Pedagógiai Lexikon 1. Abádi-Juventus (Budapest, 1936)

múltjára és jelenére. Ennek ellenére nem tagadja meg egyetemes, nemzetközi jellegét sem, amely szempont ma jogosultabb, mint valaha. Nem csekély gondot okozott a személyi vonatkozások kényes kérdésének kielégítő megoldása, a bel- és külföldi, elhunyt vagy élő pedagógusok életrajza, ami minden hasonló munkának legsebezhetőbb oldala. Egy nagy külföldi lexikon e nehézség elől azzal tért ki, hogy egy­szerűen mellőzte a még élő pe­dagógusok életrajzait. Ezt a kényelmes eljárást mi nem követhettük, már azért sem, mert az ilyen gyűjteményes munkának egyik s nem utolsó feladatát abban látjuk, hogy az olvasót kortársairól, az élő pedagógusokról is tájékoztassa. Ez a körül­mény, igaz, az életrajzoknak bizonyos túltengését okozta és terjedelem dolgában sem sikerült, legjobb igyekezetünk ellenére, a helyes arányt megtartani. Álta­lában a legfontosabb személyi adatok és pedagógiai művek felsorolására szorít­koztunk, mert a teljes bibliográfiát a műnek már említett térbeli korlátai eleve kizárták. A címszavak tárgyalására nézve általában a tudományos szempont volt irányadó, jóllehet egyes kérdések feldolgozása a népszerű előadást is lehetővé és megokolttá tette. A névjelzéssel ellátott cikkek tartalmáért szerzőjük, a többiekért a szerkesztő felel. Ugyanő állította össze 11 Repertóriumot, amely nem teljes ugyan, mert elsősorban a Magyar Pedagógia és a Magyar Középiskola­­ eddigi és a Néptanítók Lapja s az Országos Középiskolai Tanáregyesület vonat­kozó évfolyamaiban megjelent cikkeket öleli fel. (Valamennyi magyar tanügyi olvóirat re­pertóriumának elkészítése a jövő feladata.) Köszönettel tartozom Klebelsberg Kunó grófnak, aki támogatásával lehetővé tette e munka megjelenését; Fináczy Ernőnek és Kornis Gyulának, akik tudo­mányosságuk legjavával mindvégig önzetlenül voltak a Lexikon szellemi vezetői és megalapozói; Várkonyi Hildebrand és Nagy József Béla főmunkatársaknak és Prohászka Lajos segédszerkesztőnek, akik legnagyobb odaadással siettek segítségemre. De őszinte köszönet illeti lelkes és lelkiismeretes közreműködéséért a kiváló munkatársak mindegyikét. Hálával kell megemlékeznem több külföldi állam követségének hathatós támogatásáról és a következő külföldi szaktekin­télyekről, akik értékes közleményekkel gyarapították lexikonunkat: Emmerich Qzermak (Bécs), Eduard Siranner (Berlin), Küpper (Zürich),­­ Lochner (K­ürnberg), Lohrer (Mannheim), Schlemmer (Berlin)."­Köszönetet kell mon­danom végül az áldozatkész kiadóvállalatnak és a Fővárosi Pedagógiai Könyv­tár vezetőségének, amely lehetővé tette, hogy e mintaszerű intézmény gazdag és értékes anyagát szabadon felhasználhassam. A tárgyilagos kritikának a következő önvallomással tartozom. E munka messze elmaradt azon eszmény mögött, amelyet eleve magunk elé tűztünk, ámde külföldi példák is kézzelfoghatóan igazolták, hogy gyűjteményes munkák, lexikonok, szótárak stb. a dolog természeténél fogva nem lehetnek sem teljesek, sem tökéletesek. A szerkesztő mégis azt tartja, hogy közös fáradozással sikerült a magyar pedagógiai irodalmat olyan munkával gyarapítanunk, amely javára lesz a hazai nevelés- és oktatásügynek és munkásainak, egyszersmind pedig alapul szolgálhat majdan egy teljesebb és tökéletesebb Magyar Pedagógiai Lexikon megteremtéséhez. Budapest, 1932 nyarán. Kemény Ferenc.

Next