Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)

P - Plakett - Planírozás - Plány Ervin - Plasztika - Plasztikus stílus - Platereszk stílus

Plakett 309 Platereszk stílus században következett be, amikor a kereskedelmi plakát mellett a plakát új célok szolgálatába is állott, mint társadalmi és politikai propaganda eszköze. Ez a szerepe különösen nagy­fontosságú lett a világháború­ alatt a hadikölcsönökért való agitáció szol­gálatába állítva, a forradalmak és ellenforradalmak alatt pedig mint vá­lasztási és egyéb politikai plakát. Legnevezetesebb eredmények ezen a téren a német választási plakátok, a magyar tanácsköztársaság, a magyar ellenforradalom és az orosz szovjet­plakátok. Ez utóbbiak nem tisztán politikai és militarista jellegűek, ha­nem általános kultúrpropaganda szol­gálatába vannak állítva: antialkoho­lista, közegészségügyi tendenciájúak, analfabétaság ellen, több termelés mel­lett harcolnak. A kereskedelmi és tár­sadalmi plakát mellett jelentős sze­repet játszik a moziplakát, amely a legszabadabb eszközökkel dolgozik, hogy a fantáziát megfogja és azért szívesen segítségül hívja az expresz­­szionizmus stíluseszközeit is. Általá­nosságban véve a plakát szélesfok­ú dekoratív stílust kultivál és kerüli a naturalizmust, mert annak diszkré­­tebb színei és aprólékosabb formái elvesznek a nagyvárosi utca formái­nak zűrzavarában. A modern plakát rendesen többszínű és litografálással, ritkábban klisével, fa- vagy linóleum­­metszettel van sokszorosítva. Elvi és gyakorlati jelentősége abban áll a plakátnak, hogy századok óta az első eset, hogy a festészet, ha többnyire triviális célok érdekében is, újra kon­taktust keres és talál a közönség szé­lesebb rétegeivel. A magyar plakát­művészet legújabban virágkorát érte el Jaschik, Bortnyik, Berény és szá­mos más művész sikerült és ízléses munkáiban. Hevesy. PLAKETT, kisméretű fém­, több­nyire bronzdombormű, amelynek stí­lusa méreteihez, illetőleg a közelről való nézés feltételéhez alkalmazkodik. Különböző tárgyaknak apró dom­bor­­művekkel való díszítése úgyszólván mindenütt és mindenkor előfordult, a tkp.-i P. mint önálló darab, mint öncél a XV. sz.-ban lép fel Páduában, ahol Donatello idézése a kisplasztika virágzását idézte fel. A P. csakhamar kedvelt tárgya lett a gyűjtőszenve­­délynek. Vallásos tárgyú ábrázoláso­kon kívül kivált a mitológiai ábrázo­lásokat kedvelték, néha antik vésett kövek utánzásával. A páduai P.-mű­­vészet fő mesterei Berlano és Riccio, de igen sok oly mű maradt fenn, amelyek névtelen mesterektől valók, vagy amelyek mesterei álnév alá rej­tőztek (Moderno, Antico, Alocrino). A XV. sz. végén és a Cinquecento elején végbement virágzás után a P.-művészet mint önálló műfaj év­századokig lappang, mígnem a XIX. század francia művészei újból felka­rolják. Roty, Ponscarme, Chaplain, Charpentier stb. az úttörő mesterek, akiknek nyomán a P.-et világszerte művelik és az ugyancsak újjáéledt emlékérem mellett személyek, esemé­nyek megörökítésére használják fel. A világháború is sok P. keletkezésére adott alkalmat, és mint egyebütt, Magyarországon is alig van szobrász, aki ne próbálkozott volna meg vele. Legkiválóbb specialistája Beck ö. Fülöp, Éber. PLANÍROZÁS, a kertművészetben az a művelet, mellyel az egyenlőtlen te­repet a meglévő földmennyiséggel víz­szintessé teszik. PLÁNY Ervin, festő, * Budapest 1885 ápr. 26. f u. o. 1916 jan. 5. Párizsban és Nagybányán tanult s 1908 óta ál­lította ki erős realitású, impresszio­nista meglátáson alapuló képeit (Mo­sónők, Cigányleány, Dachaui táj). 1909. a Művészházban volt kollektív kiállítása. Olasz konyha c. képét 1916. szerezte meg a Szépműv. Múzeum. 1916. és 1917. az Ernst-Múzeum ren­dezett műveiből hagyatéki kiállítást. PLASZTIKA, a szobrászat görög eredetű elnevezése; voltaképen for­málást, mintázást jelent (plasztész a. m. formázó, mintázó). Plasztikus alatt a domború, reliefszerű felületet értjük. PLASZTIKUS STÍLUS alatt a látás olyan kultúráját értjük, amely a rajzi vagy a síkszerű stílussal szemben a formákat térbeli valóságukban fejezi ki s amellett a tömör, domború formá­kat emeli ki (görög művészet, renais­sance művészet), amennyiben a szabad tér, a vacuum válik ábrázolásának fő­témájává, úgy már viszont festői stí­lusról kell beszélnünk. (Barokk, hol­landi művészet, modern naturalizmus, plein-air, impresszionizmus.) Általában a plasztikus stílus elemei a vonal, azonban nem a stilizáló, síkszerűségre vezető kontúr, hanem csak a rajzi fo­lyamatosságot biztosító vonal, s a fény és árnyék, azonban ismét nem a clair­­obseur, nem a formákat elmosó, ma­­gábanyelő, hanem az azokat értelme­sen modelláló, domborító ön- és vetett árnyék. (L. még Festőiség alatt.) Iro­dalom: Wölfflin, Kunstgeschichtliche Grundbegriffe. Gombosi. PLATERESZK STÍLUS, a XV. sz.­­beli spanyol építészet megjelölése. Nevét a ,,platerók“-tól, ötvösöktől kapta, annak kifejezésére, hogy lé­nyegében nem annyira architektoni­­kus, mint inkább díszítő stílus, amely az ötvösművészet motívumait viszi át az építészetbe. A késői spanyol góti­kából fejlődött, amelybe az Olaszor­szágból beszivárgó korarenaissance-

Next