Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)
L - Lörincz István - Löschinger, művészcsalád - Löte Éva - Löw György Lipót - Löwestoft, porcellán - Löwinger (Lavinger) Artúr - Löwy E. - Löwy Emanuel - Lubló vár - Luca di Tomé - Lúcas, Eugenio - Lucca
Löschinger 47 L. 2. István, szobrász, * Klickó (Zala vm.) 1901 júl. 1. A bpesti iparművészeti iskolában és Zala György műtermében képezte magát. Művei közül kiválik dr. Csiszárik János püspök plakettje. LÖSCHINGER, művészcsalád. Tagjai: Hugó, festő, * Budapest 1875 ápr. 1. * Grafrath 1912 aug. 28. L. Zsigmond fia. Budapesten végezte tanulmányait, s állatképekkel, művelődéstörténeti vonatkozású faldíszítő festményekkel szerepelt a kiállításokon. Díszítő képei Késmárkon, Kassán, Szekszárdon. Honfoglalás. Hunyadi megvédi Nándorfehérvárt, László megszabadítja a leányt, Lovag játék Nagy Lajos korában, Önarckép és Szer számos ló napon c. képei a Szépművészeti Múzeum tulajdonában vannak. 1913. hagyatéki kiállítása volt a Műcsarnokban. — Zsigmond, festő, * Buda 1837, + 1887. Bécsben, Münchenben tanult s Budapesten rajztanári munka mellett arcképeket (Simor, Haynald) és oltárképeket festett. — Hedvig, Zigány Zoltánné, az előbbi leánya, * Budapest 1870, szintén festő, arcképekkel szerepelt budapesti kiállításokon. LŐTE Éva (Illyefalvi), szobrász, Kolozsvár 1906. Budapesten Orbán Antalnál és Vastagh Györgynél tanult. 1927. Fájdalom c. női aktszobrával szerepelt először a Műcsarnokban. L. műve a szegedi Pantheonban a Mikóemléktábla, s a Baár—Madas-leányintézet nagystílű kútfigurája. Egyéb munkái: Andrássy Géza gróf, Alpár Gitta és Apponyi Albert gróf mellszobrai, Mária Terézia korabeli lovasnő stb. 1931. gyűjt. kiállítása volt a Nemzeti Szalonban, 1934. leplezték le a pasaréti templomban L. Szent Szívoltárát. LöW György Lipót, festő és grafikus, * Budapest 1877 aug. 5. u. o. 1916 dec. 15. Budapesten és Münchenben tanult, azután évekig Svájcban dolgozott. A bpesti Műcsarnokban 1903. Rajna kincse c. rézkarcával szerepelt először. Számos rézkarca van a Szépművészeti Múzeum gráf. gyűjteményében. LOWESTOFT, porcellán. 1756—1803-ig a L.-i gyár kemény és lágy, jelzetlen porcellánt készít. Darabjait Kelet- Ázsia, Meissen és Sévres modorában díszíti. Miután jegye nincs, mindenféle XVIII. századi angol porcellánt, sőt még Anglia számára készült kínai porcellánt is neki tulajdonítanak, ezért a készítmények méltatásáról nem lehet szó. LÖWINGER (Lavinger) Artúr, festő, és grafikus, * Budapest 1900. Itt, Bécsben, Münchenben és Rotterdamban tanult. 1920. Amerikába ment és Detroitban telepedett le. Erősen egyszerűsített naturalista grafikáival, melyeknek tárgyát többnyire a nagyvárosi élet nyomorúságából meríti, tűnt fel a detroiti kiállításokon. LÖWY 1. E., rajzoló az 1840-es években Pesten. 1841. egy quodlibetjét, 1844. Hermina főhercegnő arcképét (mind a kettő tollrajz) állította ki a Pesti Műegyletben. L. 2. Emanuel, archeológus és művészettörténész, Bécs 1857 szept. 1. Bécsben tanult. Az osztrák expedícióval vett részt a gjölbasi-i ásatásokban. 1889—1915. a római egyetemen volt az archeológia tanára, 1918-tól Bécsben. Új szempontokban bővelkedő főbb művei: Lysipp (Hamburg, 1891); Die Natur Wiedergabe in der älteren griechischen Kunst (Róma, 1900); Die griechische Plastik (Leipzig, 1911, olasz nyelven is megjelent); Neuattische Kunst (Leipzig, 1922); Polygnot (Wien, 1929); LUBLÓ VÁR (Szepes m.), még a XIII. sz.-ból való. 1412-ben a 13 szepesi várossal együtt Lengyelországnak zálogosították el. 1772-ben Lengyelország első felosztása alkalmával a magyar koronára szállt a vár védhető, ép állapotban. A vár kis része még ma is áll. Érdekes renaissance pártázatának jellegzetes a megoldása. Lux. LUCA DI TÓMÉ, sienai festő, működött 1355—1390 között. Barna da Siena tanítványa, s mint mesterét, különösen erős plasztikai konstrukciója tünteti ki Siena késői trecentomesterei között. Fennmaradt művei nagyobbrészt Madonna-oltárok (Siena, Rieti), fontos még egy krucifix képe (Pisa). G. Gy. LUCAS, Eugenio, spanyol festő, * Alcalá de Henares, Madrid 1870. A madridi akadémián tanult, de szorgalmasan másolta a régi spanyol mestereket és Goyát, akinek egyenes utánzója. Először főleg tájképeket festett, utóbb Goya modorában bikaviadalokat, inkvizíció-jeleneteket stb., azonkívül portrékat is. Dekoratív festészettel is foglalkozott. Jellemző műve a Louvreban levő Inkvizíció-jelenet. LUCCA városa (Toscana), nagy szerepet játszik az iparművészet történetében, mert a XIII. század folyamán ott készültek a legszebb aranynyal átszőtt szövetek. Hogy miként történt az, hogy éppen L.-ban emelkedett ilyen tökélyre a szövőművészet, nem tudjuk. A szövetek mintái szorosan a szaracén szövetekéhez csatlakoznak, egyáltalán nehéz a kettőt egymástól élesen elkülöníteni. L.-ban az állatok és növények mozgalmasabbak, a színskála gazdagabb és az arany nincs oly gazdagon alkalmazva. A XIV. sz.-ban a folytonos polgárháború megakasztotta a szövőipart munkásságában, a szövők szétszélednek és más Lucca