Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)

P - Piero di Niccoló - Pietá - Pietsch Gyula - Pigalle, Jean Baptiste - Pigler Andor - Piglhein, Bruno - Pijnacker, Adam - Pilch Andor - Pilch Dezső - Pilgram, Franz Anton - Pillangózás

Piero di Niccolö 301 PUlangózás fiatalkorában, mindenesetre azonban 1501 után. E hatások alatt az egykorú quattrocentisták linearizmusától ha­mar elfordult és meglepő festői esz­közük birtokába jutott, amelyeknek érdekes példája a Szépművészeti Mú­zeumban levő Volto Santo, anyagszerű részleteivel (kehely, kő), gazdag, pit­­toreszk zamatú tájképi hátterével. Ezekhez az elemekhez járult még tem­peramentumának nyugodt érettsége, formáinak zártsága, ami talán Peru­­ginával való kapcsolatokból is foly­hatott: e tényezők eredője a Cinque­cento formáinak korai megsejtése volt, úgyhogy ő lett végeredményben a Era Bartolommeo—Albertinelli-csoport előkészítő mestere. Érdekes quattro­­centisztikus képei még Mars és Venus (Berlin), az ezzel rokon Erokris ha­lála (London) és Simonetta Vespucci arcképe (Chantilly). Már érettebbek, lágyabbak a Szent család (Drezda), Maria szeplőtelen fogantatásának al­legóriája (Uffizi), Pásztorok imádása (Berlin) és a hágai múzeum két pom­pás arcképe. Utolsó művei közt ne­vezetesek az Uffizi Cassone-képei az Andromeda-mondával. — Irodalom: Knapp (Halle, 1899). Gombosi, PIERO DI NICCOLO, 1. Lamberti, PIETA (olasz), a. m. szánalom, ke­gyelet. Ikonográfiai kifejezés, mely­­lyel a holt fiát ölében tartó gyászoló Mária ábrázolását jelölik. Klasszikus megjelenítése Michelangelo fiatalkori szobra a Szt. Péter-templomban (1499). Az ábrázolás azonban nem olasz, ha­nem német eredetű: a „Vesperbild“ típusa a XIV. sz. közepétől fogva Németország minden vidékén gyakori s szokásban marad a gótikus faszobrá­szat egész fejlődési érája alatt. Gombosi, PIETSCH Gyula, festő, * Pest 1829,­­ Budapest 1915. 1869—1873. a mün­cheni képzőművészeti akadémián ta­nult. Mint a bpesti Seefehlner-féle pa­pír- és festékkereskedés jómódú tu­lajdonosa, csupán kedvtelésből foglal­kozott a festészettel. Számos képe Ké­­meri Dezső dr. tulajdonában Buda­pesten van. PIGALLE (ejtsd: pigáli), Jean Bap­tiste, francia szobrász, * Párizs 1714 jun. 26., + u. o. 1785 aug. 21. Le Lor­­rain és Lemoyne tanítványa. Római tanulóévek. Sokoldalú mester. Lénye­gében naturalista művészete (Diderot mellszobra, Louvre) a kor feladataihoz és ízléséhez képest hol geureszerűvé (Gyermek kalitkával, Louvre), hol gon­dolati elemektől áthatva pompázóvá (Szász Móric síremléke Strassburg, Szt. Tamás-templom) módosul. A test szép­ségének jellegzetesen francia inter­pretációja a Saruit felkötő Mercurius szobra (1744, Louvre). PIGLER Andor, művészettörténész, egy. m.­tanár, * Budapest, 1899 júl. 29. Kőképen a barokk művészettel, annak esztétikájával és ikonográfájával is foglalkozik. Magyar és külföldi folyó­iratokban megjelent cikkeken kívül munkái: Múzeumban (1921), A pápai plébániatemplom és mennyezetképei (1922), A győri Szt. Ignác-templom és mennyezetképei (1923). Georg Haphael Donner (1929., magyarul 1933). A Szép­művészeti Múzeum őre. PIGLHEIN, Bruno, német festő * Hamburg 1848,­­ München 1894. Wei­­marban Pauwels, Münchenben Wilh. Diez tanítványa. Annak idején nagy sikereket aratott egyrészt virtuozitás­sal festett, de belső lényükben üres szenttörténeti képeivel, másrészt pi­káns női pasztellképmásaival. Művé­szetét és a kor ízlését jellemzi a Krisz­tus sírbatétele (München, Neue Pinako­thek). PIJNACKER (ejtsd: pejn­), Adam, hollandi festő, * Pijnacker 1622,­­ Am­sterdam 1673. Jan Both tanítványa. Amsterdamban élt. Napfényes, olaszos jellegű tájképei közül kettő a bpesti Szépmüv. Múzumban. PILCH J. Andor, építész, * Pécs 1877 nov. 27. A bpesti József-műegyetemen 1901. szerzett építészi oklevelet s az­után szülővárosában telepedett le. P. tervezte a mohácsszigeti r. k. templo­mot, a pécsi egyetemi sebészeti kli­nikát (azelőtt városi felsőkereskedel­mi iskola), a pécsi egyetemi gyermek­klinikát (azelőtt Julián internátus), a pécsi gyárvárosi templomot, a pécsi Pius-gimnáziumot, a reáliskolát, a mohácsi kórházat stb. P. 2. Dezső (Pécsi­ Pu­ch), festő, * Pécs 1888 jún. 15. Tanulmányait Buda­pesten és Münchenben végezte s haza­telepedve Szürkületkor c. képével kel­tett ügyeimet. Figurális és tájképei mellett főleg csendéleteivel keltett ü­­gyeimet. Festői modora világos, szí­nes, posztimpresszionisztikus. Kollek­tív kiállítása volt 1932-ben, különben többnyire az UME keretében állít ki, amely egyesületnek törzstagja s annak vezetésében elejétől fogva nagy szere­pet játszott. Tanára és főtitkára a képzőműv­vészeti főiskolának. PILGRAM, Franz Anton, építész * 1699,­­ Bécs 1761 okt. 29. Ausztriából — hol egyebek közt a klosterbrücki (Znaim mellett) kolostort építette — került Magyarországba. Itt P. tervei szerint épült a pozsonyi Erzsébet-apá­­cák temploma (1739—42), a jászóvári prépostsági templom és premontrei kolostor (1745—65) és a szentgotthárdi cisztercita apátság temploma (1748— 64), valamennyi barokk stílusban. A jászóvári prépostsági templom hazánk egyik legszebb késő barokk emléke. PILLANGÓZÁS: 1. Magyar népművé­­szet.

Next