Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)

M - Meldolla, Andrea - Melegh Gábor - Melhorn Johann Gottlieb - Melka Vince - Mellan, Claude - Meller, Dezső - Meller Kató - Meller Simon - Melosi Aphrodite - Melozzo da Forli

Meldolla 105 Melozzo da Forli készült szobrocskái a gyár legjobb alkotásai közé tartoznak. Formái ne­mesek és természetesek, a meisseni gyár modoros formáival szemben. Munkáit gyakran egész névvel jelöli. MELDOLLA, Andrea, 1. Schiavone. MELEGH Gábor, festő, • Versec 1801 máj. 14.­­ Trieszt 1835. Bécsben tanult , ott és Versecen festett gondos ki­vitelű arcképeket, főkép pedig illuszt­rációkat rajzolt (az Auróra számára) a táblabírókorszak átlagos stílusában. Rézkarccal, litográfiával is foglalko­zott. Művei közül Schubert (!) arc­képe és egy miniatűrszerűen festett kis Madonnája a Szépműv. Múz.-ban. MELHORN Johann Gottlieb, porcel­­lánfestő. A meisseni porcellángyár­­ban, 1749-től a holicsi fajansz-gyárban dolgozott. MELKA Vince, festő,­­ Prága 1840 körül. Itt tanult, s az 1870-es években Kolozsvárt telepedett le. Az 1880-as évek elején Rudolf trónörökös meg­bízásából a híres görgényi vadásza­tokról számos képet és szénrajzot ké­szített, melyek a lainzi császári kas­télyban voltak. 1910. számos akvarell­­jét és rajzát szerezte meg a Szépm. Múzeum. Három képe az Erdélyi Mu­­­­zeumban. MELLAN, Claude, francia rézmet­sző, * Abbeville 1598,­­ Párizs 1688. Voulet tanítványa. A metszésben bá­mulatos virtuóz vonalvezetésével tűnt fel. M. soha sem használ árnyékolás­hoz és modellírizáshoz keresztbefek­tetett vonalakat, hanem a vonalak párhuzamosan haladnak egymással és vastagodásukkal adják az árnyékha­tást. Legnevezetesebb metszete a Ve­ronika kendője, amely lapon az orr hegyén kezdődő spirális vonal meg­szakítás nélkül folytató­dk az egész arcon. Egyéb arcképei: Richelieu kar­dinális, Pierre Gassendi, említésre­­méltó alkotások. MELLER J. Dezső, építész, • Győr 1882. A müncheni műegyetemet vé­gezte. 1906 óta Bpesten önálló gya­korlatot folytat. Tervei szerint épült a szentendrei városháza, ezenkívül számos bérházat, kastélyt és villát tervezett. Több pályázaton nyert díjat. M. 2. Kató, iparművésznő, * 1912 március 18. Tanulmányait a mün­cheni és a londoni iparművészeti fő­iskolán végezte; főleg színházi deko­ráció- és kosztümtervezéssel foglalko­zik. 1933. kiállítása volt az Ernst­­múzeumban. M. 3. Simon, művészettörténész, * Győr 1875 dec 26. 1901—1924. az Or­szágos Képtárban, ill. Szépműv. Mú­zeumban működött és kivált a mú­zeum grafikai és plasztikai gyűjte­ményének fejlesztése körül szerzett érdemeket s a múzeum kötelékéből való kilépése után számos rendkívül értékes ajándékkal gyarapította an­nak gyűjteményeit. Magyar és kül­földi folyóiratokban megjelent sok cikken kívül önállóan megjelent mű­vei: Michelangelo (Budapest, 1903), Ferenczy István élete és művei (u. o., 1906), Goya (u. o., 1913), Az Esterházy­­képtár története (u. o., 1915), Peter Vischer (német nyelven, Leipzig, 1925). Die deutschen Bronzestatuetten der Renaissance (München, 1926). Tu­dományos eredményei közül kimagas­lik Leonardo da Vinci bronzszobrocs­kájának felfedezése a Szépművészeti Múzeumban. E lexikon munkatársa: MELOSI APHRODITE („Milói Vé­nusz“). Az istennőnek e pompás, az életnagyságot meghaladó márvány­­szobrát 1820-ban találták Melos szi­getén. (Ma a Louvreban.) A szobrot feltétlenül a hellenisztikus korba kell helyeznünk, ha nem is bizonyos a vele talált (ma elveszett) plinthos töredék hozzátartozása, melyen Alexandros (!) antióchiai művész jelzése volt lát­ható. Az alak lágy mozdulata, a test friss, vibráló életteljessége, a fej mél­tóságteljes kifejezése kiváló egyéni­ségű művészre vallanak. A torzó vi­tás kiegészítése még ma is megoldat­lan; nem dönthető el, vájjon pajzsot tartott-e, mint egyes korábbi Aphro­­dite-szobrok, vagy almát, Melos jel­vényét, vagy Erosra támaszkodott-«. — Irodalom: Salomon, Die Venus von Milo u. die mitgefundenen Hermen, Stockholm, 1901. Repholz, Aphrodite fra Melos, Kopenhága, 1909. Wey de. MELOZZO DA FORLI, tkp. M. degli Ambrosi, umbriai festő, * Forli 1438.,­­ u. o. 1494. Piero della Francesca ta­nítványa, de az Urbinóban tartózkodó Justus van Gent németalföldi festő is befolyással volt reá. Működött Forli, Róma (1461—72, azután ismét 1476—81), Loretto (1478) és Urbinóban (1473— 1475/76). A XV. sz. egyik nagy úttörő mestere az alakok térbehelyezése, me­rész perspektivikus rövidülése terén, különösen az alakoknak alulról való szemléletét véve tekintetbe, miben Man­­tegnával rokon. Színei bár nehezek, alakjaiban sok a szépség és drámai erő. Korai munkája Szt. Márk mint evangélista és pápa (tempera-vásznon, Róma, S. Marco). Legismertebb mű­vei: IV. Sixtus pápa az általa alapí­tott vatikáni könyvtár élére Platinát nevezi ki, a jelenet nagyszerű renais­­sance-csarnokban a pápa rokonai (köz­tük a későbbi II. Gyula pápa) jelen­létében játszódik le (1476/77, freskó vá­szonra átvíve, Vatikáni Képtár) és a II. Apostoli 1711. elpusztított apsis félkupolájának freskótöredékei. Krisz­tus mennybemenetele hosszúruhás, ze­nélő angyalok között, lenn Mária és

Next