Pedagógiai Lexikon 1. Abádi-Juventus (Budapest, 1936)
C - Centralizáció - Cenzor - Cenzura - Cerruti, Francesco - Channing, William Ellery - Chaptal, Jean-Antoine - Charron, Pierre - Cházár András - Cherven Flóris - Chesterfield Lord, Philip Dormer Stanhope
307 1497. alapított Dunai Tudós Társaság (Sodalitas Litteraria Danubiana) tagjai között nem egy a magyar. Az egyetemen a klasszikusok műveiről tart előadásokat és ezzel kiszorítja a középkori tankönyveket (Doctrinale), magyarázatai pedig tekintélyes tárgyi (történelmi, földrajzi, mitológiai stb.) ismeretet közöltek. Jeles újlatin költő, aki az iskola céljaira több klasszikus író műveit adta ki. Irod. Bartfelder K. : Bücher Epigramme dir K. C. (1881). Ábel J.: Magyarországi humanizmus és a dunai tudós társaság (1880). Fógel S.: Celtis Konrád és a magyarországi humanisták (1916). 2?. B. Centralizáció (lat. összpontosítás). Ezzel a politikai műszóval azt a rendszert jelölik, amelynél a mozgató és intézkedő hatalom valamely központi szervből indul ki. A C. az állami, egyházi és társadalmi élet minden ágára vonatkozhatik. A magyar közoktatásügy terén a C.t alulról felfelé a következő hatóságok képviselik : a különböző tanfelügyelőségek és tanker, főigazgatóságok, legfelső fokon a vk. minisztérium. A C. ellentéte a decentralizáció (1. o.) A két rendszer közül országonként és ágazatok szerint hol az egyik, hol a másik van túlsúlyban. Az államélet zavartalan működése a két rendszer harmonikus alkalmazását kívánja. Cenzor (lat.) a római alkotmányban a polgárok vagyoni helyzetének megállapítását végző tisztviselő neve. Hatásköre a polgárok erkölcsi életének felügyeletére is kiterjedt, belátása szerint büntetéseket is szabhatott ki. Iskolai vonatkozásban ez a szó jelenti a vizsgáztató tanítót vagy tanárt. Franciaországban (censeur) a középiskolában alkalmazott és az igazgatónak alárendelt tanférfiút, aki arra ügyel, hogy az intézet belső élete, különösen fegyelme, a fennálló rendtartási szabályoknak megfelel-e? F. Cenzúra (lat.) a. m. felügyelet, megrovás ; más értelemben vizsgálat, bírálat. A kánonjogban egyházi büntetés ; a sajtójogban a sajtótermékek előzetes vizsgálata. L. még: Osztályozás. Irod. M. Lobssen: Das Zensieren (Pad. Mag. 106s). Cerruti, Francesco (1844—1917) szaléziánus pap, a híres Giovanni Bosco (1. o.) munkatársa. M. : L’insegnamento secondario classico in Italia. I principii pedagogico-sociali in S. Tomaso d’Aquino. La storia della pedagogia in Italia. O. Channing, William Ellery (1780—1842) amerikai unit. lelkész. Az önnevelésről és a munkásosztály felemeléséről írt munkáiban azt fejtegeti, hogy a közre nézve a tudatlanság a legnagyobb veszedelem és a szociális bajoknak a nevelés a legjobb orvossága. M. : Slavery (1835). The Slavery question (1839). Emancipation (1840). Character and writings of Fénelon (1829). Self-Culture (1838). Irod. J. W. Chadoack, W. E. Ch. (1903). Chaptal, Jean-Antoine (1756—1832), francia vegyész, néhány évig belügyminiszter, az első francia ipariskola megteremtője. Őróla nevezték el Párizsnak egyik községi fiúközépiskoláját, a College Ch.-t. Charron, Pierre (1541—1603) francia moralista, aki Montaigne elszórt gondolatait rendbe szedte, helyenként szó szerint követve mesterét, a bölcsességről szóló művében (De la sagesse 1601, bővebben 1604). E mű III. könyvében elmélkedik Ch. a nevelésről. A testi nevelésben az edzés híve, az értelmi nevelést főleg a természet- és erkölcs- (azaz : politikai, közgazdasági és történet-) tudományokra alapítja. A gyermek szelleme legyen egyetemes, vagyis minden szép és nemes iránt fogékony. Az erkölcsi jellemet az író inkább negatív eszközökkel gondolja megalapozhatónak. A kor álláspontját tekintve figyelmet érdemel az a kívánalma, hogy amikor tanítunk, ne szorítkozzunk az előadásra, hanem vonjuk be a gyermeket is („rendszerint a mester beszél mindig, csak tekintéllyel oktatja a gyermeket és fejébe, mint valami edénybe önt bele mindent, amit csak akar”). Montaigne hatását mutatja az is, hogy főleg kritikai szellemre akarja nevelni az ifjút. Szerinte a gyermeknek csak azt kellene megtanulnia, amit maga is megvizsgált és helyesnek ismert el. írod. P. Bonnefon: Montaigne et ses amis. la Boétie, Charron, Mile de Soumay (1898). Wessel: Die Ethik Ch.'s (1904). Chazár András (1745—1816) ügyvéd, táblabíró, főjegyző, író. Nevéhez fűződik a magy. siketnémaoktatás megkezdése. A váci siketnéma intézet felállítására 1799. gyűjtést indított, amelyet ezer forinttal és rozsnyói házának felajánlásával ő maga kezdett meg. Munkásságának eredményeként az intézet 1802. megnyílt. Emlékét a váci intézetben felállított mellszobra és számos alapítvány őrzi. A tanult siketnémák társaskörüket Ch. A.-Otthonnak nevezték el. M. : Könyörgőlevél, melyet segedelemnyujtás végett nyújtott a váci siketnémák nevelőházának nevében a segedelem beszedő (Kassa 1802, ugyanez latinul is). Számos jogi munka latin nyelven. Cherven Flóris (1840—1927) földrajzi író, főgimn. ig. és egyet. mtv., az O.K.T. tagja, c. főig. Hauke után 3 köt. egyetemes földrajzot (1876—79), számos tankönyvet, cikket írt és térképet szerkesztett. V. ö, Finály G. : Ch. FI. 1861—1911. (M. K. 1911). Chesterfield Lord, Philip Dormer Stanhope (1694—1773) angol államférfi, parlamenti szónok és író, aki fiához intézett leveleiben (Letters to his son 1774) a művelt úriember nevelésének menetét rajzolja meg. Nézetei sok tekintetben Locke hatásáról tanúskodnak. Irod. TF. 27. Craig: Life of Lord Chesterfield (1907). K. Schumann: Die pädagogischen Ansichten d. Gr. Chesterfield (1917.), (Pad. Mag. 653. sz.) Centralizáció Chesterfield 308