Pedagógiai Lexikon 2. Kaczvinczky-Zwingli (Budapest, 1936)

S - Színvakság - Szinyei Gerzson - Szisztéma - Szitnyai Elek - Szlovenszkó - Szlöjd - Szociális érzület - Szociális nevelés

701 Színvakság­ ­omból történik és minden igazi megértés legbiztosabb ismertetőjegye az alkalma­zás, amely lényege szerint mindig szin­tetikus természetű,­­ azért Herbart szerint épp oly kevéssé vehető igénybe egymagában, mint ahogy az analitikus módszerrel sem élhetünk kizárólagosan, hanem minden tárgy keretén belül a két módszernek össze kell működnie. Minden szintézis előzetes analízisen épül, mint ahogy viszont minden analízis mintegy immanensen magába zárja a szintézist. A kétféle eljárás tehát kölcsönösen feltételezi egymást.­­ A modern didaktika ettől a felfogástól két irányban mutat eltávo­lodást. Míg ugyanis a herbarti értelmezés szerint az analitikus és szintetikus mód­szer egyaránt az oktatás menetének ma­gában az oktatási anyagnalo­gikai rend­jében rejlő elvszerű eljárású fokait­, amely a tanárral szemben támaszt követelmé­nyeket, addig a modern didaktika szinte kizárólag a módszer pszichológiai oldalára, tehát a növendékben az elsajátítás folya­mán végbemenő lelki folyamatokra for­dítja a figyelmet. Ezért egyfelől a szin­tézisén is elsősorban a „teremtő“ szin­tézist érti, amelynél a növendék öntevé­kenysége a meglevő tartalmi jegyekből valami annak létrehozásában, alakításá­ban érvényesül; másfelől pedig éppen ennek az így értelmezett szintézisnek az átlagos tehetséget meghaladó volta miatt, a szintézist az iskolából lehetőleg kirekesz­­teni igyekszik. Az utóbbi felfogás szerint az iskolai oktatásnak úgyszólván egyedüli feladata csak az analízis lehet , a szintézis csak ott léphet fel, ahol erre éppen alka­lom kínálkozik. Mindkét esetben azonban az analízis és a szintézis nem didaktikai módszer többé, hanem tisztán pszichikai teljesítmény. L. még : Tagolás. Tanmenet. Prohászka. Színvakság. A Sz.ban (színtévesztésben) az szenved, aki nem tudja a színkép összes színeit egyformán és teljesen felismerni. Megkülönböztetünk teljes és részleges Sz.t. A teljes Sz. (achromatopsia) esetén az egyén csak szürkés árnyalatokat tud meg­különböztetni ; a részleges Sz. (dyschroma­­topsia) csak egyes színekre (vagy szín­­párokra) terjed ki. A részleges Sz. esetei: a vörös szín kiesése a Daltonizmus (el­nevezve Daltonról, aki ezt 1794. leírta); a vörös-zöld ; a zöld­ Sz. ; ritkán előforduló eset a kék-sárga és a lila Sz. A Sz. okát vagy a szem egyes alkatrészeiben történő rend­ellenes színelnyelésben, vagy a szín­fel­ismerés gyengeségében, vagy egyes színek (fiziológiai értelmű) „kiesésében“ kell ke­resni. A Sz. vizsgálata különösen nagy je­lentőségre tett szert az ú. n. képesség- vagy alkalmasságvizsgálatokban. Mindazokon az életpályákon, ahol a rendes, pontos (és fokozott) színfelismerésre szükség van, a Sz.-ban levő egyének nem alkalmazhatók, írod. Komit: A lelki élet I. (1917, 280. I. k.) Fröber: Lehrb. d. experim. Psychol. I. (1923­, 83. 1. 1.) V. H. Szinyei Derzsán (1836—1919) sárospataki ír., főkönyvtáros és író. M. : Vélemény a gimn. szervezkedés ügyében (1873). A sárospataki főisk. könyvtár története (1884) Vázlatok és képek a sárospataki ev. ref. főiskola XVIII. és XIX. sz.beli életéből (1894) stb. V. ö. Harsányi I.: Sz. G. élete és munkái (ism. M. P. 1926). Szisztéma s 1. 1. Alaki fokozatok. 2. Rend­szer. Szitnyai Elek (1854—1923) ír. és ped. író, főleg a filozófiai ismeretek népszerűsí­tésével foglalkozott. M.: Haladásunk és az emberi boldogság (Akad. Ért, 1882). Eszmék a meggyőző előadás kellékeihez (I. 1887). Levelek egy tanuló ifjúhoz (1908*). Lélektani tanulmá­nyok (1895). A hibás gondolkodás (1906). A szellemi erők gyűjtése és pazarlása (1913). Miért vagyunk jók v. rosz­­szak? (1915). Az igazságról (1923). Szlovenszko: 1. Cseh-Szlovákia. Szlöjd : 1. Kézimunka. Szociális érzület: 1. Közösség érzése. Szociális nevelés a társadalmi szempon­tok által irányított nevelés. E társadalmi szempontok érvényesülhetnek a neve­lésről való egész felfogásban, s ezen az alapon olyan nevelési elméletet lehet fel­állítani, amelyben a szociális szempont az uralkodó s abból indul ki, hogy a nevelés voltakép társadalmi funkció, a nevelő a társadalom megbízásából és a társadalom számára nevel. Ezt a nevelési elméletet, amely így egészen egyoldalúan csak a tár­sadalmi szempontokat akarja érvényesí­teni úgy a nevelésről való felfogásban, mint a nevelés céljának kitűzésében, mód­jában és intézményeiben, szociális nevelés­­tudománynak ( Sozialpädagogik ) szokták nevezni, s szembe állítják azzal a peda­gógiával, amelyben az egyéni szempont érvényesül (Individualpädagogik). A szoc. pedagógia ilyen felfogása és az individ. pedagógiával való éles szembe állítása a XIX. sz. végén juttat uralomra, legfőbb hirdetője Paul Natorp (1. o.), marburgi egyet­­r. volt. Nagy munkája: Sozial­pädagogik (1898), heves vitákra adott al­kalmat. Voltakép nem is az abban kifej­tett elmélet hatott, mint inkább az a gon­dolat, amely kiindulásul szolgált: „Az ember emberré csak az emberi társadalom által lesz.“ Natorp a szociális gondolatot különösen az akkor uralkodó herbarti pedagógiával szemben hangsúlyozta, ame­lyet azzal vádolt, hogy indiv­idualista, s vele szemben a Pestalozzihoz való vissza­térést ajánlotta, akinek felfogása szociális. Ám ez a szembeállítás nem helyes. Herbart is szociális lénynek tekinti az embert, rendszerének középpontjában az erkölcsi nevelés áll, s az erkölcsi nevelés egyúttal szociális nevelés is. A hatféle érdeklődés között, amelyeknek fölébresztését Herbart Szociális nevelés 702

Next