Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)
V - Vedano, Alexandre de - Vedres Márk - Vedrődi István - Veduta - Veen, Otho van (Vaenius) - Végh Gusztáv - Végh Gyula - Végh Ilona (verebi) - Veit, Philipp
Vedano 579 a modern stílusú nagykanizsai református templomot (1934). VEDANO, Alexandre de, J. Vadeno, A. VEDRES Márk, szobrászművész, • 1871 szept. 13. Münchenben és Párizsban végezte tanulmányait. Itt Rodin hatása alatt impresszionisztikus irányba terelődött s e törekvések „Káin“ c. művében testesültek meg. Fordulatot jelent életében az 1902. év, amikor Firenzében telepedett le, ahol Hildebrand körében kiábrándult a divatos festői formakezelésből s zártegységű, világosan elrendezett, részleteiben a szerkezetnek alárendelt szobrokat (Táncosnő, Első emberpár), a sík törvényeit respektáló reliefeket kezdett készíteni. E törekvésével a hazai szobrászat megújítói között V. a legfontosabb helyek egyikét foglalja el. Hatása a mellette fellépő fiatal generációra igen nagy volt, sajnos azonban elköltözött hazulról és a szerepkört, amely tehetsége és stílusa folytán megillette volna, nem tudta itthon egészen betölteni. Firenzében töltötte életének javarészét, innen küldte munkáit külföldi kiállításokra (Párizs, London, Berlin, Hamburg, Köln, Amsterdam, Velence, Firenze, Newyork, San Francisco, Bécs), valamint Budapestre. Budapesten 1922-ben nagy kollektív kiállítása volt; ugyanitt áll legszebb munkája, a Sarbó-féle síremlék. Miután a háborús éveket itthon töltötte, 1924—34-ig ismét Firenzében telepedett le. E korbeli munkái az élő modelltől absztrahált plasztikai stílus keresését mutatják. 1934. végleg hazaköltözött. Káin c. szobrán kívül több kisplasztikája van a Szépművészeti Múzeumban, valamint a Fővárosi Képtárban is. Külföldi kiállításain számhos értékes kitüntetést nyert el. VEDRŐDI István, festő és iparművész. • Budapest 1879 jan. 14. Itt tanult, azután Pozsonyban, majd Budapesten dolgozott. 1905 óta táj- és csendéletképekkel szerepel. VEDUTA (olasz, a. m. látkép), a táj-, illetve architektúrafestésnek az a faja, amikor a művész hatásos városrészleteket, utcaképeket panorámaszerűen ábrázol. Velence a maga festői részleteivel, különösen sok témát adott a V.festőknek (a két Canaletto, Guardi stb.). VEEN, Otho van (Vaenius), flamand festő, * Leyden 1556, + Brüsszel 1629. Hazájában Klaas nevű festőnek volt tanítványa, 1575-től öt éven át Itáliában, többnyire Rómában tartózkodott, ahol Federigo Zuccarónál, a római manirizmus vezető mesterénél képezte magát. Átmenetileg Bécsben, Münchenben, Kölnben élt, majd 1585. hazájába visszatérve Alessandro Farnese udvari festője lett. V. a németalföldi romanista irány jellemző képviselője. Főleg a pármai iskola és Correggio és követőinek művészetéből indulva ki, azt átközvetítette Flandriába és Hollandiába, anélkül azonban, hogy annak fejlődéséhez lényegében hozzájárult volna (Szt. Katalin eljegyzése, 1589, Brüsszel múz., Lázár feltámasztása, Szt. András vértanusága stb.). V. nevét főleg az tartotta fenn, hogy 1596-tól kezdve a fiatal Rubens mestere lett. Fleischer, VÉGH J. Gusztáv, grafikus és iparművész, * Vác 1890 nov. 5. Az iparm. főiskolán tanult, majd a berlini iparművész iskolában főkép a grafikai technikák elsajátításával foglalkozott. Többször szerepelt a Műcsarnok tárlatain, gyűjt, kiállítása volt 1914-ben Berlinben a Münchener Kunstsalonban, nagyobb kollekcióval szerepelt a Nemzeti Szalon és Ernst-múzeum csoportkiállításain. Hosszabb ideig tartózkodott Párizsban. Termelésének jelentősebb része az iparművészet területére esik. Érdemei vannak a magyar bibliofilkönyv megteremtése körül, sokat foglalkozott kötéstervekkel, tipográfiával, dekoratív és ornamentális könyvdíszítéssel, kerámiával és lakásberendezéssel. Munkásságának képzőművészeti részét illusztrációi és grafikái jelentik. Akvarelljeiben vidám, elegáns és franciásan könnyű, rézkarcaiban (Hegyibeszéd-sorozat) és fametszeteiben (Fioretti-illusztrációk) a szigorú kompozíció és a szerzetesi áhitat sokszor emlékeztet kedvelt mesterére, Holbeinre. V. 2. Gyula (verebi), művészeti író. • Véreb (Fejér m.) 1870 jan. 2. 1896-tól Párizsban hat éven át művészeti tanulmányokkal, rajzolással és festészettel foglalkozott, amely irányban azután még Olaszországban is hosszabb ideig tovább dolgozott. Ebben az időben mint író is jelentékeny tevékenységet fejtett ki és a képrombolásról írt munkája magyar és német nyelven is megjelent. 1917 óta az Orsz. Magy. Iparművészeti Múzeum igazgatója, majd 1934-ig főigazgatója. E lexikon munkatársa. V. 3. Ilona (verebi), szobrász, V. 2. leánya. Budapesten és Rómában végezte tanulmányait. 1930. a budapesti Szent Imre-kiállításon dicsérő elismerést nyert. 1933. Rómában rendezett gyűjteményes kiállítást. Művei: Testa Romana, Végh Gyula portréja, Hanna, Diana stb. VEIT, Philipp, német festő, * Berlin 1793, f Mainz 1877. Drezdában, majd Bécsben tanult, ahol keresztény hitre tért át és művészetében is rajongó katolikus lett. 1815—39. Rómában az ú. n. nazarénus festők közé tartó Veit