Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)
M - Magyar Építőművészet - Magyar Grafikusok Egyesülete - Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre - Magyar Iparművészek Országos Egyesülete - Magyar Iparművészek Testülete - Magyar Iparművészet - Magyar Irodalmi és Művészeti Szövetség - Magyar Képírók Egyesülete - Magyar Képzőművészek Egyesülete - Magyar Képzőművészek Országos Szövetsége - Magyar Képzőművésznők Egyesülete - Magyar-Mannheimer Gusztáv - Magyar Nelly - Magyar Mérnök- és Építészegylet - Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetsége - Magyar Műhely Szövetség - Magyar Művészet
Magyar művészet 59 Magyar művészet kötésére vall. A bizánci hatás azonban a különféle nyugati áramlatok mellett csak epizódszerű volt s a XII. században mind kisebb szerepre szorítkozott. Gyulafehérvárott, a régi templom helyén a XII. sz.-ban kivételesen kereszthajóval s két nyugati toronnyal épült székesegyház domborművei (Szt. Mihály alakja stb.) nyilván bizánci elefántcsontfaragványok nyomán készültek, valamint az esztergomi bazilika III. Béla korabeli díszkapuján a tympanon domborművet is bizánci minta nyomán faragták. Ám, hogy már Árpád-kori székesegyházainkban is dolgoztak hazai mesterek, erre több adatunk van. Szt. László váradi síremlékének kőfaragómesterét és fiát, Tekust, III. Béla a szabadok sorába emelte. Csakis hazai mesterek építhették azt a sok családi monostort, melyet királyaink példájára főuraink a XII—XIII. sz.-ban alapítottak s rendszerint pazar fénynyel díszítettek, mint a lébényi, jáki, zsámbéki stb. apátsági és prépostsági templomokat. A román és átmeneti építészet virágzása közben s közvetlenül Franciaországból szivárognak át a M.-be a gótika elemei. Első gótikus templomunk a topuszkói, Szlavóniában, II. Endre alapítása 1205-ből, amellyel szemben a ciszterciták apátfalvi temploma 1232-ből még átmeneti stílű. A gótika legszebb alkotásai, a még átmeneti korban kápolnakoszorús szentéllyel épült kalocsai, az átalakított váradi s a tatárjárás után újjáépült egri székesegyház, elenyésztek. Közvetett francia hatást mutat a kassai dóm, amelyet azonban nem Villard de Honnecourt tervezett, aki IV. Béla korában járt nálunk, mert építését csak a XV. sz. elején kezdték meg. Gótikánk e legnagyobb és legdíszesebb emlékének mesterei közül István mester, aki Mátyás királynak Diósgyőrön dolgozott s a dómot a filigrán gótika szebbnél-szebb remekeivel gyarapította, valószínűleg Budáról került ki. Gótikánk legszebb XIV. sz.-beli emlékei a dómnál régibb Szt. Mihály-kápolna Kassán, a bencések oszlopos csarnoktemploma Sopronban, s a garamszentbenedeki apátság temploma, a XV. sz.-ból a ferenciek pozsonyi és csütörtökhelyi kápolnája s a győri Héderváry-kápolna. Hatalmas arányainál fogva nevezetes a brassói Fekete-templom, térhatásával válik ki az eperjesi Szt. Miklóstemplom; régi felszerelését nagymértékben a lőcsei és a bártfai plébániatemplom őrizte meg. Kisebb városi és falusi gótikus templomaink sorában a szepességi kéthajós templomok s az erdélyi erődített templomok a legérdekesebbek. A ránkmaradt gótikus templomoknál is nagyobb fénnyel épültek a középkorban királyi és főúri váraink. A tatárjárás előttről csak a visegrádi ú. n. Salamon-torony és a sárospataki vár szerkezetében érdekes lakótornya maradt fenn. Csúcsíves kori váraink gyönyörű példája Vajda-Hunyad, Hunyadi János építkezése. Elpusztult királyi váraink fényéről csak régi leírásaik regélnek. Középkori szobrászatunk XI. sz.-beli emlékei többnyire lapos domborművű ékítményes töredékek és motívumaik hol lombard román ízlésű szalagfonadékok, hol bizánci jellegű indák és madarak. A gyulafehérvári dóm XI. sz.-beli Krisztus-domborműve a lombardiai ízlés barbár formáit mutatja, a székesfehérvári és esztergomi töredékek ezzel szemben szinte klasszikus ízlésűek. XII. sz.-beli domborműveink hol északitáliai (pécsi kriptalejárat bibliai tárgyú képei), hol közvetett bizánci hatást mutatnak (esztergomi díszkapu, Gyulafehérvár), de találkozunk az életből ellesett primitív ábrázolásokkal is, mint a kisbényi oszlopfőn, amely medvevadászatot ábrázol magyar, subás alakokkal. Középkori szobrászatunk e díszítő jellegéből a XIV. sz.-ban bontakozik ki. E század érdekesebb díszítő munkái a soproni bencés templom faragványai és a kassai Szt. Mihály-kápolna kapudomborműve Nagy Lajos korából. Utóbbinak kortársai voltak Kolozsvári Márton és György, akiknek prágai Szt. György-szobra méltó előfutárja az olasz quattrocento híres lovasszobrainak. Középkori síremlékeink legszebb példái a XIV—XV. sz.-ból esztergomi vörösmárványból készültek; ezek stílusukkal is arra vallanak, hogy egy helyen, valószínűleg Budán keletkeztek (pl. Zápolyai síremlékek Szepeshelyen, prímási síremlékek Esztergomban). Csak írott adatok tanúskodnak arról, hogy a bronzöntésnek a XV. sz.-ban is voltak nálunk hivatott művelői (Zsigmond lovasszobra a budai várpalota előtt, a palotát Mátyás korában díszítő bronzszobrok). Temérdek emléke maradt fenn azonban nálunk a fafaragásnak, amelynek főalkotásai, a szárnyasoltárok, festményeikkel a XV. sz. elejétől kezdve képírásunk fejlődéséről is kielégítően tájékoztatnak. Fafaragásunk emlékei közül olaszos jellegű a XIV. sz.-beli nagyköri Madonna; e technika virágzását s önállóságát hirdetik Mátyás korából a galgóci betlehem, a tárói Szt. Jánosfej (Besztercebánya), a lőcsei Vir dolorum-oltár, a Selmecbányai múzeumban látható két szobor. Már a XVI. sz.-ba esik java működése a Felvidék egyik legkiválóbb mesterének e téren: Lőcsei Pálnak (1. o.). Képírásunk legrégibb középkori emlékei a feldekről