Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)
P - Pollaiuolo, Simone - Pollaiuolo fivérek - Pollaiuolo, Piero del - Pollack Ágoston - Pollack Mihály János
Pollaiuolo 314 mérésben részesült, 1924 magyar genreképeivel a Tolnai Simon-díjat nyerte. 1907., 1923. és 1928. a Műcsarnokban volt kollektív kiállítása. Bretagneban, Breton halpiac, Búcsúról hazajövet (I—II.), Chioggiai burgonyakereskedők, Estefelé, Falu vége, Hazatérés a búcsúról, Ingyenkenyér, Miatyánk, Rózsák, Száraz fa, Temető, Templomok és romok, A tihanyi kolostor és Vizsga c. képei a Szépműv. Múzeum, Kukoricakapálás és Fenyőfák a folyó partján c. pasztelljei a főváros tulajdonában vannak. Saját vezetése alatt pasztellkrétagyára volt Budapesten. POLLAIUOLO, Simone, firenzei építész, 1. Cronaca, POLLAIUOLO fivérek, firenzei művészek. 1. Antonio del, az idősebb, ötvös, bronzszobrász, festő és rézmetsző, * Firenze 1429, + Róma 1498. Atyja Jacopo, majd Bartoluccio Ghiberti vezette be az ötvösségbe, képeit gyakran öccsével együtt festette, kitől e téren alig választható külön. Működött Firenzében és Rómában (1490- től), 7 évvel idősebb Verrocchiónál, kit 10 évvel élt túl és mellette korának legjelentékenyebb bronzszobrásza. Legnagyobb szobrászi alkotásai (Róma, Szt. Péter-templom), IV. Sixtus síremléke (1493), szabadon álló bronzkatafalk a pápa fekvő alakjával, oldalt az erények és tudományok reliefalakjaival (most a templom melletti múzeumban), továbbá VIII. Ince falon alkalmazott bronz síremléke (1498) a pápa fekvő és fölötte ülő alakjával, amely fölött tünettben a három főerény, mellette a négy sarkalatos erény trónoló alakja reliefben. Ez a két egyetlen XV. sz.-beli síremlék, melyet a régi Szt. Péter-templomból az újba áthelyeztek, ami szintén művészi jelentőségük mellett szól. Kisebb szobrászi munkái: Ifjú páncélban, agyag mellszobor, Antaeusszal küzdő Herkules bronzszobrocskája (mindkettő Firenze, Bargello); más kisebb, neki tulajdonított bronzszobrok: Herkules (Berlin), Dávid (Nápoly). Szobrain kívül mint ötvös is kiváló volt, ereklyetartókat (Kér. János születése, ezüstrelief a firenzei Baptisterium oltárán, ma dómmúzeum), templomi felszereléseket, öveket, páncélokat és díszsisakokat készített, valamint rajzokat templomi hímzésekhez, jelenetek Kér. János életéből a Baptisterium számára (ma Firenze, dómmúzeum), továbbá miseruhákhoz. Rézmetszetei Mantegna mellett 1470-től nagy befolyással voltak a firenzei metszőkre, közülök csak egyetlen névvel jelzett metszete maradt ránk: 10 egymással karddal küzdő meztelen férfi, egy metszete Dürer egyik képének (Herkules a stymphalesi madarakra lő) szolgált alapul. Itt is, mint szobraiban és képeiben, az emberi test anatómiája érdekelte. Az egyedül neki tulajdonított képek: Herkules küzdelme a hidrával, Herkules Antaeust szorongatja (2 kis kép, Uffizi), Szt. Sebestyén mártiriuma sok alakkal és tájképháttérrel (London, National Gall.), más képekhez gyakran a rajzot ő készítette és öccsével együtt festette meg, kivel 1460-tól együtt dolgozott. Antonio a tulajdonképeni művész, Piero a szorgalmas technikus, festő. P. 2. Piero del, előbbi öccse, ötvös, szobrász és festő. * Firenze 1443, valószínűleg Róma 1496 előtt. Míg bátyja főleg mint szobrász, ő mint festő működött. Andrea del Castagno tanítványa, kire Baldovinettin kívül bátyja hatott. Firenzében, egy ideig S. Gimignanóban és talán Rómában is dolgozott. Képeit az ötvösre valló aprólékosság, ékszerek alkalmazása, túlnyúlánk, sokszor affektált mozdulatú alakok jellemzik. Ezt látjuk az általa egyedül festett képen: Mária megkoronázása (1483, S. Gimignano, dóm). A két fivér közös munkái: Angyali üdvözlet, szép interior és kilátás az Arno völgyére, egyik főmunkájuk, Dávid Góliát fejével (mindkettő Berlin), Tóbiás Mihály arkangyallal (Torino, képt.), Szt. Jakab, Vince és Eustachius; Trónoló erények; keresztényi szeretet, mértékletesség, bölcseség; továbbá talán Pierótól egyedül Giovanni Galeazzo Sforza merev arcképe (Uffizi), Apolló és Daphne (London). Fő jelentőségük a perspektíva, valamint az emberi test pontos anatómiai ábrázolásában (Antonio az első, aki hullákat boncolt), nemkülönben a festészeti technika (olajjal vegyes tempera) fejlesztésében állott a XV. század firenzei művészetében. — Irodalom: Schwabacher S., Die Stickereien nach Entwürfen des Ant P. in der Opera di S. M. Fiore in Florenz (Strassburg, 1911). Fanang. POLLACK J. Apostol, építész. * Budapest 1807 jún. 9. f Beél 1872. M. 2. fia. Berlinben és Milánóban tanult, azután Pesten atyja, majd Ybl Miklós mellett dolgozott. A pesti kőműves céh 1834. vette fel kebelébe. Hild tervei alapján P. építette 1855—56. a bpesti belvárosi reáliskola épületét, s részt vett a debreceni nagytemplom és a bpesti Malvieux-palota építésében is. P. 2. Mihály János, építész, * Bécs 1773, Pest 1855, a magyar neoklaszszicizmus nagymestere. Bátyja, Leopoldo Pollack milánói építész mellett tanult, akivel a milánói dóm kiegészítő munkáin működött közre. Később Pesten telepedett meg s itt egész sor nevezetes épületet alkotott. Főbb Pollack