Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)

N - Nosseni, Giovanni Maria - Novák Andor - Novák Dániel - Novák Ede - Novák Erzsébet - Novák Ferenc - Novák Györgyike, torbágyi - Novák Imre - Novák Irén - Novák János - Novák József Lajos, torbágyi

Nossen 1­267­ seldorfba járnak a norvég festők ta­nulni: Ludwig Munthe (1841—96), Hans Dahl (1849—1919), Adelsten Normann (* 1848), Joh­­ Fredrick Eckersberg (1822—70) és Hans Gude (1825—1903), akiből — mint egymásután több né­met műv. akadémia tanárából — nem­zetközi nagyság lett. Az európai ki­állításokon és műpiacokon mind szá­mosabban jelennek meg a norvég né­pies genre- és fjordképek, amelyek düsseldorfias aprólékosságukkal a nagy közönség kedvencei lettek. A követ­kező generáció inkább Münchenbe jár tanulni: Gerhard Munthe (* 1849), Otto Linding (1842—1909), Eilif Petersen (* 1853), majd Párizs következik sorra és egyes norvég festők ott teljesen akklimatizálódnak, az impresszioniz­mus alapján álló francia festőkké válnak. Különösen Fritz Thaulow (1847—1906) emelkedett ott világhírre, mellette főleg Christian Krogh, to­vábbá Christian Skredsvig (* 1854), Hans Keyerdahl (1857—1913) és a ki­tűnő Erik Werenskiold (* 1855) váltak ki. Végül Krogh tanítványa, a nagy­szerű Edvard Munch (* 1863), az im­presszionizmus talajáról felemelkedve, még a múlt század utolsó negyedében a posztimpresszionista művészetnek egyik leghatalmasabb, legönállóbb út­törője és mint ilyen, kiváló helyet biz­tosított a II.-nek az európai művészet történetében. — Irodalom: Aubert, Die norwegische Malerei im 19. Jahrhun­dert (Leipzig, é. n.). Vidalenc, L’art norvégien contemporain (Párizs, 1921). NOSSENI, Giovanni Maria, olasz szobrász, * Lugano 1544, + 1620. Olasz­­országi tanuló és vándorévei után 1575. Drezdába került és — noha nem volt elsőrangú művész — saját művei­vel (a szász uralkodóház síremléke a freibergi székesegyházban, a drezdai Sophienkirche oltára) és irányításával erős befolyást gyakorolt a szászországi renaissancera. NOVAK 1. Andor, festő és iparmű­vész, * Ungvár 1879. Münchenben és Párizsban tanult, azután évekig élt Dániában és Svédországban. 1907-ben Stockholmban kollektív kiállítása volt. Figurális-, táj- és arcképeket festett. Hazatérve a bpesti iparraj­ziskola ta­nára lett, s főleg iparművészeti ter­vezéssel foglalkozott. 1911. gyűjt. ki­állítása volt a Nemzeti Szalonban. N. 2. Dániel, művészeti író és épí­tész, s Budán 1849(7), hol a víz- és építészeti főigazgatóság rajzolója volt. 1830—41. a pesti folyóiratokba számta­lan művészeti cikket írt, önálló műve az első magyarnyelvű művészlexikon. Hajdan-, közép- és újabbkori híres­ képírók, szobrászok s rézmetszők élet­rajza. Buda, 1835. II. 3. Ede, építész, * Budapesten 1888. A József-műegyetemet 1910. végezte, 1912 óta önálló gyakorlatot folytat. Munkáinak túlnyomó részét dr. Barát Béla építésszel közösen alkotta (m. kir. Posta közp. anyagraktára, lakóházte­lep Albertfalván, számos iskola, bér­ház, villa, interieur stb.). Több terv­­pályázaton nyertek díjat (váci, kassai, salgótarjáni, miskolci városrendezési pályázatok, debreceni városháza stb.). Munkáikat hazai és külföldi folyóira­tok közölték s azok Bpesten az 1930. nemzetközi építészkongresszus kiállí­tásán. 1933. Milánóban és Párizsban voltak kiállítva. A kelenföldi új izr. templom tervpályázatán N. első díjat és kiviteli megbízást kapott. Irodal­­milag is működik; szerzője a Techni­kai Lexikon (1928) épületszerkezeti és városrendezési tárgyú cikkeinek. N. 4. Erzsébet, festő, Budapesten ta­nult, Albert­ Irsán él. 1910 óta főleg táj- és csendéletképeket állít ki a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban. N. 5. Ferenc, építész, * 1847, + Buda­pest 1903 jan. 25. Külföldről került a magyar fővárosba, hol az Andrássy­­úti építőtársaságnál működött. A 80-as évek elején önállósítva magát, számos bérpalotát (pl. Erzsébet-körút 27) és bérházat épített Budapesten, hol sokat buzgólkodott azon, hogy a Gellért­hegyet siklóval tegye hozzáférhetővé a közönségnek. 1885. I. tervezte az al­­csúti főhercegi kastély műtermét is. N. G. Györgyike, torbágyi, ötvös és éremművész, * Rákospalota 1916 máj. 16. A bpesti iparművészeti iskolában Reményi Józsefnél és Csajka István­nál tanult, azután Bécsben képezte magát. Számos plakettet készített. N. Z. Imre, építész, * Bpest 1882. A József-műegyetemet végezte s Bpesten folytat gyakorlatot. Tervei szerint épült a nagyenyedi polg. leányiskola s részt vett a bpesti III. ker. Zsigmond­­utcai polg. leányiskola tervezésében (1913). A Hungária-fürdő uszodáját az ő tervei szerint építették át filmszín­házzá (Kamara-mozgó). Több elemi iskolát, bérházat és villát épített s ipari építkezésekkel is foglalkozott. Egyik legújabb műve a modern törek­vésű aquincumi strandfürdő. N. 8. Irén, festő, * Makó 1885 nov. 3. Budapesten tanult. A Nemzeti Szalon kiállítója. N. 9. János, festő a XIX. sz. elején a Dunántúlon. 1810. festette a sümegi plébániatemplom főoltárképét, mely Jézus mennybemenetelét ábrázolja és 1822. a tihanyi apátsági templom fő­oltárképét. II. 10. József Lajos, torbágyi, festő, grafikus, éremművész és művészeti író,­­ Makó 1884 jan. 9. A ravitarajz­­iskolában szerzett rajztanári oklevelet. 1907-től színes rajzokat, akvarelleket és tollrajzokat állított ki a Műcsarnok­ban és Nemzeti Szalonban. 1908. fel- Novák

Next