Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)
P - Pinkert Edéné Bárány Adrienne - Pintér László - Pinturicchio, Bernardino di Betto Biagio - Piombo, Sebastiano del
Pinkert PINKERT Edéné Bárány Adrienne, szobrász, * Budapest 1888 ápr. 16. Itt tanult a képzőműv. főiskolán Radnai Bélánál. 1914 óta kiállítója a Nemzeti Szalonnak (Várakozás, Napimádó, Napfürdőző stb.). PINTÉR László, festő, * Vác 1881 júl. 2., * Budapest 1928 jún 30. Budapesten s Münchenben tanult. Tájképfestő volt. PINTURICCHIO (ejtsd:rikkió), tkp. Bernardino di Betto Biagio, umbriai festő, * Perugia 1454 vagy 55, + Siena 1513. Perugino mellett a perugiai festészet másik kiváló egyénisége a XV. sz. 2. felében. Míg az előbbi művészetének súlypontja a függő kép, ezé a freskó. Alakjaiban nincs meg amannak bensősége, de a Raffael előtti idők legjelentékenyebb dekoratenrje. A részletekben pontos, mint valami miniátor, színekben gazdag, az ornamentális díszítésekben páratlanul találékony, valóságos elbeszélő tehetség, aki szereti a genreszerű epizódokat. Ő alkalmazza először a késő római díszítő stílus mintájára az ú. n. groteszk díszítéseket (Siena, Libreria). Az általa díszített interiőrök teljes képet adnak kora pompaszeretetéről. Paloták és kápolnák falain kitűnő állapotban lévő freskói kora derűs örömeit, az akkori élet színes tarkaságát, a természet szépségeit megható naivitással tárják elénk. Fiorenzo di Lorenzo befolyása alatt Perugiában, azután mint Perugino segédje a Sixtus-kápolna freskóin Rómában képezte magát. Valóságos vándoréletet élt; működött Perugiában, Rómában bizonyos megszakításokkal 1481—1502, Orvietóban 1492—94, és 1496, Spellóban 1501 és 1503-tól hosszabb ideig Sienában megszakításokkal. Első freskói (1480—84) a Sixtus-kápolnában Peruginóval együtt festett Mózes fiainak körülmetéltetése és Krisztus megkeresztelése, melyeken a tájkép és mellékcselekmények egészen tőle valók. Közvetlen utána (1484) következnek Rómában a S. Maria in Araeoeli Bufalini kápolnájának freskói: Szt. Bernát temetése és dicsőítése, a mennyezeten a 4 evangélistával. 1485-től a Rovere-család tagjainak megbízásából a S. M. del Popolóban különböző kápolnákat és a szentélyt díszíti freskókkal: a Fiorenzo di Lorenzo hatását tovább fejlesztő Gyermek imádása és a szentély mennyezetén Mária megkoronázása, körülé ornamentális keretben négy Szibilla és a négy evangélista. VI. Sándor pápa részére 1492—94, az ú. n. Appartamento Borgia termeiben (Vatikán) fest freskókat. E lakosztályokban a pápák II. Gyula óta nem laktak és csak 1897 óta nyitották meg azokat újra a közönségnek. Díszítő készsége és elbeszélő tehetsége egész gazdagságában bontakozik ki ezen egyik főmunkáján. A mennyezeten Isis és Osiris mondájából vett jelenetek és alatta szentek történetei, melyek közül a legérekesebbek: Szt. Katalin hitvitája, a szent leány Lucrezia Borgia arcvonásaival, kíséretében Dzsem török herceg, II. Mohamed fia és más keleti előkelőségek arcképeivel, továbbá Erzsébet és Mária találkozása, fonó és varró szolgálókkal, az első teremben Krisztus föltámadása a térdeplő VI. Sándor arcképével és Mária mennybemenetele. 1501-ből valók a spellói dóm freskói: Angyali üdvözlet, Pásztorok imádása, Krisztus az írástudók között. Legjelentékenyebb munkái azonban a Francesco Piccolomini bíboros (később III. Pius) rendelésére készült freskók a sienai dóm libreria-jában (1502—07). E freskók a bíboros nagybátyjának, az Aeneas Sylvius néven ismert II. Pius életének 10 jelenetét ábrázolják, melyek a művész kezében saját korának személyeit és ruházatát ábrázoló színpompás, aranytól csillogó novellákká lettek. Ugyanitt a S. Giovanni-kápolnában a Szt. János életéből vett freskók rendelőjének, Alberto Aringhieri rhodosi lovagnak fiatal- és öregkori kitűnő arcképe. Némelyek a sienai freskóknál Raffael közreműködését sejtik, de bizonyíték rá nincs. A sienai Pál Petrucci részére készült mitológiai freskók közül való a polgári interieurt ábázoló Penelope és a kérők (London, Nat. Gall.). Függő képei közül megemlítendők: Madonna a gyermekkel (1470—80 közötti korai kép, London), Szt. Ágoston mandorlában, alatta Szt. Benedek és Bernát (reliqularium, szintén korai, Berlin), középidejéből (1480 —1500), Szt. Katalin donátorral (London), Trónoló Mad. szentekkel (1504, Spello, S. Andrea), Madonna glóriában két térdeplő szenttel (S. Gimignano, városháza), kései idejéből (1500—13), Mária megkoronázása (Róma, vatikáni képz.), Madonna a gyermekkel (Bpest, Szépmfsv. Múzeum). — Irodalom: Vermiglioni, Memorie di B. P. (Perugia, 1873). Schmarson, Raphael und P. in Siena (Stuttgart, 1880). U. a., B. P. in Bomn (Stuttgart, 1882). Ehrles Stevenson, Gliaffreschi del P. nell’Appartamento Borgia (Róma 1897, 1899). Steinmann E., P. (Knackfuss-Monogr. Bielefeld, 1893). Boyer d'Agen L’oeuvre de P. (Párizs, 1903). Ricci C., P. (London, 1902). Fónagy. PIOMBO, Sebastiano del, tkp. Seb. Luciani, velence-római festő, * Velence 1485 körül. + Róma 1547. Egy Londonban levő kép hamisan olvasott szignatúrája alapján sokáig azt hitték, hogy Cima de Conegliano tanítványa volt. Igen fiatalon a nála 6—7 évvel idősebb Giorgione mellé került, akivel baráti és munkatársi, nexusban volt ennek haláláig (1510). E korból P. néhány női arcképen kívül (egy 303 Piombo