Társadalmi Lexikon - Madzsar József szerk. (Budapest, 1928)
I - Iparoktatás - Iparszabadság - Ipartanács
Iparoktatás 314 indult. A gépekkel való tömegtermelés, a gyáripar az olcsó, de legtöbbször művészietlen műipari termékekkel kezdte kiszorítani a régi iparművészetnek nagyobb gonddal, több művészi elmélyedéssel készült munkáit. A kézműipar a versenyben egyre inkább hátraszorult és csak a gazdagok számára dolgozott, a szélesebb néptömegek ízlését pedig egyre jobban lerontották a silány és művészietlen gyári termékek. Ez ellen a hanyatlás ellen indítottak akciót a múlt század végén angol iparművészek és azóta európaszerte az iparművészet új föllendülése és fölfrissülése tapasztalható. Árban azonban lehetetlen konkurálni a tömegcikkekkel és ezért ez az új iparművészet is csak a jobbmódú polgári osztályt tudja kielégíteni, a kispolgárság és proletariátus ellenben még mindig a többnyire ízléstelen tömegcikkekre van utalva. Sokkal mélyrehatóbbnak ígérkezik az az új iparművészeti reform, amely a fiatal német iarművészek köréből indult ki. Elveik szerint a használati tárgyakról el kell hagyni minden olyan díszt és cifraságot, amely azzal nem függ szerkezetileg össze és arra kell törekedni, hogy a műtárgyak szépsége és művésziessége az egyszerű, gazdaságos és célszerű formákban, a becsületes anyagszerűségben, a nemes formai arányokban valósuljon meg. Az ilyen műtárgyak gyáripari úton is éppen olyan művésziesen állíthatók elő, mint a kézművesség alkotásai, viszont olcsóságuknál fogva hozzáférhetők lesznek a legszélesebb néprétegek számára is. Iparoktatás: az ipar körébe tartozók különféle kategóriákra osztott és rendszerek szerint működő, a szakmai képzés céljait szolgáló állami, községi és érdekeltségek által fentartott intézmények gyűjtőneve. Az iparoktatás főcsoportjai: 1. Az ipari pályára készülők valamely foglalkozási ágra való előkészítése; 2. a bizonyos gyakorlattal rendelkező iparosok szakmai továbbképzése. Az alsófokú iparoktatás szervei az iparostanonciskolák és tanoncok részére fölállított különféle műhelyiskolák (lásd Tanoncoktatás). A továbbképző iparoktatás céljait szolgálják: 1. az ipariskolák; 2. az iparrajziskolák; 3. az ipariskolák és a technológiai múzeumok által rendezett továbbképző tanfolyamok; 4. a nőipariskolák; 5. az iparművészeti iskolák; 6. a háziiparjellegű kézművesiskolák. Az iparoktatás területén még ma is sokat vitatott kérdés, hogy az ipari szakiskolák csak a szakmai és technikai elméleti vagy csak gyakorlati oktatást nyújtanak. Az ipar változatossága, a technika haladása az utóbbi években az iparoktatás régi rendszereit is fölforgatta és ma már az elméleti és gyakorlati szakoktatást egyesítő ipariskolák felé mutat a fejlődés. Az iparoktatási intézmények terén Amerika, Anglia, újabban Németország viszi a vezérszerepet. Franciaországban és Belgiumban magasnívójú műhelyiskolák vannak. Ausztria, Svájc, Hollandia és a skandináv államok szakiskoláikkal, tűnnek ki. A legutóbbi években az ipari kiképzés terén nagy mozgalom indult meg a magánvállalkozások által fentartott tanműhelyek ellen, amelyek többnyire csupán az illető gyár vagy részszakma speciális érdekeit tartják szem előtt és ezzel a szakoktatás résztvevőjét a vállalat sorsához vagy a betanult speciális részszakma konjunktúrájához kötötte. A Németországból kiinduló reformmozgalom az állami és községi tanműhelyek fölállítását követeli, mint amely a szakmai iparosképzésnek a függetlenítésével, elméleti és gyakorlati alapon érvényesítheti az iparoktatás magasabb nézőpontjait. Ilyen iskola a belgiumi Charleroi-ban szervezett Munkaakadémia, amely három ágazatban — alsó, közép, felső — kitűnő szakmunkásokat, művezetőket és mérnököket képez ki. Hasonló ipariskolákat Bécsben, Párisban és Németország több városában is létesítettek. Magyarországon az ipari és kereskedelmi szakoktatás felügyeletét és szervezését a kereskedelmi és közoktatásügyi miniszterek által közösen alkotott ipari és kereskedelmi oktatási tanács végzi. Ipari szakiskoláink, amelyek szintén az együttes elméleti és gyakorlati oktatás rendszerén épülnek föl, különösen fejlettek, azonban kis számuknál és a fölvételt megnehezítő föltételeinél fogva igen kevés ipari szakembert képeznek ki. Állami ipariskolák Budapesten a felső ipariskola, építőipariskola, mechanikai és elektrotechnikai ipari szakiskola, textilipariskola, gépjárművezetői tanfolyam, női ipariskola és az iparművészeti főiskola, míg Budapest egy iparrajziskolát és hat nőipariskolát tart fönn. Az ország területén levő összes ipariskolák száma, beleértve az állami szénbányásziskolát az 1925. év végén 29 volt. Az ipari továbbképzés fontos eszközei az ipari és felső ipariskolák, valamint a technológiai iparmúzeum által rendszeresített esti szaktanfolyamok, amelyeket állandó jelleggel a gőzkazánfűtők és gőzgépkezelők, elektrotechnikusok, építőiparosok, de más iparágak segédei és mesterei számára is tartanak. Az iparoktatás céljait támogatják a vándorszaktanfolyamok, ipari kiállítások és az ipari előadások. Iparszabadság, jog arra, hogy bárki bármilyen ipart önállóan űzhessen. Az olyan ipar, amelynek gyakorlása sem engedélyhez, sem képesítéshez kötve nincs, szabad ipar. Az első magyar ipartörvény (1872 : VIII. tc.) csak szabad ipart ismert. A következő ipartörvény (1884 : XVII. te.) már az iparoknak kilenc csoportját engedélyhez kötötte, azonkívül följogosította a minisztert, hogy bizonyos iparokat képesítéshez kössön. Elvileg ez a törvény is az iparszabadság alapján áll. Az 1922 : VII. te. (Ipartörvény novelláiig módosítása) már nagy mértékben korlátozza az iparszabadságot. Képesítéshez a törvény szerint 86 féle, engedélyhez 38 féle ipar gyakorlása van kötve. Képesítéshez kötött ipar az, amely kézműves jellegénél vagy a munka természeténél fogva csak megfelelő szakképzés és gyakorlat útján sajátítható el, s amely csak a szakképzettség igazolása után gyakorolható. Az az ipar, amelynek gyakorlása engedélyhez van kötve, engedélyhez kötött ipar. A teljes iparszabadságnak ellentéte volt a céhrendszer, amelynél az érdekelt iparosok testületei (és nem az állam) korlátozták különféle irányokban az ipar gyakorlását. Az iparszabadság elvét először a francia forradalom mondotta ki. A legtöbb európai államban — úgy mint nálunk is — ma korlátolt iparszabadság van életben. Ipartanács. Az 1884 : XVII. tc. (ipartörvény) az ipari közigazgatás teendőit a rendes közigazgatási hatóságokra bízta. Minthogy azonban ezek a hatóságok nem rendelkeznek kellő szakismeretekkel, a törvény szerint olyan szakértő szervekről kellett gondoskodni, amelyek az iparhatóságokat szakvéleményükkel segítik. A másodfokú iparhatóságokat támogatja szakvéleményével a törvényhatósági, a harmadfokon eljáró hatóságot, kereskedelmi minisztert pedig az országos ipartanács. Törvényhatósági ipartanácsot minden törvényhatóságban kell alakítani. Ez a tanács az alis Ipartanács