Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
K - Knoller, Martin - Knopp, Imre - Knopp, Imréné Curtis Gertrud - Knopp, József - Knüpfer, Nicolaus - Kobell, Wilhelm von - Kóben - Kóber, Leó - Kóbó Daishi (Kúkai)
Knoller 572 Kóbe Daishi tipikus képviselője. Berlinben az operaházat, Charlottenburgban a kastély keleti szárnyát, Potsdamban a finom Sanssouci-kastélyt építette s u. o. a „városi kastély“ átépítését vezette. Épületeinek klasszicizáló homlokzatai olykor hűvösek és józanok, belső kiképzésük azonban a rokokó gazdag formáit mutatja. KNOLLER, Martin, osztrák festő, * Steinach 1725, Milano 1804. Troger tanítványa és mellette a tiroli freskófestészet legkiválóbb képviselője. Ifjúkori művei teljesen mestere modorában készültek. 1755. Rómába ment s itt Mengs és Winckelmann hatása alatt, különösen oltárképein, mindjobban tért nyer a klasszisztikus felfogás. Voldersi kupolafreskói (1766) még teljes gazdagságában vonultatják fel a barokk pompát, míg későbbi műveiben (Ettal, apáts. templ., Neresheim apáts. templom 7 kupolaképe, Gries, apáts. templ., München, Bürgersaal) a lassú irányváltozás mindjobban észrevehető: a páthosz alábbhagy, az alakok mozgalmassága mérsékeltebb, a csoportok könnyen áttekinthetők, a színkezelés diszkrétté válik, kék és sárga alapszínek harmóniája érvényesül. K. 1765. a milánói akadémia tanára lett. Itt keletkeztek palotafreskói (Palazzo Firmian, Pal. Greppi, Pal. reale), melyekben eleinte még a rokokó könynyedsége, bája, színvarázsa jut kifejezésre, míg élete legvégén készült műveiben (Palazzo Belgioioso, Milano, Palais Taxis, Innsbruck) az ünnepélyes póz, mesterkélt mozdulat és száraz allegorizálás révén teljes mértékben érvényesül a klasszicizmus festőietlen felfogása. K. 1791. a bécsi Akadémia tagja lett s itt főképen képmásokat (II. Lipót, Ferenc császár, Eszterházy herceg stb.) festett. Fleischer, KNOPP 1. Imre, festő, * Bpest 1867 dec. 29. K. 3. József fia. Weimarban, Párizsban és Budapesten a Benczúrmesteriskolában tanult s 1887-ben állította ki első képét (Foltozó csizmadia) a Műcsarnokban. Arcképeken kívül főleg mély tónusú alakos interieuröket, zsánerszerű naturalista jeleneteket is festett (pl. Utolsó öltések, Vasárnapi főkötő, A leves). 1895. az állami kis aranyérmet, 1896. a társulati díjat, 1906. a Ráth-díjat és 1917. az állami nagy aranyérmet nyerte. 1922. és 1930. a Műcsarnok gyűjt, kiállítást rendezett műveiből, 1925. a Benczúr- Társaság, melynek tagja, tárlatán vett részt egy kisebb kollekcióval. Árnyékban: Fürdés, Halászbárka, Reggeli, Szent Cecilia, Vasárnapi főkötő, Vörös szoba és Weimari táj című képe a Szépművészeti Múzeumban, Bródy Sámuel arcképe, A Jezsuita-lépcső, Weimar az ablakomból, Nógrádmegyei táj, Női arckép és A Váci-utca esti világításban című képe a székesfőváros, Lévay Henrik arcképe az aradi kultúrpalota képtárában és pasztell önarcképe az Ernst- Múzeumban van. K. 2. Imréné Curtis Gertrud, festő Budapesten, hol 1918 óta kiállítója a Műcsarnoknak. 1922. u. o. az Esterházy-díjat nyerte. A kecskeméti parkból c. olajfestményét 1920. szerezte meg a Szépművészeti Múzeum. K. 3. József, festő, * Pest 1825. u. o. 1899. Bécsben és Münchenben tanult s 1848 óta Pesten arcképeket és csendéletképeket állított ki. Női képmás c. műve a Szépművészeti Múzeumban van. KNÜPFER, Nicolaus, német festő, * Lipcse 1603, Utrecht 1660 (?)• Bloemaert tanítványa lett Utrechtben, ahol 1630 óta állandóan élt. Olykor Elsheimer, még inkább azonban a fiatal Rembracnt befolyása felismerhető művein. Sokalakos kisméretű képei közül említendők: A könyörületesség cselekedetei (Kasseli képtár); Salamon a bálványoknak áldoz (braunschweigi képtár); Sába királynője (Szentpétervári Ermitage); A szerencse hajszolása (schwerini képtár). Eleven, festői hangulatú genreképeket és képmásokat is festett. KOBELL, Wilhelm von, német festő, Ferdinand von K. festő (1740—1799) fia, * Mannheim 1766, München 1855. Münchenben élt, ahol 1793. telepedett le és 1808 óta az akadémia tanára volt. Művei a müncheni biedermeier tárgyias naturalizmusának irányába esnek. Említendők: A szénásszekér (wiesbadeni képtár) ; Lovas két lóval (darmstadti múzeum); Lóverseny Münchenben 1810-ben (München, Historisches Museum) ; Kosei ostroma (München, Armeemuseum). — Irodalom: W. Lessing (München, 1922). KOBEN, japáni szobrász, Unkei (1. o.) harmadik fia. A narai Kofukujitemplomban levő két lámpatartó alak (Ryutoki és Tentoki) az ő alkotása. Készültek 1215-ben. KÓBER, Leó, festő és grafikus, * Brünn 1876, New-York 1932 szept. 18. Ifjú éveit már Magyarországon töltötte. Tanulmányait Bécsben, Münchenben végezte és működött Párizsban, Berlinben is. Gyűjteményes kiállítása volt Budapesten 1907, 1911 és 1916. Főleg karikatúráival és humoros akvarelljeivel tűnt fel. KÓBÓ DAISHI (Kukái), japáni főpap, szobrász, festő, szépíró és költő (774—835), 19 éves korában buddhista pappá, a Shingon-szekta apostola lett Japánban. 826-ban visszavonult a Kóya-hegyre, hol a Koyasan-templomot alapította. Sok szobrot és festő