Társadalmi Lexikon - Madzsar József szerk. (Budapest, 1928)
G - Gyáriparosok Országos Szövetsége - Gyarmatosítás
Gyáriparosok Országos Szövetsége 245 egy nagyobb egységnek, amelyet sokszor egészében egyetlen motor mozgat. A gépeknek ez az egysége és szükségszerű összefüggése a termelési folyamatban volt az a technikai tényező, amely a termelést alapjában megváltoztatta. Ez az átalakulás folytatódik a 19. század elejétől kezdve a kapitalista termelés haladásában egészen a legújabb racionalizálásig. A gépezet bevonulása az egyik iparágba magával rántja a vele összefüggő iparágakat is: a fokozott szükséglet itt is kikényszeríti a gépek alkalmazását. De addig, míg a gépkészítés manufaktúra-műhelyekben történik, a gépek gyártása már csak azért is korlátokba ütközik, mert a lehetséges arányok kicsinyek és a termék használhatósága az egyes munkás ügyességétől függ. A gyáripar csak úgy fejlődhet tovább, ha ezeket az akadályokat elhárítja útjából: szükségszerű és megteremtődik a gépüzemű gépgyártás. A gép csak annyi értéket tud a termékbe átvinni, amennyi munkát fektettek bele, új értéket nem termel. Minél kevesebb értéket ad le egy-egy termék gyártásánál, annál produktívabb, annál inkább közeledik a természeti erők költségnélküli szolgálatához. Produktivitását (termékenységét) azon mérjük, hogy milyen fokban helyettesít emberi munkaerőt. A kapitalista számára csak akkor hasznos a gép, ha ennek értéke kisebb az azelőtt a munkásoknak kifizetett bérnél, de társadalmi termelés esetén már akkor is hasznos, ha nem a munkaerő áránál, hanem a kifejtett munkaerőmennyiségnél kisebb. Ha a munkabérek nagyon alacsonyak, akkor inkább emberi munkaerőt alkalmaznak, vagyis a magas munkabérek elősegítik újabb gépek föltalálását és alkalmazását. Ez az oka, hogy az amerikai Egyesült Államokban sokkal fejlettebb a géprendszer, mint Európában. A kapitalista társadalomban a gép megszünteti a munkás egyéniségét, aki maga is része lesz a nagy önműködő gépezetnek, már nem alkotó, hanem csupán kiszolgáló a termelési folyamatban. A részletmunka lehetetlenné teszi, hogy áttekintse az egész gyártást és bár az elvégzendő feladat figyelme teljes lekötését kívánja meg, testének csak egy részét kényszeríti erőkifejtésre; ez vezet a test és a szellem elkorcsosulásához, korai elpusztulásához. A szakmunkás helyét mindinkább a betanított munkás foglalja el és a gyárüzem berendezése úgy alakul, hogy a munkás munkateljesítményének legerősebb kifejtésére kényszerüljön. Régebben a hajcsár-, majd a bérrendszer, ma pedig — különösen külföldön — a futószalag és a folyómunkarendszer kényszeríti erre. Ha a gyáripar kezdeteit összehasonlítjuk a modern nagyüzemmel, a kezdeti tényezőknek oly nagyarányú kifejlődését találjuk, hogy ez a mennyiségbeli változás bizonyos minőségbeli átalakulást is von magával. A munkafolyamat egysége teljessé válik, megteremtődik a folyómunkarendszer. Az általános célra használható gépeket a különleges speciálgépek, automatagépek szorítják ki. Egy-egy áru termelésének ideje csupán elenyésző kis része annak, amire azelőtt volt szükség, ezzel a termékek értéke csökken és így a luxuscikkek nagy része közszükségleti cikké alakulva, a piac alapját szélesíti. A termelés növekedését nemcsak a géptechnika fejlődése, hanem a munkaintenzitás növelése is okozza azáltal, hogy a munkás ugyanazon idő alatt nagyobb tömegű munkaerőt kénytelen kiadni, hogy a munkafolyamatban levő úgynevezett „pórusok“ (szünetek) kisebbednek, vagy teljesen eltűnnek. A tömegtermelésre berendezkedő nagyüzemek csak néhány típust gyártanak, az alkatrészek kicserélhetőségét pedig a normák (egyforma méretek) megállapítása biztosítja. Az általános gyárak helyét a speciális üzemek foglalják el, viszont a termelés technikai egységének és a mindig nagyobb tőke fölött való rendelkezésnek a szükségessége trösztökben, koncernekben való összefogásukra vezet. Ahol a teljes egyesülés nem is jöhet létre, ott is kartelek, szindikátusok formájában megegyezésre jutnak a gyártást és eladást illetőleg. Ezzel — sőt már a vállalatok részvénytársasági formájával is — megszűnik a termelésben a tőkés személyes szerepe, de teljessé csak a finánctőke uralmával válik. A munkásosztály a tőkével való harcában szemben találja magát kisebb és nagyobb rangú felügyelőkkel, akik a profitból való részesedés egy-egy morzsájáért a kapitalista helyett elvégzik az irányítással és kizsákmányolással járó tennivalót. A tőke tudósok, mérnökök, politikusok, szervezők egész tömegét, sőt magát az állami apparátust is szolgálatába állítja, hogy a termelés és kizsákmányolás fokozásának újabb módszereit találják föl és alkalmazzák. De akármilyen név alatt, (legújabban racionalizálás) történjék is ez, nem tudja megakadályozni, hogy a kapitalizmussal velejáró válságok ne éreztessék a gyáriparban hatásukat. Bizonyos, hogy ma a méretek óriásiak, a gyáripar a kapitalizmussal karöltve sok oly tényezőt hozott létre, amely a társadalom továbbfejlődésében elengedhetetlen: megteremtette és megszervezte a társadalmi munkaerőt, nagy városokat alkotott, ahová nemcsak az ipart, de az osztályharcot folytató munkásosztályt is központosította; a termelés súlyát a textiliparról a nehéziparra (vasipar) tette át és ezzel a termelőeszközök termelését állította homloktérbe; elválasztotta az ipart a mezőgazdaságtól, a várost a falutól, de hogy új piacokat teremtsen, forradalmasította a mezőgazdasági termelést is. A kapitalizmus ezeket a feladatokat sem tudja teljesen megoldani, mindenütt ellentmondások mutatkoznak: a fejlődés a magántulajdon és profitérdek akadályaiba ütközik. A modern gyáripar a kapitalizmus keretei között nem tudja társadalmi feladatát, a munka és megélhetés könnyítését teljesíteni. Gyáriparosok Országos Szövetsége, 1902-ben abból a célból alakították meg, hogy a magyar gyárak összérdekeit képviselje mindenütt és mindenkivel szemben. Alapítója Chorin Ferenc volt, aki látta annak a szükségét, hogy a gyáripari vállalatok csak egyesülten tudják érdekeiket mindenkivel szemben védelmezni. Ez az egyesülés azóta rendkívül kifejlett és ma munkásvédelmi téren mindig a Gyoszszal találják szembe magukat azok, akik munkásvédelmi törekvéseket támogatnak. A Gyosz egységes irányítása mellett és kötelékében 19 munkáltatóegyesület van. Gyarmatosítás. Gyarmat elnevezés alatt a szó szorosabb értelmében valamely állam politikai fenhatósága alá tartozó, önállósággal nem rendelkező tengerentúli területet értünk. A szó tágabb értelmében gyarmatoknak számítanak az imperialista hatalmak mindazon nyersanyagbeszerző-, árucikk- és tőkeelhelyezőhelyei is, amelyek az anyaországtól elsősorban vagy esetleg kizárólag csak gazdaságilag függ- Gyarmatosítás