Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)

S - Szerémi Alajos - Szerencsi Zoltán - Szeszák Ferenc - Sziám művészete - Szigethy István - Szigeti Jenő - Szíjmunka - Szikora György - Szikszay Ferenc

Szerémi 502 Szikszay bejárta Európát, megfordult Ázsiában, Afrikában és Amerikában, évekig élt Bécsben, végül 1844. Pesten telepedett le, hol 1845. kőnyomdát nyitott. Úttörője volt nálunk a színes művészi litográ­fiának, enemű, az akkori hazai viszo­nyokhoz mérten nagyszabású műve a Magyar hajdan és jelen c. album, mely szinte mintakönyve volt a kü­lönféle litográfiai eljárásoknak. Sz. a litográfia terén is inkább technikus volt, mint művész. 1848. Sz. adta ki az első magyar nyelvű politikai élcla­­pot, a Charivarit, melynek kőrajzait ő maga készítette. Belépve a magyar hadseregbe, 1849. mint honvéd alezre­des a komáromi várban szolgált s ő gyártotta a várparancsnokság rende­letére a litografált komáromi pénzje­gyeket. A szabadságharc után Lon­donba költözött, hol Silicat­ropissa nevű kőkonzerválószerével tűnt fel. 1855. megbízást kapott az angol parla­ment-épület (Westminster Palace), majd a londoni Szt. Pál-székesegyház faragott köveinek konzerválására. E konzerválószert ,,Szerelmey stone Li­quid No. 101“ néven ma is gyártja a Szerelmey Limited London. Technikai találmányainak hosszú sorát az 1862 londoni kiállításon mutatta be. — Iro­dalom: Szentiványi Gy., Sz. Egy ka­landos művészpálya a XIX. sz.-ban. Bpest, 1934. Szentiványi. SZERÉMI Alajos, festő, * Budapest 1863 júl. 8. A bpesti mintarajziskolá­­ban szerzett rajztanári oklevelet. 1900. illusztrációkat festett a Vasárnapi Új­ság részére (Madách Imre sírja stb.). SZERENCSI Zoltán, festő, * Kassa 1897 szept. 20. Budapesten és München­ben tanult, azután a Római Magyar Akadémia ösztöndíjas tagja volt. 1924 óta szerepel fővárosi tárlatokon akt­jaival és tájképeivel. A Szinyei­ Tár­­saságtól kitüntető és dicsérő elisme­rést kapott. SZESZÁK Ferenc, 1. Kolozsvári-Sze­­szák. SZIÁM MŰVÉSZETE. A Sz.-ben (­ Indonéziai művészet) 5 korszakot szok­tak megkülönböztetni. Az első, mely Kr. e. 250—Kr. u. 350-ig tart, a hindu befolyás, a másodikat (350—750) a Gupta-hatás jellemzi. A harmadik, az ú. n. Szukothai-Szavankolok-korszak (750—1100) a nemzeti művészet meg­alakításának korszaka. A negyedik Pítszanlok-Lokbaru (1100—1350) kisebb igényű továbbfejlődés, az ötödik, vagyis Ayuthia-korszak határozott ha­nyatlást jelent. Sziám, mióta törté­nelmét ismerjük, a buddhizmusnak egyik legerősebb vára. Építészetében, valamint szobrászatában erős khmer hatások (1. Khmer művészet) érvénye­­sültek. A khmer prangból fejlődött ki a saroképítményekkel ellátott pra­prang. Hasonló jellegű épület a pra­­csedi. Ez abban különbözik amattól, hogy míg a pra-prang tetején sikhara (1. Indiai művészet) emelkedik, addig a pra­csedit harang alakú sztupa koro­názza. A sziámi templom (vat) 3 fő­részből áll: a főtemplomból (bot), a melléktemplomból (villan) és a mel­lette emelkedő pra­csediből. A sziámi szobrászat nagyon kötött stílusú és kevés változatot ismerő buddhista szobrászat. Fénykorát a XI. sz.-ban élte. Ekkor alakult ki a sajátos sziámi Buddha-típus, melyből azonban még hiányzik az ajkakat keményen elhatá­roló bemetszés és a szalagszerűen for­mált összenőtt szemöldök. E sajátos­ságok, valamint az usnisa (1. Buddhista művészet) helyén emelkedő, csúcsban végződő lángnyelvek, már a hanyat­lás korának ismertető jelei. Sziám mű­vészi iparának különböző ágai közül a szövést, különösen a selyemszövést és az ezüstművességet illeti különös dicséret. Az ékszerek (elsősorban a gyűrűk) legnagyobb szépsége abban van, hogy minden ékítményük, lát­szólagos pazarságuk mellett is, gya­korlatilag és eszmeileg megokolt. Takács: SZIGETHY István, festő és grafikus,­­ Erzsébetváros 1891. Zemplényinél és Ferenczynél, majd Nagybányán és Münchenben tanult. Többször kiállí­tott a Nemz. Szalonban és a Művész­házban, kollektív kiállítása volt (1923) a Belvederében. „Exlibris“ (1916), „Raj­zok Szomoryhoz“ (1917) címen önálló kötete és „Grotesque“ (1922) c. rézkarc­albuma jelent meg. A groteszk felé hajló expresszionista tárgylátása le­egyszerűsítő, plakátszerűen szuggesz­­tív. Tollrajzai George Grossra emlé­keztetnek. SZIGETI Jenő, festő,­­ Bpest 1881 jan. 30. Hollósynál tanult Münchenben és Nagybányán. 1902. állított ki elő­ször. Több díjat nyert. Gyűjteményes kiállítása volt 1912. a Művészházban. A Paál László Társaság tagja. Főleg a tájkép érdekli. SZÍJMUNKA, 1. Magyar népművé­szet. SZIKORA György, festő. 1806—9. közt lett szegedi polgárrá. Utóbb néptanító volt Makón. 1838. Kőszeg­hy László Csanádi püspök arcképét festette meg a szegedi városi tanácsterem részére. Alighanem az ő fia volt az a miniatűr­festő, akinek egy női képmását 1916. árverezték a Szent György Céh auk­cióján s amely a következőképen volt szignálva: „Szikora J. 1848.“ Egy Sz. Döme nevű festő az 1830-as években Makón élt. SZIKSZAY Ferenc, festő, * Budapest 1871 febr. 16. + a franciaországi Orsay 1908 júl 18. Párizsban tanult s ott

Next