Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)
M - Mattyasovszky-Zsolnay László - Mátyás király kálváriája - Mátyás király tórnkárpitja - Mauclair, Camille - Magusch Gyula - Maulbertsch, Franz Anton
Mattyasovszky-Zsolnay 96 Maulbertsch még sok európai és amerikai metropolisban. Legutolsó kiállításait Párizsban rendezte 1925 tavaszán és Budapesten 1929 májusában. MATTYASOVSZKY-ZSOLNAY László, festő, * Pécs 1885 jún. 17. Münchenben M. Heymann magániskolájában s u. o. az akadémián H. Habermannál, végül Párizsban tanult, hol főkép Manet művészete hatott rá. A Salon d’automne-ben állított ki először. Hazatérve, Bpesten telepedett le. 1916, 1921, 1924 és 1927. az Ernst Múzeumban, 1930. Pécsett rendezett kollektív kiállításokat impresszionista figurális és csendéletképeiből, vázáiból és porcellánjaiból. Virágok és madarak és A művész anyja c. olajfestményei a Szépművészeti Múzeumban, Iris és Búzaszentelés c. képei a Fővárosi Múzeumban vannak. MÁTYÁS KIRÁLY KÁLVÁRIÁJA, a legjelentékenyebb magyar vonatkozású műtárgyak egyike, mely az esztergomi főegyház kincstárában őriztetik. Architektonikus felső része XV. század elejéről való francia munka, Szűz Mária és Szt. János között a felfeszített Krisztust ábrázolja; valószínűleg Zsigmond király számára készült Párizsban s stílusban igen közel áll az ú. n. „Goldenes Rössel“höz (1. ott). Ehhez Mátyás király oroszlánlábakon nyugvó renaissancetalpazatot készíttetett, mely kétségtelenül olasz mester kezére vall. A kálvária aranyból való, gazdagon zománcozott, 213 keleti gyöngy és drágakövek díszítik. Mátyás királyról fiára, Corvin Jánosra maradt a kálvária, aki azt 520 forintért elzálogosította Bakócz Tamás érseknek és később örökre a prímásnak adományozta. Erről a főkáptalan levéltárában az eredeti oklevél ma is megvan. MÁTYÁS KIRÁLY TRÓNKÁRPITJA, az Erdődy-grófok galgóci kincstárában. Hosszúkás, négyszögletű, szövött faliszőnyeg, keretében palmetták sora, a középmezőben virágos gallyak közt renaissance-váza és koszorúban Mátyás király címere. A XV. sz.-i olasz szövőművészetnek rendkívül jelentékeny emléke, kétségtelenül a nagy király közvetlen rendelésére készült. Ennek a szövetnek párjából készült a budavári Nagyboldogaszszony-templom ú. n. fojnicai karulája. Paymé, MAUCLAIR (ejtsd: mokler), Camille, * 1872, francia költő, és regényíró, aki művészettörténeti munkákat is írt. A francia rokokónak, a XIX. századi francia művészetnek, különösen az impresszionistáknak alapos ismerője. Legnevezetesebb könyvei: L’impressionisme, 1905, De Watteau à Whistler, 1905, Adolphe Monticelli, 1908 és Eugéne Delacroix, 1909. Zenei tárgyú tanulmányokat is írt: La religion de la musique, 1904 és Schumann, 1909. — Irodalom: Aubry, C. M. (Párizs, 1905). MAUGSCH Gyula, szobrász és éremművész, * Besztercebánya 1882 jún. 1. Berlinben Gaulnál és Begasnál dolgozott, azután Székesfehérvárt mintázni tanított. 1909 óta Budapesten működik. Elefántcsoportjára Ráth György-díjat kapott, Jegesmedvéje a berlini Collegium Hungaricumban. Portréi közül említendőnk Ottó királyfi és Prohászka püspök mellszobra. Tőle való Szamosközy István emlékreliefje a szegedi Pantheonban. A főváros tulajdonában Mackó urfi c. kútszobra. MAULBERTSCH (Maulpertsch), Franz Anton, osztrák festő, * Langenargen 1724, Bécs 1796. Előbb Van Roy festő tanítványa, majd 1741-től a bécsi akadémiát látogatta, melynek 1759. tagja lett. Rendkívül termékeny művész volt, kinek művészete a velencei festészetben gyökerezik, ahol Tiempolo mellett különösen Seb. Ricci volt rá hatással. Aránylag kevés oltárképe mellett igazi tere a mennyezetfreskó. Ily művei hosszú sorából a bécsi és nikolsburgi piarista templomokat, a prágai Strahov-kolostor könyvtárát, a Znaim melletti Bruckkolostor könyvtártermét, a pöltenbergi, mühlfraueni templomokat, az ebenfurti kastély kápolnáját díszítő freskókat említjük meg. Igen gyorsan dolgozott, képzeletének gazdagsága virtuóz technikai tudással párosult. Alakjai ugyan sokszor valószerűtlenek, elrajzoltak, jellemző erő nélküliek, de bőségesen kárpótol M. képeinek nagy gazdagsága. Színei hol akvarellszerűen gyengédek, hol impresszionisztikus színfolt-illúziók. M. sokat dolgozott Magyarországon is. Legrégibb magyarországi műve a sümegi plébániatemplom falképei (1758), melyek még közelebb állnak Tiepolo felfogásához és fiatalos üdeségükkel tűnnek ki. Ezekhez csatlakoznak freskók a kalocsai érseki székház kápolnájában, a pozsonyi egykori prímási palota kápolnájában, a bogoszlói lebontott Erdődy-kastély (1763), a féltoronyi kastély dísztermében (1765), a győri székesegyházban, a székesfehérvári papnövelde templomában, a váci székesegyház nagy kupolafestménye (1774), a pápai plébánia-templom mennyezetképei (1781—82), melyek M. magyarországi művei közt a legérettebbek és M. egyébként tipikus rokokóművészetének klasszicisztikus irányba való eltolódását mutatják, végül az egri líceum kápolnájának mennyezetképei (1792—93). Oltárképei közül a zirci apátsági templom főoltárképét és a székesfehérvári papnöveldéi templom oltárképeit említ