Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)
V - Vigh Ferenc, festő - Vigh Ferenc, szobrász - Vigh Ferencné Chevalier Antónia - Vignola, Giacomo Barozzi da - Vihara - Viladomat, Antonio - Villa
Vignola 591 tikus egyes női alakokat állít ki a Műcsarnokban. V. 2. Ferenc, festő, * Budapest 1860 körül, 1917. A bpesti mintarajziskolában szerzett rajztanári oklevelet, azután a dévai áll. tanítóképezdében működött. Naturalista tájképfestő volt. Lupényi völgy napsütésben c. olajfestményét 1913. állította ki a Nemzeti Szalonban. V. 3. Ferenc, szobrász, * Hódmezővásárhely 1881 márc. 30. A müncheni akadémián, Budapesten és Nagybányán tanult, azután hosszú ideig Szegeden működött. Tőle való egyebek közt Magyar Gábor és Makó Lajos szobra Szegeden. 1921 óta Rákospalotán él. V. 4. Ferencné Chevalier Antónia, festő, * Párizs 1886 márc. 6. + Lamalou (Franciaország) 1922 márc. 22. Rendkívül színes, naturalisztikus táj-, figurális és csendéletképeiből Szegeden több kollektív kiállítást rendezett. 1913 óta kiállítója volt a Nemzeti Szalonnak. VIGNOLA (ejtsd: vinyóla), Giacomo Barozzina, olasz építész és építészeti író (1507—1573), a renaissance nagy teoretikusainak egyike. Felső-Olaszországból származott, de Rómában dolgozott s a római barokk egyik úttörő mestere volt. Korábbi művei közül való III. Gyula pápa vignája (Pál di Villa Giulia), vagy legalább is annak egyes részei, így a finom utcai homlokzat, míg profán főműve a Viterbo melletti Caprarola hatalmas, várszerű Farnesekastélya, amely ötszögű alaprajzával, belül köralakú udvarával érdekes és szellemes koncepció. Homlokzata egyszerű és erőteljes, de sok szép részlettel, különösen a kerti és udvari homlokzatokon. Az egyházi építészet terén még fontosabb tevékenységet fejtett ki. Tőle ered a finom S. Andrea in Via Flaminia Rómában s egy hasonlóan artisztikus kis templom, a Madonna del Piano Capranicában. 1564-től vezető építésze volt a Szt. Péter-templomnak s az ő alkotása a két mellékkupola. Egyházi főműve a római Gesùtemplom, amely valósággal iskolát csinált s hosszú ideig mintául szolgált a barokk templomépítészetnek. Egyhajós, kétoldalt kápolnasorral szegélyezett, dongaboltozattal fedött templom ez, a kereszthajó metsződésénél kupolával; alaprajza egyszerű, szerves, térhatása igen szerencsés és nagyon gazdag belső kiképzése ellenére is nyugodt és harmonikus nemességű. Homlokzatát korinthusi pillér-architektúra tagozza. A széles földszinti és keskenyebb emeleti rész közötti átmenetet két erőteljes voluta közvetíti, amelyek később a barokk templomhomlokzatok kedvenc motívumai lettek. V. utolsó temploma, a római S. Anna dei Palafrenieri, elliptikus alaprajzával s gazdag homlokzatával már tiszta barokk. Élete alkonyán az Escorial (1. o.) számára dolgozott ki terveket. — V. nemcsak mint építész, de mint teoretikus s mint az újabbkori építészet tulajdonképeni tanítómestere is nagy jelentőségre tett szert; híres műve az oszloprendekről, az 1562. megjelent „Regola delle cinque Ordini dell Architettura“, kisterjedelmű, de nagyon tartalmas munka, amely Serlio művét jóformán teljesen elhomályosította s népszerűség tekintetében úgy Palladio, mint Scamozzi műveit is túlszárnyalta. A „Regola“ voltaképen illusztrált tankönyv, előadása világos és érthető, semmi fölöslegeset nem mond s innen van nagy elterjedtsége.— Irodalom: Loukomski, Jacques Vignole (Párizs, 1927). Barát. VIHARA, indiai buddhista zárdák. Négyszögben vagy köralakban emelt épületek, melyeknek közepén udvar van. Az udvarra nyílnak a szerzetesek vagy apácák cellái. A V.-ok többnyire szentélyekkel vagy templomokkal kapcsolatosak. Sokszor egész épülettömbök (1. Indiai művészet). VIGADÓMAT, Antonio, spanyol festő, * Barcelona 1678, + 1755. Korának legkedveltebb spanyol festői közé tartozik és főleg őszinte vallásos érzéstől áthatott műveivel vált ki. Képei vannak a barcelonai Sta Maria del Mortemplomban és a székesegyházban. Igen hatásos festménye a Remete Szt. Antal halála, a budapesti Szépművészeti Múzeumban. VILLA (latin), a római építészetben a városon kívül fekvő, vagy vidéki lakóház elnevezése. A rómaiak háromféle V.-t ismertek: a vidéki birtokon, de városi módra épült lakóházat (V. urbana), mely jellegénél fogva inkább a későbbi korok kastélyának felelt meg; a város kapui előtt fekvő V. suburbanát s végül az egyszerű vidéki V. rusticát. A köztársaság későbbi korszakában és a császárság századaiban az előkelőbb emberek V.-i nagy pompával épültek. A középkorban a Karolingok királyi majorságait hívták V. regiának. Igazi virágkorát a V.építészet az olasz renaissance idejében élte, amikor különösen Firenze, Róma és Genua környékén, valamint a Velence mögötti területen egyre-másra épültek az olykor igen díszes, kastélyszerű V.-k; az építészek között a legkiválóbb mesterek neveivel találkozunk. Giuliano da Sangallo építette Lorenzo Magniaco számára a poggio a casanói V.-t. Agostino Chigi számára épült a római Farnesina (Vasari szerint Peruzzi, Geymüller szerint Raffael tévéi után). Raffael és tanítványai építették Giulio Medici bíboros- Villa