Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)

P - Pauer Mihály - Paul, Bruno - Paul László - Paul Miklós - Paulheim Ferenc - Paulus - Paulus de Wacia - Pauly Erik - Paur Géza - Pausias - Pauwels Ferdinand - Payne, Roger - Pázsit - Pechán József - Pechstein, Max - Pecht, Friedrich - Péchy Mihály

Paul 277 után Bécsben, majd 1832-től Pesten Pollack Mihálynál, utóbb pedig Hild Józsefnél mint építészrajzoló dolgo­zott. Több építészeti rajzát s a Buda és Pest között építendő, általa terve­zett híd képét Münchenben rajzolták kőre. 1838-tól városi rajztanító volt Pesten. P. 4. Mihály, 1. Bauer Mihály. PAUL, 1. Bruno, német építész, * 1874, az újabb német építészet és iparmű­vészet egyik legjelesebb képviselője. Architektúrája kezdetben a XIX. sz. eleji klasszicizáló építészet forrásai­ból táplálkozott, később modernebb szellemű lett. Műveinek nagy része kastély, lakóház és villa, azonkívül számos sikerült kiállítási pavillont is tervezett. Lakásberendezései, hajó­­interiőrjei, bútorai választékos for­máikkal és finom vonalaikkal tűnnek ki. 1906 óta a berlini iparművészeti iskola igazgatója. — Irodalom: J. Popp (München, é. n.). P. 2. László, festő, • Baja 1860 körül. Budapesten tanult, azután itt és Temesvárt működött. Romániában él. Arc-, táj- és csendéletképeket fest. P. 3. Miklós, kerámikus. 1783-tól a holicsi fajanszgyár első mestere volt. PAULHEIM Ferenc, építész, • Bu­dapest 1898. 1921. nyert építészi ok­levelet a József-műegyetemen. Buda­pesten működik, s itt egyebek közt az új ügetőpálya modern architektúrájú tribünjét tervezte (1933). PAULUS, budai festő az 1850—60. években. Biedermeier ízű táj- és élet­képeket festett. PAULUS DE WACIA (Váci Pál), váci származású illuminátor. 1474—80. Budapesten, ill. a Margitszigeten mű­ködött. Színes iniciálékkal díszítette Aquinói Szt. Tamásnak 1477. Velen­cében megjelent Summa theologiae c. művét, mely az esztergomi érseki könyvtárban van. PAULY, Erik, festő, • Berlin 1870 ápr. 1. Ugyanott és Münchenben vé­gezte tanulmányait, 1892 óta Buda­pesten működik. Virág- és életképe­ken kívül főkép díszítőfestészettel fog­lalkozott (templomok, debreceni Ke­reskedelmi Akadémia, milleniumi tört. épületcsoport falain). PAUR Géza, festő, illusztrátor és művészeti író. • Nagyvárad 1870 jan. 11. Budapesten és Münchenben tanult s a tájképfestés mellett főleg illuszt­rálással foglalkozott. 1899. felhagyott a festészettel és a Képzőművészeti Társulat műtárosa, majd főtitkára lett. Napi- és hetilapokba számos mű­vészeti cikket írt. PAULIAS, sikyoni festő, Pamphilios tanítványa, a Kr. e. IV. században, kinek a viaszfestés (enkausztika) fel­találását tulajdonítják. Azonkívül számos technikai újításnak kezdemé­nyezője. Merész rövidülések, optikai tünemények, pl. festett üvegen átlát­szó arc stb. fokozták hírnevét. P­AUWELS, Ferdinand, belga festő, • Eckeren 1830, + Drezda 1904. Az ant­werpeni műv. akadémián Dujardin és Wappers­ tanítványa, 1862-től a wei­­mari műv. iskola, 1876-tól a drezdai műv. akadémia tanára és itt a tör­téneti festészet virágkorában e műfaj befolyásos képviselője. Színes hatá­sokra irányuló törekvése miatt figye­lemreméltó műveinek példája: Arte­­velde özvegye (brüsszeli múzeum). Fő­műve, a belga történelemből merített 12 nagy falképe az yperni posztócsar­­nokban, a világháborúban elpusztult. PAYNE, Roper, angol könyvkötő­mester. 1765—1797-ig dolgozott London­ban. Kötései, melyeknek minden tech­nikai részét sajátkezűleg végezte, klasszicizáló ízlésre valló, finom kézi­aranyozások. PÁZSIT, a kertművészetben a ter­mészetes mező motívumát képviselő sík, alacsony, rendesen egyszínű, ú. n. pázsitképző növényekkel bevetett terület. PECHÁN József, festő, • Dunacséb 1875 febr. 21. Münchenben tanult, az­után Bécsben, majd Újvidéken élt. 1897. Újverbászon telepedett le. 1899. Az utolsó gyufa c. genreképével sze­repelt először a bpesti Műcsarnokban. 1910. kollektív kiállítása volt a Mü-4 rwV.o­f| PECHSTEIN, Max. • Zwickau 1881, modern német festőművész és grafi­kus, az expresszionizmus felé hajló irány egyik jelentős alakja. 1905 körül még egészen akadémikusan festett és 1907 körül érkezett el az impresszio­nizmushoz, hogy gyors fejlődéssel tör­jön új kifejezési lehetőségek felé. Akadémikus stílusára legjellemzőbb a Ringer (1905), impresszionizmusára a Strohpuppen és a Tennisspieler (1909). Expresszionisztikus formafelfogásának legismertebb eredménye az 1913. fes­tett Ruderboot. Piktúráját idegesség, eleven nyugtalanság jellemzi. Mint grafikus is nagyon kiváló és közis­mert. — Irodalom: Heymanns, Max P. München, 1916. PECHT, Friedrich, német festő és mtiv. író. • Konstanz 1819,­­ München 1903. Delaroche tanítványa. Mint festő meglehetősen jelentéktelen. Az újabb német művészet történetére nézve for­rásművek könyvei: Geschichte der Münchener Kunst im XIX. Jahrhun­dert (München, 1887); Deutsche Künst­ler des XIX. Jahrhunderts (4 kötet, Nördlingen, 1877—84); Aus meiner Zeit (2 kötet, München, 1894); PÉCHY Mihály, péchújfalusi, épí­tész, # Álmosd 1755,­­ Fejérszék 1819 febr. 19. Mérnökkari tábornok volt. Az 1802. leégett debreceni nagytemp- Péchy

Next