Társadalmi Lexikon - Madzsar József szerk. (Budapest, 1928)
T - Tábla - Tagosítás - Taine, Hippolíte Adolphe - Takács József - Tamás Aladár - Tamás Ernő - Tanácsköztársaság
Tábla, részint másodfokú, részint harmadfokú bíróság. 1. Polgári perükben a törvényszéknek mint elsőfokú bíróságnak ítéletei ellen beadott föllebbezések s ugyanannak mint másodfokú bíróságnak ítéletei ellen beadott felülvizsgálati kérelmek fölött intézkedik. 2. Büntetőügyekben a törvényszéknek mint elsőfokú bíróságoknak ítéletei ellen beadott fellebbezések és bizonyos föltételek esetén, ugyanannak mint másodfokú bíróságnak ítéletei ellen beadott semmiségi panaszok fölött ítélkezik. Tagosítás, célja az egyes birtokosok szétszórt földrészleteit lehetőleg egy tagban kihasítani, ezzel kapcsolatban a fölösleges mesgyéket, utakat megszüntetni. A tagosítás emeli a földbirtok értékét, lehetővé teszi a föld okszerűbb művelését. A tagosítás megindítását bármely birtokos kérheti, akinek a tagosítandó határban vagy határrészben saját tulajdonban levő földbirtoka van. A törvényszékhez beadott kérelem alapján a földművelésügyi miniszter tárgyalóbizottságot küld ki. A tagosítási bírói eljárás legfontosabb része az osztályozás és becslés, amelyet szakértő bizottság végez. Legfőbb szabály, hogy mindenki lehetőleg egy helyen összesítve éppen akkora értékű ingatlant kapjon, mint amekkora volt a régi, több tagból álló ingatlanainak egész értéke. A tagosítás összes költségeit az állam előlegezi, de valamennyi érdekelt fel földadójának arányában 8 év alatt köteles befizetni. Egyébként az állam a tagosítás költségének 10, illetve 20%-át viseli. A tagosítási eljárásra vonatkozó régebbi rendelkezéseket az 1920. évi XXXVI. tc. annyiban módosította, hogy az O. F. B. hivatalból is elrendelheti. Taine, Hippolyte Adolphe, francia kritikus, bölcselő és történetíró, szül. 1828, megh. 1893. Filozófusnak készült és 1863-tól egyetemi tanár volt. Bölcseletének két fele, a lélektan és történetfilozófia közül az utóbbi a nevezetesebb. Történetbölcseletének lényege a milienelmélete, amely szerint a történeti fejlődésnek három tényezője van: a faj, a környezet és az időpont, amelyben a történeti személy föllépett. Számos könyve közül legnevezetesebb angol irodalomtörténete, a jelenkori Franciaország eredetével, a 19. század filozófusaival és a művészet bölcseletével foglalkozó művei. Taine irodalmi hatása igen nagy volt, a naturalista irodalom benne látta elméletíróját. Elmélete ma már elavult, a szellemi élet jelenségeire biztosabb magyarázataink is vannak, mint író máig sem vesztette el érdekességét. Takács József, író, szül. 1884-ben. Földmunkás volt. 1903-ban került a mozgalomba; részese volt a Földmunkások Országos Szövetsége megalakításának, amelynek alakítása óta vezetőségi tagja. Az 1905-ben meginduló Világszabadság című földmunkásszaklap munkatársa, majd felelős szerkesztője. Szociálpolitikai tevékenységét az Országos Munkásbiztosító Pénztárban fejtette ki, amelynek 1910—1915-ig tisztviselője volt. 1918-ban a Földmunkás Szövetség titkárának választották. A tanácskormány bukása után a Peidlkormány földmívelésügyi minisztere volt. A Népszava és a Szocializmus munkatársa. Főbb munkái: Szenvedő emberek (novella), Mezőgazdasági munkáskérdés, A földmunkásmozgalom célja és közelebbi feladatai, A magyarországi földmunkásmozgalom története. Sok agitációs röpiratot írt. A mozgalomból kifolyóan többször többhónapi fogházbüntetésre ítélték. Tamás Aladár, író, szül. 1899. Keleti Akadémiát végzett, hosszabb ideig Párisban élt. 1926-ban szerkeszti az Új Föld című folyóiratot, amely még erősen külföldi formaújító törekvések hatása alatt áll. 1927-ben megindítja a 100% című kultúrszemlét. Aktivista költő: Tamás Ernő, hírlapíró, szül. 1892. Első versei a Hétben jelentek meg. Nem voltak érintkezései a munkásmozgalommal, de küzdő, szabadlelkű ember, aki eljutott a meghajszoltak igazságaihoz. Túlfűtött, megvilágító képekkel és hasonlatokkal teljes szabadverseiben mindenki életjogát hirdeti és a belső átalakulás tudatraébresztésével tenni akar valamit a közösségért. Művei: Elmúlt csodák (1920), Szédületben az élet (1921), Idegen Istenek (1925), Tanácsköztársaság, a bolsevizmus államformája, amely a tanácsok (szovjetek) rendszerén alapszik. (L. Szovjet.) Magyarországon 1919 március 21 és július 31 között volt tanácsköztársasági kormányzat és közigazgatás, a proletárdiktatúra korszaka volt ez. A magyar tanácsköztársaság 1919 március 21-én alakult meg, azután, hogy Vyx alezredes a Magyarország új határairól rendelkező kíméletlen ántantjegyzéket átadta, amikor is Károlyi Mihály köztársasági elnök és a kormánya lemondott. A szociáldemokrata párt és a kommunista párt (amely utóbbinak a vezetői ekkor a gyűjtőfogházban voltak) a kormánylemondást követő lázas órákban egyesültek és a két párt embereiből alakult meg a népbiztosok tanácsa (a forradalmi kormányzótanács), mégpedig úgy, hogy a kommunista pártállású vezető népbiztos helyettese szociáldemokrata, a szociáldemokrata helyettese pedig kommunista lett. Kún Béla mellett, aki Ágoston Péterrel együtt külügyi népbiztos volt, a jelentősebb népbiztosok: Clarkai Sándor (a kormányzótanács elnöke), Böhm Vilmos (szocializálás), Bokányi Dezső (munkaügy), Csizmadia Sándor.