Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)

F - Farkas Zoltán, szobrász - Farkas Zoltán, író - Farkasfalvi Imre - Farkasházy Jenő - Farkasházy Miklós - Farkass József - Farnese-bika - Farnese-Herakles - Fatemplom - Fattore - Fattori, Giovanni - Fauteuil - Fauves - Favretto, Giacomo - Fay, J. B.

Farkasfalvi 307 F. 9. Zoltán, szobrász, • Cinkota 1900 márc. 27. A bpesti képzőmű főiskolán Radnai Bélánál, Stróbl Alajosnál és Kisfaludi Stróbl Zsigmondnál tanult. Azután Bécsben, Olaszországban és Párizsban képezte magát. 1926. a buda­pesti képzőműv. főiskola segédtanára lett. 1925. a Lipótvárosi Kaszinó dí­ját, 1926. a Barta Károly-féle szobrá­szati díját, stb. nyerte. Férfifej című bronzszobra 1925. került a Szépművé­szeti Múzeumba; az Akadémia­ utcai Bem-emléktábla és a régi Zeneakadé­mia (Andrássy-út) Liszt-emléktáblájá­nak portréfejeit mintázta. Bonfiinius mellszobra (1934) a királyi várban. F. 10. Zoltán, író, * 1880, másirányú, kiterjedt írói működése mellett mint művészeti író tette nevét leginkább nevezetessé. Kritikai és essay-írói munkásságát napilapok és folyóiratok hasábjain fejtette ki, a Nyugat képző­művészeti rovatvezetője, a „Magyar­ság“ c. napilap képzőművészeti kri­tikusa. E lexikon munkatársa: FARKASFALVI Imre, festő. • Bu­dapest 1874 máj. 18. A bpesti minta­rajziskolában 1901. rajztanári okleve­let szerzett; jelenleg a IV. ker. közs. reáliskolában működik. A Műcsarnok­ban 1906 óta főleg arc- és tájképekkel szerepelt. FARKASHÁZY Jenő, művészeti író, * Székesfehérvár 1863, + Herend 1926 máj. 4. Párizsban tanult, önállóan megjelent művei: Palissy élete és mű­vei (Budapest, 1885); a Della Robbia család (u. o. 1896). 1897. megvásárolta a herendi porcellángyárat, amelynek vele új korszaka kezdődik (1. Herendi porcellán). F. 2. Miklós, festő és grafikus, * 1895. Budapesten. Vesztróczy mel­lett tanult s később hosszabb ideig tartózkodott Münchenben. Eleinte szi­nes dekoratív tussrajzokkal és pasz­téliekkel szerepelt, később a rézkarc­cal is intenzíven foglalkozott, újab­ban áttért az olaj­festészetre. Erőtel­jesen stilizált rajza egyéni kifejezés módjával igen artisztikusan hat, or­namentális fantáziája termékeny és változatos. Németországban (Hamburg Drezda 1926, Köln 1928). Párizsban is­mételten és Svájcban gyakran állított ki és külföldi folyóiratokban is gyak­ran szerepel. Budapesten 1926, 1927, 1932, 1933-ban rendezett kiállítást. FARKASS József, rézmetsző, u­I. XVIII. sz. végén,­­ 1848. Az 1820-as évek végéig" Pesten, azután Pozsony­ban működött. Főleg könyvillusztrá­ciókat készített. FARNESE-BIKA, márványcsoport Apollonius és Tauriskos görög szob­rászok eredetijének római máso­lata. Rómában találták 1546-ban. A Farnese-család birtokában volt (innen elnevezése), ma a nápolyi Museo Na­zionaleban őrzik. A csoport tárgya: Antiopó fiai, Amphion és Zethos, bika szarvához kötözik Dirkét. Hellenisz­tikus mű, tele barokk affektívitással, amelyet a színtér realisztikus ábrázo­lása és genreszerű részletek jellemez­nek (1. Dirke bűnhődése). FARNESE-HERAKLES, a pihenő Herakles márványszobra, amelyet a felirattal jelzett Glykon másolt való­színűleg Lysippos eredetije után. Ta­lálták 1540-ben Rómában, Caravalla thermáiban, a Farnese-család birto­kában volt (innen elnevezése), most a nápolyi Museo Nazionaleban. FATEMPLOM, 1. Faépítészet és Ma­gyar népművészet. FATTORE, 1. Fenni. FATTORI, Giovanni, olasz festő,­­ Livorno 1825, f (t). A firenzei akadé­mián tanult. Több csataképet festett az 1859-i (A magentai csata, Firenze, modern képtár), továbbá az 1866-i há­borúból (A 49. ezred Custozzánál, Róma, modern képtár), Amadeo her­ceg megsebesülése Custozzánál (Bre­ra). Azonkívül genreképeket az olasz népéletből (Kalászszedő nők), főleg lovakkal (Lóvásár Terracinában, Ló­vásár a Piazza Montanarán, Rómá­ban). 1877. tanár lett a firenzei aka­démián. FAUTEUIL (francia), kényelmes, régebben párnákkal bélelt, a XVII. századtól párnázott karosszék. Forma­­fejlődése a székével azonos. FAUVES (francia­, k. m. vadak), a Henri Matisse körül 1905 tájt cso­por­tosuló francia festők gúnyneve, mely Pierre Véber írótól ered. FAURETTO, Giacomo, olasz festő, • Velence 1849, + u. o. 1887. A velen­cei akadémián tanult. Molmenti és Blaas Kari voltak a mesterei. Igazi velencei festő, aki a velencei életből merítette eleven képeinek tárgyát, de színei nincsenek kellőképen tó­nusba hangolva, látása darabos, elő­adása genreszerűen részletező. Na­gyon kedveltek voltak velencei rész­letei, melyeket Goldoni­ korabeli ala­kokkal népesített tele: Séta a Piazzet­­tán (Róma, modern képtár), Goldoni témát keres a Szt. Márk-téren. Más­kor a korabeli velencei népéletet mu­tatja be, olykor sok humorral és han­gulatos tájképpel: Velencei lutrisbolt előtt, Az esernyőjavító, Zsuzsánna és a két öreg (egy velencei szobában fiatal lánnyal tréfálkozó két öreg, Bu­dapest, Szépm. Múz.), A fürdő előtt (Róma, modern képtár), A traghetto (a. m. átkelő a kanálison). Rövid élete mellett is sok követője akadt a velencei festők közt (Bezzi, Miti-Za­­netti, Giuseppe Ciardi stb.). — Iroda­lom: Molmenti P. (Róma, 1895). FAY (ejtsd: fé), J. B., francia dí­szítmény rajzoló és metsző a XVIII. Fay

Next