Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
K - Kontraposzt - Kontuly Béla, nemessányi - Kontúr - Kónya Sándor - Kopeczek György - Köpeczky Raoul - Kopenhága - Kopenhágai fajansz - Kopenhágai porcellán
Kontraposzt 560Kopenhágai parcellán Museumban, az International Bureau of American Republics épületén, Mac Kinley emlékszobra Filadelfiában (a talapzaton Columbia, gyermekét oktató nő ülő alakjával), a buffalói zenetemplomon, a st.-louisi Cascade Fountainra készült szoborcsoportok stb. KONTRAPOSZT, 1. Contrapposto. KONTULY Béla, nemessányi, festő, * 1904 február 3. A budapesti képzőművészeti főiskolán végezte tanulmányait. 1925. egyik megalapítója volt a Kőszegiek Társaságának s ennek első kiállításán több figurális és tájképével vett részt. A Szinyei Társaság tavaszi szalonjában kitüntető elismerésben volt része. Virágárusnők c. olajfestményét 1927. a Szépművészeti Múzeum vette meg. 1928— 30. a római Coll. Hungaricum ösztöndíjas tagja volt. Hazatérve, az Ernstmúzeumban rendezett két kollektív kiállításán mint az új klasszicizmus követője jelent meg. Kifestette a gödöllői premontrei rendház refektóriumának falképeit s részben a szegedi egyetem freskóit. KONTÚR (körvonal, rajzolat, franc. contour, ném. Umriss), valamely jelenség formáinak elhatárolását érzékeltető vonal. Van külső K., mely az egyes tárgyat a külvilágtól határolja el és vannak belső K.-ok, melyek a jelenségen belül a részletformákat foglalják magukban. A K. a művészetben rendesen a látható jelenségek térbeliségét, plasztikáját kifejező tényezőkkel egyesül, ahol ez utóbbiak túlsúlyra jutnak, ott a K. elveszti élességét, határozatlanná válik, sőt egészen el is enyészik (festőiség), míg ama korszakokban, amikor a tiszta formára helyezik a fősúlyt, a K. az ábrázolás főeszköze, így a régi kőkorszak állatrajzaiban, az egyiptomi művészetben, az ókeresztény és bizánci művészetben, később is egyes mestereknél, túlnyomóan a klasszicizmus korszakában és az ú. n. nazarénusoknál. KÓNYA Sándor, festő, • 1891. Budapesten és Olaszországban tanult, azután mint festő és illusztrátor működött a magyar fővárosban. 1919. Newyorkban telepedett le. KOPECZEK György, építész, * 1877 márc. 28., + 1927. okt. 16. Bpesten tanult. K. tervezte és építette a lippai, nagyszentmiklósi, újvidéki, verseci városi közkórházakat, a karánsebesi vármegyei és a kassai állami közkórházat, az újvidéki elmegyógyintézetet, a nagykárolyi színkört, a kassai városi Uránia-mozit, több vidéki város vízmű- és csatornázási felépítményeit, a kaposvárivárosházát, a bpesti Cipész Ipartestület székházát, továbbá Budapesten és a vidéken számos kastélyt éophatt KOPECZKY Raoul, festőművész. 1924 óta állít ki a Műcsarnokban. 1929. gyűjt. kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. Az 1930. megalakult Zichy Mihály Művészegyesületnek ügyvez. igazgatója. KOPENHÁGA, Ny-Carlsberg Glyptothek, alapította Carl Jacobsen 1888- Kitűnően szervezett osztályai vannak egyiptomi, görög, római, etruszk (Helbig-gyüjt.) és keletázsiai emlékekből, azonkívül modern művészet. ------Kunstmuseet, képzőművészeti múzeum, épült 1891—95 között. Képtára kb. 1000 régi és 1200 modern festményből áll, szoborgyűjteménye 300 darabot számlál. Metszetgyűjtemény (kb. 80.000 lap). ------Thorwaldsen-múzeum, építette Bindesböll 1839—48-ig pompeji és etruszk síremlékek mintájára. A művész művein kívül kép-, metszet- és rajzgyűjteményét, továbbá bútorait is tartalmazza. Ugyancsak itt nyert elhelyezést a királyi képtár, amely néhány régi festményen kívül különösen XIX. századi német mesterek műveit tartalmazza. Markó Károly tál: Olasz táj. KOPENHÁGAI FAJANSZ. A gyárat 1722-ben alapították. Csak kevés ránkmaradt darab van. Az első készítmények Delft, a későbbiek Meissen modorában díszítve. 1772-ben felhagytak a fajansz-gyártással és csak porcellánt készítenek. KOPENHÁGAI PORCELLÁN. 1722. hosszú kísérletezés után sikerült F. H. Müller gyógyszerésznek itt az első kemény porcellánokat előállítani, de ezek úgy anyagban, mint formában még kezdetlegesek voltak. 1776. fürstenbergi embereket szerződtetett a gyár, ettől kezdve a készítmények rohamosan javulnak. 1779. az állam tulajdonába megy át s miután anyagilag biztosítva van, pár évtizeden keresztül egészen elsőrendű virágmustrás edényeket készít. A XIX. század elején ismét magántulajdon lesz, s ebben a korban mázalatti kékkel díszíti készítményeit. Ekkor úgy a királyi porcellángyár, mint a kopenhágai Bing és Gröndal-féle gyár a keletázsiai porcellán mintájára alacsonyabb tűznél kiégethető porcellánt készít, melyet mázalatti festéssel dekorál. Jellegzetes ezekre a darabokra a világos pasztellszínek alkalmazása, melyek lágyan egymásba simulva adják vissza a naturalisztikus japáni ízű rajzot. A szürkés tónusban gyengéden festett virágszálak, madarak, vagy tájképek láthatók, a régi porcellántól egészen különböző egyéni beállításban. Szobrocskák és szoborcsoportok terén is újat alkotott. Kiválóan modellált szobrocskáinak színezése a díszedényekével azonos. Payré.