Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)

S - Szalay Károly - Szále István János - Szalkay Gusztáv - Szamosi Imre - Szamosi Sóós Vilmos - Szamossy Elek - Szamossy László - Szamovolszky Ödön - Szana Tamás

Szálé 488 oldalán tanulta meg, majd Pergamon­­ban Wiegand vezetése mellett részt­vett az ásatási munkában. Később a Nemz. Múzeum régészeti osztályán az orsz. régészeti térkép előmunkálataival foglalkozott. Bejárta a dunai Limes vonalát, római castellumokat mért fel s a dunabogdányi castellum helyén ásatást kezdett. Kenézlőn, kutató mun­kája közben, a leomló Tiszapart maga alá temette. Sz. 2. Károly, festő, * Budapest 1863 dec. 4. A budapesti Képzőműv. Fő­iskolán Lotz osztályán tanult. 1888-tól szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain (Az ér partján, Nya­raló fővárosiak stb.). SZÁLÉ István János, festő, • Lo­sonc, 1811,­­ Magyaróvár 1870 ápr. 13. Bécsi tanulmányai után ott, Pesten és Magyaróvárott tájképeket és arcké­peket (felesége arcképe, önarckép stb.) és történeti tárgyú képeket fes­tett (Zrínyi, a költő, Dugovics Titusz Nándorfehérvár ostrománál stb.). Egyik legjobb műve A királyok imá­­dása (1840). Allegória József nádor ötvenéves jubileumára c. nagy fest­ménye a M. Tört. Képcsarnokban, s több arcképe és a Kies vidék c. táj képe a Szépművészeti Múzeumban van. SZALKAY Gusztáv, festő, * Buda­pest 1874, * 1933. Itt, Bécsben és Mün­chenben tanult. Arc- és csendélet­­képeket festett. 1913 óta kiállítója a Műcsarnoknak és a Nemz. Szalonnak. SZAMOSI Imre, szobrász, * 1887 dec. 30. Marosújvár (Alsófehér vm.). Budapesten az Iparművészeti Iskolá­ban Mátrai Lajos vezetése alatt, majd Párizsban a Julian-akadémiában ta­nult. 1908-ban Délafrikába utazott és Johannesburgban telepedett le, ahol saját műterme volt, melyben részint önálló művészi munkákat (arckép­szobrok, akt-tanulmányok, néprajzi stúdiumok), részint épületek részére díszítőmunkákat végzett s az ottani ipariskolában a mintázást is taní­totta. A világháború kitörésekor in­ternálták és 4 évet töltött a durbani (Natal) fogolytáborban. 1918. Buda­pestre jött s azóta állandóan itt él. Sz. készítette egyebek közt az újpesti hadiemléket. Egyéb munkái közül említésre méltó a Szomjúság c. szo­borműve, mely bronzba öntve 1924. Párizsba került. SZAMOSI SOÓS Vilmos, szobrász és éremművész, * Kolozsvár 1885 szep­tember 22. Budapesten folytatott ta­nulmányainak elvégzése után főkép emlékérmekkel, plakettekkel szerepelt a kiállításokon (pl. Pécsi dalárda). 1920. a Herbert Viktor-díjat nyerte. Több műve van a Szépművészeti Mú­zeumban, Kacsák c. bronza a székes­­főváros tulajdonában. SZAMOSSY J. Elek, festő,­­ Déva 1826 jún. 28. – Budapest 1888 ápr. 21. Bécsben és Velencében végezte tanul­mányait, aztán Békésgyulán, Dél- Magyarországon, Pesten, Nagyvára­don dolgozott. Oltárképeken kívül fő­kép arcképeket festett eklektikus mó­don. Művészettörténeti jelentőségre tett szert azzal, hogy ő biztatta az aszta­loslegény Munkácsyt festésre s ő volt az első oktatója. Három arcképe és Szűz Mária c. olajfestménye a Szép­­művészeti Múzeumban, önarcképe a M. Történelmi Képcsarnokban, hu­szonkét műve a temesvári múzeum­ban, gróf Széchenyi István arcképe az Erdélyi Nemzeti Múzeumban van. Sz. 2. László, festő, az előbbi fia.­­ Budapest 1866 ápr. 27.­­ Bécs 1909 jan. 2. Előbb zenei, azután München­ben, Párizsban festési tanulmányokat végzett. Római tartózkodása éveiben az odavaló társasélet előkelőségeinek körében keresett arcképfestő volt (Doria-Pamfili hg., Fraknói, Vanu­­telli bíboros stb.). SZAMOVOLSZKY Ödön, szobrász, * Nagyberezna 1878 dec. 26, + Buda­pest 1914 dec. 28. Az ungvári agyag­ipari szakiskolában és Mátrai veze­tése alatt a bpesti iparművészeti is­kolában tanult, majd Zala György, utóbb Róna József műtermében dol­gozott. Közben Olaszországban, Mün­chenben és Párizsban képezte magát. Itthon eleinte dekoratív szobrász­munkákat is végzett; egyebek közt ő mintázta a bpesti Szent István-temp­­lom főkapujának tizenkét apostol­ fe­jét. Horvai Jánossal közösen készí­tette a rozsnyói gróf Andrássy Fran­­ciska-szobrot és a kassai honvédemlé­ket, melyet a csehek eltávolítottak. Ez a sors érte az 1910. készült ung­vári Dayka Gábor márványszobrát is. A müncheni nemzetközi kiállításon 1911. Névtelenek c. kettős csoportjá­val aranyérmet nyert; e csoport na­gyobbik női alakját állította fel a székesfőváros a művésznek a Kere­­pesi­ úti temetőben lévő sírjára. Neve akkor lett országosan ismertté, ami­kor 1907. Gách Istvánnal közösen ké­szített terve a Szabadságharc-szobor pályázaton megnyerte az első díjat és a kivitellel való megbízást. 1913. a Műcsarnokban e szobor egyik telje­sen elkészült részével, a Rigával, ál­lami aranyérmet nyert. 1914. az Er­­zsébet-szoborpályázatra készített pá­lyatervet, de ez év végén hirtelen el­­húnyt. Erőteljes, realisztikus mintá­zás jellemzi stílusát. Egy akt-szobra a Szépművészeti Múzeumban, Imád­kozó angyal c. bronzszobra a fővá­ros tulajdonában van. — Irodalom: A Gyöngyösi Irodalmi Társaság Év­könyve, Ungvár, 1915, 125—141. 1. SZANA Tamás, író, * Tiszafüred Szana

Next