Társadalmi Lexikon - Madzsar József szerk. (Budapest, 1928)

G - Gyáriparosok Országos Szövetsége - Gyarmatosítás

Gyáriparosok Országos Szövetsége 245 egy nagyobb egységnek, amelyet sokszor egé­szében egyetlen motor mozgat. A gépeknek ez az egysége és szükségszerű összefüggése a termelési folyamatban volt az a technikai té­nyező, amely a termelést alapjában megvál­toztatta. Ez az átalakulás folytatódik a 19. század elejétől kezdve a kapitalista termelés haladásában egészen a legújabb racionalizá­lásig. A gépezet bevonulása az egyik iparágba magával rántja a vele összefüggő iparágakat is: a fokozott szükséglet itt is kikényszeríti a gépek alkalmazását. De addig, míg a gép­készítés manufaktúra-műhelyekben történik, a gépek gyártása már csak azért is korlátokba ütközik, mert a lehetséges arányok kicsinyek és a termék használhatósága az egyes munkás ügyességétől függ. A gyáripar csak úgy fej­lődhet tovább, ha ezeket az akadályokat el­hárítja útjából: szükségszerű és megteremtő­dik a gépüzemű gépgyártás. A gép csak annyi értéket tud a termékbe átvinni, amennyi munkát fektettek bele, új értéket nem termel. Minél kevesebb értéket ad le egy-egy termék gyártásánál, annál pro­duktívabb, annál inkább közeledik a termé­szeti erők költségnélküli szolgálatához. Pro­duktivitását (termékenységét) azon mérjük, hogy milyen fokban helyettesít emberi munka­erőt. A kapitalista számára csak akkor hasz­nos a gép, ha ennek értéke kisebb az azelőtt a munkásoknak kifizetett bérnél, de társadalmi termelés esetén már akkor is hasznos, ha nem a munkaerő áránál, hanem a kifejtett munka­erőmennyiségnél kisebb. Ha a munkabérek nagyon alacsonyak, akkor inkább emberi munkaerőt alkalmaznak, vagyis a magas munkabérek elősegítik újabb gépek föltalá­lását és alkalmazását. Ez az oka, hogy az amerikai Egyesült Államokban sokkal fejlet­tebb a géprendszer, mint Európában. A kapitalista társadalomban a gép meg­szünteti a munkás egyéniségét, aki maga is része lesz a nagy önműködő gépezetnek, már nem alkotó, hanem csupán kiszolgáló a terme­lési folyamatban. A részletmunka lehetetlenné teszi, hogy áttekintse az egész gyártást és bár az elvégzendő feladat figyelme teljes leköté­sét kívánja meg, testének csak egy részét kény­szeríti erőkifejtésre; ez vezet a test és a szel­lem elkorcsosulásához, korai elpusztulásához. A szakmunkás helyét mindinkább a betanított munkás foglalja el és a gyárüzem berendezése úgy alakul, hogy a munkás munkateljesítmé­nyének legerősebb kifejtésére kényszerüljön. Régebben a hajcsár-, majd a bérrendszer, ma pedig — különösen külföldön — a futószalag és a folyómunkarendszer kényszeríti erre. Ha a gyáripar kezdeteit összehasonlítjuk a modern nagyüzemmel, a kezdeti tényezőknek oly nagyarányú kifejlődését találjuk, hogy ez a mennyiségbeli változás bizonyos minőségbeli átalakulást is von magával. A munkafolyamat egysége teljessé válik, megteremtődik a folyó­munkarendszer. Az általános célra használ­ható gépeket a különleges speciálgépek, auto­matagépek szorítják ki. Egy-egy áru terme­lésének ideje csupán elenyésző kis része annak, amire azelőtt volt szükség, ezzel a termékek értéke csökken és így a luxus­cikkek nagy része közszükségleti cikké alakulva, a piac alapját szélesíti. A ter­melés növekedését nemcsak a géptechnika fejlődése, hanem a munkaintenzitás növelése is okozza azáltal, hogy a munkás ugyan­azon idő alatt nagyobb tömegű munkaerőt kénytelen kiadni, hogy a munkafolyamatban levő úgynevezett „pórusok“ (szünetek) kiseb­bednek, vagy teljesen eltűnnek. A tömegter­melésre berendezkedő nagyüzemek csak né­hány típust gyártanak, az alkatrészek ki­cserélhetőségét pedig a normák (egyforma mé­retek) megállapítása biztosítja. Az általános gyárak helyét a speciális üzemek foglalják el, viszont a termelés technikai egységének és a mindig nagyobb tőke fölött való rendelkezés­nek a szükségessége trösztökben, koncernek­­ben való összefogásukra vezet. Ahol a teljes egyesülés nem is jöhet létre, ott is kartelek, szindikátusok formájában meg­egyezésre jutnak a gyártást és eladást illető­leg. Ezzel — sőt már a vállalatok részvény­­társasági formájával is — megszűnik a terme­lésben a tőkés személyes szerepe, de teljessé csak a finánctőke uralmával válik. A munkás­­osztály a tőkével való harcában szemben ta­lálja magát kisebb és nagyobb rangú felügye­lőkkel, akik a profitból való részesedés egy-egy morzsájáért a kapitalista helyett elvégzik az irányítással és kizsákmányolással járó tenni­valót. A tőke tudósok, mérnökök, politikusok, szervezők egész tömegét, sőt magát az állami apparátust is szolgálatába állítja, hogy a ter­melés és kizsákmányolás fokozásának újabb módszereit találják föl és alkalmazzák. De akármilyen név alatt, (legújabban racionali­zálás) történjék is ez, nem tudja megakadá­lyozni, hogy a kapitalizmussal velejáró válsá­gok ne éreztessék a gyáriparban hatásukat. Bizonyos, hogy ma a méretek óriásiak, a gyár­ipar a kapitalizmussal karöltve sok oly té­­nyezőt hozott létre, amely a társadalom to­vábbfejlődésében elengedhetetlen: megterem­tette és megszervezte a társadalmi munkaerőt, nagy városokat alkotott, ahová nemcsak az ipart, de az osztályharcot folytató munkás­­osztályt is központosította; a termelés súlyát a textiliparról a nehéziparra (vasipar) tette át és ezzel a termelőeszközök termelését állí­totta homloktérbe; elválasztotta az ipart a mezőgazdaságtól, a várost a falutól, de hogy új piacokat teremtsen, forradalmasította a mezőgazdasági termelést is. A kapitalizmus ezeket a feladatokat sem tudja teljesen meg­oldani, mindenütt ellentmondások mutatkoz­nak: a fejlődés a magántulajdon és profit­érdek akadályaiba ütközik. A modern gyár­ipar a kapitalizmus keretei között nem tudja társadalmi feladatát, a munka és megélhetés könnyítését teljesíteni. Gyáriparosok Országos Szövetsége, 1902-ben abból a célból alakították meg, hogy a ma­gyar gyárak összérdekeit képviselje minde­nütt és mindenkivel szemben. Alapítója Cho­­rin Ferenc volt, aki látta annak a szükségét, hogy a gyáripari vállalatok csak egyesülten tudják érdekeiket mindenkivel szemben védel­mezni. Ez az egyesülés azóta rendkívül kifej­lett és ma munkásvédelmi téren mindig a Gyoszszal találják szembe magukat azok, akik munkásvédelmi törekvéseket támogatnak. A Gyosz egységes irányítása mellett és kötelé­kében 19 munkáltatóegyesület van. Gyarmatosítás. Gyarmat elnevezés alatt a szó szorosabb értelmében valamely állam po­litikai fenh­atósága alá tartozó, önállósággal nem rendelkező tengerentúli területet értünk. A szó tágabb értelmében gyarmatoknak szá­mítanak az imperialista hatalmak mindazon nyersanyagbeszerző-, árucikk- és tőkeelhelyező­helyei is, amelyek az anyaországtól elsősorban vagy esetleg kizárólag csak gazdaságilag függ- Gyarmatosítás

Next