Pedagógiai Lexikon 2. Kaczvinczky-Zwingli (Budapest, 1936)
S - Színvakság - Szinyei Gerzson - Szisztéma - Szitnyai Elek - Szlovenszkó - Szlöjd - Szociális érzület - Szociális nevelés
701 Színvakság omból történik és minden igazi megértés legbiztosabb ismertetőjegye az alkalmazás, amely lényege szerint mindig szintetikus természetű, azért Herbart szerint épp oly kevéssé vehető igénybe egymagában, mint ahogy az analitikus módszerrel sem élhetünk kizárólagosan, hanem minden tárgy keretén belül a két módszernek össze kell működnie. Minden szintézis előzetes analízisen épül, mint ahogy viszont minden analízis mintegy immanensen magába zárja a szintézist. A kétféle eljárás tehát kölcsönösen feltételezi egymást. A modern didaktika ettől a felfogástól két irányban mutat eltávolodást. Míg ugyanis a herbarti értelmezés szerint az analitikus és szintetikus módszer egyaránt az oktatás menetének magában az oktatási anyagnalogikai rendjében rejlő elvszerű eljárású fokait, amely a tanárral szemben támaszt követelményeket, addig a modern didaktika szinte kizárólag a módszer pszichológiai oldalára, tehát a növendékben az elsajátítás folyamán végbemenő lelki folyamatokra fordítja a figyelmet. Ezért egyfelől a szintézisén is elsősorban a „teremtő“ szintézist érti, amelynél a növendék öntevékenysége a meglevő tartalmi jegyekből valami annak létrehozásában, alakításában érvényesül; másfelől pedig éppen ennek az így értelmezett szintézisnek az átlagos tehetséget meghaladó volta miatt, a szintézist az iskolából lehetőleg kirekeszteni igyekszik. Az utóbbi felfogás szerint az iskolai oktatásnak úgyszólván egyedüli feladata csak az analízis lehet , a szintézis csak ott léphet fel, ahol erre éppen alkalom kínálkozik. Mindkét esetben azonban az analízis és a szintézis nem didaktikai módszer többé, hanem tisztán pszichikai teljesítmény. L. még : Tagolás. Tanmenet. Prohászka. Színvakság. A Sz.ban (színtévesztésben) az szenved, aki nem tudja a színkép összes színeit egyformán és teljesen felismerni. Megkülönböztetünk teljes és részleges Sz.t. A teljes Sz. (achromatopsia) esetén az egyén csak szürkés árnyalatokat tud megkülönböztetni ; a részleges Sz. (dyschromatopsia) csak egyes színekre (vagy színpárokra) terjed ki. A részleges Sz. esetei: a vörös szín kiesése a Daltonizmus (elnevezve Daltonról, aki ezt 1794. leírta); a vörös-zöld ; a zöld Sz. ; ritkán előforduló eset a kék-sárga és a lila Sz. A Sz. okát vagy a szem egyes alkatrészeiben történő rendellenes színelnyelésben, vagy a színfelismerés gyengeségében, vagy egyes színek (fiziológiai értelmű) „kiesésében“ kell keresni. A Sz. vizsgálata különösen nagy jelentőségre tett szert az ú. n. képesség- vagy alkalmasságvizsgálatokban. Mindazokon az életpályákon, ahol a rendes, pontos (és fokozott) színfelismerésre szükség van, a Sz.-ban levő egyének nem alkalmazhatók, írod. Komit: A lelki élet I. (1917, 280. I. k.) Fröber: Lehrb. d. experim. Psychol. I. (1923, 83. 1. 1.) V. H. Szinyei Derzsán (1836—1919) sárospataki ír., főkönyvtáros és író. M. : Vélemény a gimn. szervezkedés ügyében (1873). A sárospataki főisk. könyvtár története (1884) Vázlatok és képek a sárospataki ev. ref. főiskola XVIII. és XIX. sz.beli életéből (1894) stb. V. ö. Harsányi I.: Sz. G. élete és munkái (ism. M. P. 1926). Szisztéma s 1. 1. Alaki fokozatok. 2. Rendszer. Szitnyai Elek (1854—1923) ír. és ped. író, főleg a filozófiai ismeretek népszerűsítésével foglalkozott. M.: Haladásunk és az emberi boldogság (Akad. Ért, 1882). Eszmék a meggyőző előadás kellékeihez (I. 1887). Levelek egy tanuló ifjúhoz (1908*). Lélektani tanulmányok (1895). A hibás gondolkodás (1906). A szellemi erők gyűjtése és pazarlása (1913). Miért vagyunk jók v. roszszak? (1915). Az igazságról (1923). Szlovenszko: 1. Cseh-Szlovákia. Szlöjd : 1. Kézimunka. Szociális érzület: 1. Közösség érzése. Szociális nevelés a társadalmi szempontok által irányított nevelés. E társadalmi szempontok érvényesülhetnek a nevelésről való egész felfogásban, s ezen az alapon olyan nevelési elméletet lehet felállítani, amelyben a szociális szempont az uralkodó s abból indul ki, hogy a nevelés voltakép társadalmi funkció, a nevelő a társadalom megbízásából és a társadalom számára nevel. Ezt a nevelési elméletet, amely így egészen egyoldalúan csak a társadalmi szempontokat akarja érvényesíteni úgy a nevelésről való felfogásban, mint a nevelés céljának kitűzésében, módjában és intézményeiben, szociális neveléstudománynak ( Sozialpädagogik ) szokták nevezni, s szembe állítják azzal a pedagógiával, amelyben az egyéni szempont érvényesül (Individualpädagogik). A szoc. pedagógia ilyen felfogása és az individ. pedagógiával való éles szembe állítása a XIX. sz. végén juttat uralomra, legfőbb hirdetője Paul Natorp (1. o.), marburgi egyetr. volt. Nagy munkája: Sozialpädagogik (1898), heves vitákra adott alkalmat. Voltakép nem is az abban kifejtett elmélet hatott, mint inkább az a gondolat, amely kiindulásul szolgált: „Az ember emberré csak az emberi társadalom által lesz.“ Natorp a szociális gondolatot különösen az akkor uralkodó herbarti pedagógiával szemben hangsúlyozta, amelyet azzal vádolt, hogy individualista, s vele szemben a Pestalozzihoz való visszatérést ajánlotta, akinek felfogása szociális. Ám ez a szembeállítás nem helyes. Herbart is szociális lénynek tekinti az embert, rendszerének középpontjában az erkölcsi nevelés áll, s az erkölcsi nevelés egyúttal szociális nevelés is. A hatféle érdeklődés között, amelyeknek fölébresztését Herbart Szociális nevelés 702