel szerepelt, később a rézkarccal is intenzíven foglalkozott, újabban áttért az olajfestészetre. Erőteljesen stilizált rajza egyéni kifejezés módjával igen artisztikusan hat, ornamentális fantáziája termékeny és változatos. Németországban (Hamburg Drezda 1926, Köln 1928). Párizsban ismételten és Svájcban gyakran állított ki és külföldi folyóiratokban is gyakran szerepel. Budapesten 1926, 1927, 1932, 1933-ban rendezett kiállítást. FARKASS József, rézmetsző, uI. XVIII. sz. végén, 1848. Az 1820-as évek végéig" Pesten, azután Pozsonyban működött. Főleg könyvillusztrációkat készített. FARNESE-BIKA, márványcsoport Apollonius és Tauriskos görög szobrászok eredetijének római másolata. Rómában találták 1546-ban. A Farnese-család birtokában volt (innen elnevezése), ma a nápolyi Museo Nazionaleban őrzik. A csoport tárgya: Antiopó fiai, Amphion és Zethos, bika szarvához kötözik Dirkét. Hellenisztikus mű, tele barokk affektívitással, amelyet a színtér realisztikus ábrázolása és genreszerű részletek jellemeznek (1. Dirke bűnhődése). FARNESE-HERAKLES, a pihenő Herakles márványszobra, amelyet a felirattal jelzett Glykon másolt valószínűleg Lysippos eredetije után. Találták 1540-ben Rómában, Caravalla thermáiban, a Farnese-család birtokában volt (innen elnevezése), most a nápolyi Museo Nazionaleban. FATEMPLOM, 1. Faépítészet és Magyar népművészet. FATTORE, 1. Fenni. FATTORI, Giovanni, olasz festő, Livorno 1825, f (t). A firenzei akadémián tanult. Több csataképet festett az 1859-i (A magentai csata, Firenze, modern képtár), továbbá az 1866-i háborúból (A 49. ezred Custozzánál, Róma, modern képtár), Amadeo herceg megsebesülése Custozzánál (Brera). Azonkívül genreképeket az olasz népéletből (Kalászszedő nők), főleg lovakkal (Lóvásár Terracinában, Lóvásár a Piazza Montanarán, Rómában). 1877. tanár lett a firenzei akadémián. FAUTEUIL (francia), kényelmes, régebben párnákkal bélelt, a XVII. századtól párnázott karosszék. Formafejlődése a székével azonos. FAUVES (francia, k. m. vadak), a Henri Matisse körül 1905 tájt csoportosuló francia festők gúnyneve, mely Pierre Véber írótól ered. FAURETTO, Giacomo, olasz festő, • Velence 1849, + u. o. 1887. A velencei akadémián tanult. Molmenti és Blaas Kari voltak a mesterei. Igazi velencei festő, aki a velencei életből merítette eleven képeinek tárgyát, de színei nincsenek kellőképen tónusba hangolva, látása darabos, előadása genreszerűen részletező. Nagyon kedveltek voltak velencei részletei, melyeket Goldoni korabeli alakokkal népesített tele: Séta a Piazzettán (Róma, modern képtár), Goldoni témát keres a Szt. Márk-téren. Máskor a korabeli velencei népéletet mutatja be, olykor sok humorral és hangulatos tájképpel: Velencei lutrisbolt előtt, Az esernyőjavító, Zsuzsánna és a két öreg (egy velencei szobában fiatal lánnyal tréfálkozó két öreg, Budapest, Szépm. Múz.), A fürdő előtt (Róma, modern képtár), A traghetto (a. m. átkelő a kanálison). Rövid élete mellett is sok követője akadt a velencei festők közt (Bezzi, Miti-Zanetti, Giuseppe Ciardi stb.). — Irodalom: Molmenti P. (Róma, 1895). FAY (ejtsd: fé), J. B., francia díszítmény rajzoló és metsző a XVIII. Fay