Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)
L - Lakásművészet - Lakatos Artúr - Lakk
Lajta vész a szomorú rendeltetésű épületek külső megjelenését derűssé és meghitté tenni. 1908. a Szabó József utcai Malonyai-villát, 1909. az azóta megszűnt Parisiana-mulatót tervezi, amelyen már keleti eredetű formák és ékítmények is feltűnnek; ezeket egyre sűrűbben kezdi alkalmazni zsidó vonatkozású, főképen temetői művein, így a Kerepesi úti temető halottasházán és főkapuján, valamint nagyszámú síremlékén (az 1848/49-i zsidó hősök sírkövén a megiddói vésett pecsétkő ordító oroszlánjának reliefképe). Nagyobb síremlékei közül a Guttmann-családé és a Sváb-család fehér márvány mauzóleuma emelkednek ki, az utóbbi az olasz renaissance finom reminiszcenciáival. Népszínházutcai bérházát harmonikus tömegelosztás, nyugodt vonalvezetés jellemzi, de legjobban három legérettebb alkotása mutatja művészetét: a Szervita-téri üzlet- és bérház, a volt Erzsébetvárosi Bank Rákóczi-úti háza s a Vas-utcai keresk.iskola. A Szervita-téri épület alsó emeletsorai portálokban vannak feloldva s itt az üveg dominál, a felsőbb emeletek homlokzati anyaga fehér zománctégla s az ablakok élénk színű, pirogránitból való vízszintes ékítménycsíkok közé vannak fogva. Kissé hangos és feltűnő épület, amelyről sokat vitatkoztak, de üzletház rendeltetését jól dokumentálja. Az Erzsébetvárosi Bank erősen áttört, függélyes összefogású alsó emeletsorain vízszintesen kapcsolt ablaksorokkal áttört nagy, sima nyerstéglafelületek nyugszanak. A Vas utcai iskolán mesteri tömegcsoportosítást, merész, nagyvonalú függőleges tagozást látunk, amely erős plasztikájú pillérekkel az összes emeletsorokat magába foglalja. A vörös nyerstéglahomlokzat nyugodt monumentalitásába csak egyes kiemelt pontok ornamentikája hoz játékos változatosságot, így a kapuknál, amelyeket dús, szinte túltömött ékítményes felületek kereteznek. Belső beosztása is mintaszerű. L. fiatalon halt meg s tehetsége javát bizonyára sírba vitte; de úgy kivitelre nem került pályázati terveiből, mint megvalósult munkáiból megállapíthatjuk, hogy művészete tiszta, értelmes és logikus volt s mindig a lényeg kidomborítására s az alaprajz és külső megjelenés harmóniájának hangsúlyozására törekedett. L. művészete mintegy végeredménye, beteljesülése ama korszak építészeti törekvéseinek, mely a háborúval fejeződött be, de egyúttal erőteljes és határozott, szinte látnoki útmutatás volt a jövőre is, és valóban. L. művészetében úgyszólván mind megtaláljuk azokat a kompozíciós elveket, melyek a mai, új európai építészetben, oly sok évvel L. működése után, döntő fontosságúak lettek. Barát. LAKÁSMŰVÉSZET. Így nevezik a lakás belső terét alkotó és berendező iparművészeti ágak összességét, ahova a fal és mennyezet kiképzése, bútor, szőnyeg és más berendezési tárgyak sorolandók. LAKATOS Artúr, festő és iparművész, * Bécs 1880. Budapesten, Münchenben (Hollósynál) és Párizsban tanult. Tájképeket festett, de főleg a textilis és belső építészeti tervezés terén vált ki (Papnövelde utcai iskola és a III. ker. elöljáróság esketési terme). A párizsi Salon d’Automne sociétaire-je. A Paál László Társaság tagja. 1910., 1918. és 1921. gyűjt. kiállításokat rendezett Budapesten. Baranyai táj c. olajfestménye a Szépműv. Múzeumban. Részlet a Visztula vidékéről c. műve a Fővárosi Múzeumban van. Itthon és a külföldön számos iparművészeti díjat nyert. LAKK, a lakkfa (rhus vernicifera, kínai nevén ch’i shu) nedve, mely a meghasított kéregből bőségesen folyik. Megtisztítva és színezve festőanyagot szolgáltat, mely egyúttal védőburka is a bevont tárgynak. Kínai találmány. (A L.-fa hazája is középső és déli Kína). Használatos volt Kínában már az ókorban fa-, érc- és egyéb tárgyak, dobozok, bútorok, kocsik, falak, gerendázatok stb. bevonásával, írásnál, festésnél stb. A L.-tárgyak magva rendesen fából vagy papírmaséból, de fémből és egyéb anyagból is készül. Kínában legkedveltebb a vörös L., chu ch’i, ezt cinóberrel festik. Az arany L.-ban, chin se, arany- vagy sárgarézpor, az ezüst L.-ban, yin se, ezüstpor van. Gyöngyházporral csillogó L.-ot állítanak elő. A tárgyak gondosan elkészített alapjára rétegenként kenik fel a L.-ot, sohasem kevesebb, mint 3 és sohasem több, mint 18 rétegben. A felület díszítését mintázás, faragás és festés által külön művészek végzik. Gyöngyház, arany és ezüst berakással is szoktak L.-tárgyakat díszíteni. A L. történelmi fejlődését nem ismerjük. Han-korszakbeli kínai L.-ot fedezett fel Stein Aurél Kelet-Turkesztánban (Lou Lan) és a Kozlovféle expedíció Észak-Mongolországban a Nevi Ula hegységben. T’ang-korszakbeli L.-tárgyakat, melyeknek dísze erős nyugatázsiai hatást mutat, a Shoseinban (1. o.) őriznek. Kínai forrásból, az 1387. megjelent „Ko ku yao lun“ XIII. könyvének „Ku ch’i ch’i lun“ c. fejezetéből tudjuk, hogy Fuchou híres volt a régi időkben a sárga L.-járól, mellyel a Yuan-korszakban alapított műhely Chia Hsing Fuban nem versenyezhetett. A faragott vörös L. már akkor híres volt Lakk